Bár nincs kutyánk, egyre nehezebben tudunk ellenállni itthon a rohamoknak, hogy ugyan legyen már egy, pláne, amikor az ismerősi, rokoni körbe egyre több helyütt jelenik meg egy-egy kedves kis állat.
Ha nem kutya, akkor legalább cica, ha nem az, akkor legalább nyúl vagy teknős. Persze legbelül egyetértek a gyerekekkel, hiszen én is ilyen voltam, kezdtem egy zebrapinttyel, ami véletlenül repült be a lakásunkba, végül nálunk maradt. Aztán egy alkalommal elfelejtettem neki enni és inni adni pár napig, és akkor a szüleim azt mondták, hogy egyelőre ennyit az állattartásról, legalábbis számomra. Pinty ment az unokatesómékhoz.
Mentségemre legyen mondva, hogy még eléggé fiatalka voltam, még iskola előtt, de felelősségtudatom még biztosan nem volt ez iránt a kismadár iránt, így azóta, okulásként mesélem mindig a történetet. Persze a gyerekeknek is. Aztán persze lett hörcsög, papagáj, teknős, tengerimalac, degu és nyúl is az évek során. A kutya és a macska viszont kimaradt, lakásba nem lehetett ilyen állatot hozni.
És most én is itt tartok, hogy csak akkor, ha ti foglalkoztok vele, etetitek, tisztítjátok stb., és kutya, macska nem. Egyelőre..., bár ahogy a lányom érdekérvényesítő képességét ismerem, soha ne mondd, hogy soha.
Van, azonban, ahol tejesen másként gondolkodnak a szülők. Jessica Shyba praktikusan együtt altatja a kisfiát Beau-t és a kölyökkutyájukat Theót. A családban szokássá vált, hogy kutya és gyerek együtt tér nyugovóra. Jobban mondva, a képek tanúsága szerint inkább egymás hegyén-hátán.
Theót 7 hetesen fogadták örökbe egy menhelyről. Egyébként a gyerekek karácsonyi kívánsága volt a kutyus még tavaly. Alighanem sok családban fogalmazódnak meg hasonló gondolatok azokban a bizonyos levelekben.
Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.