• 

AnyaMama

Persze honnan is jöhetne egy ilyen ötlet, mint egy igencsak sok zöldterülettel rendelkező országból, Svájcból. Eredetileg 4-7 éveseknek, ami ugye nálunk még inkább ovi, illetve az iskolás évek legeleje.

Őszintén szólva, nem vagyok egy fogadkozós típus, ráadásul nem is nagyon hiszek a kampányszerű dolgokban, mert a legtöbb esetben inkább előbb, mint utóbb elfogy mögüle a motiváció. Egyéb esetben meg nem feltétlenül kell hozzá speciális dátum.

Egy „sima" karácsony esetén sem könnyű a logisztika, hogy mindenre és mindenkire jusson idő. A szeretet ünnepéből a végén pedig ne sértődés legyen. Pláne nem könnyű a helyzet elvált szülők és az ő gyermekeik esetében. Akiknek vagy le kell „zavarni" gyorsan a karácsonyozást az egyik majd a másik szülőnél, vagy egyiküket szükségszerűen hiányolja, mert a téli szünet egyik felét egyik szülőnél, másikat a másiknál tölti, amibe persze karácsonyeste is beleesik.

Na jó, majdnem minden éjjel. Néha vannak kivételek és ezt nem mulasztom el megdicsérni. Nagyon vádolni sem tudom, mert én is ilyen voltam, állandóan átjártam a szüleimhez, de nálam legalább ez a szokás az iskolakezdéssel többé-kevésbé megszűnt, ahogy a fiamnál is, de a lányomnál nem.

Biztosan más is van ezzel így. Ahogy elkezdődik a hidegebb, nyirkosabb idő, jönnek a vírusok, bacik és egyéb nehezen viselhető „élősködők". A november és február közötti időszak egy rémálom ebből a szempontból, bármennyire is szeretem a decembert, mint azt korábban leírtam.

Az ötéves kislány a szüleinek jeleli a Száncsengő és a Rudolf, a piros orrú rénszarvas című dalokat. Édesanyja arra reagálva osztotta meg a videót a You Tube-on, hogy a jeltolmács Nelson Mandela temetésén összevissza tolmácsolt, amit még egy ötéves is jobban csinál.

Internetszerte nagy sikert aratott, de vitákat is váltott ki, többek között itt az AnyaMamán is a kisfiú és a kiskutya képes története, akik együtt alszanak délután. Az anyuka, Jessica Shyba folytatta a délutáni szunyókálások képes dokumentációját. Így nyomon lehet követni, ahogy a novemberben örökbefogadott kutyus lassan hozzánő a gazdájához.

A gyerekek nagyon szeretnek ragasztgatni, pláne ha azt többször, többféleképpen is megtehetik. Nagyon jó találmánynak tartom az újra és újra ragasztható matricákat, mert játékról-játékra az elgondolás változik, és így a gyerek szabadon használhatja a fantáziáját, új és új világot kialakítva magának.

Lehet, hogy fura ezt olvasni, de tényleg nagyon szeretjük ezt a hónapot, kollektíve a családban. (Persze a vele járó betegeskedős időszakot kevésbé.) Mert ilyenkor elkezdődik a zsizsegés, lehet várni az ünnepeket, és a legjobbak benne az előkészületek.

Színházban voltunk, és nem azért írok róla, mert ez volt az első alkalom, vagy mert olyan ritkán fordul elő, hanem inkább a múltkori poszt nyomán a közös élmény megélése volt benne az igazán fontos, hogy együtt szórakoztunk.