Biztosan én vagyok nagyon szűklátókörű, de egyszerűen nem bírom befogadni ésszel, hogy emberek hogy kockáztathatják a saját gyerekük és mások egészségét azzal, hogy nem oltatják be őket olyan betegségek ellen, amelyeknek a következményeivel éppen azért nem találkoztak, nem látták, mert a betegségek az oltásoknak köszönhetően eltűntek. De ha így haladunk, lehet, hogy hamarosan nem így lesz…
Újra és újra fellángol az oltásokról a vita, az oltásellenes szülőkkel, lobbikkal, amelyeket ugyan tudományos tények nem támogatnak, mégis mindig erőre kapnak. Másik oldalon meg a hirtelen fellobbanó megbetegedésekkel, olyan közösségekben, ahol már annyi a nem oltott gyerek, hogy újra erőre tudnak kapni a vírusok.
A poszt indulatból született, nem vagyok szakember, csak szülő, de orvosok által erőteljesen befolyásolt környezetben szocializálódtam, ezért akár nyugodtan lehet elfogultnak nevezni. Az is vagyok, igen, az oltások mellett állok. Nyilvánvaló, ahogy mindennek, egy oltásnak is lehetnek mellékhatásai, akár egyénekre tragikus következményekkel, ami nagyon szomorú és ha az én gyerekemmel történne, biztosan én is borzasztóan dühös és kétségbeesett lennék. Ugyanakkor a beoltottak túlnyomó részét szerencsére nem érintik ezek a mellékhatások, csak annak pozitív hatásai, hogy nem kapnak el egy olyan betegséget, amely akár önmagában életveszélyes vagy a szövődményei azok.
A természetesség sok tekintetben fontos és jó dolog, de ne akarjunk már visszamenni a középkorba, mert persze remek dolog, hogy akkor még nem léteztek vakcinák, ennek eredményeképpen viszont hány járvány tombolt, milyen magas halálozási arány, és mekkora gyermekhalandóság volt.
Nekem mindig a nagyon kedves doktor nénink szavai jutnak eszembe, aki elmondta, hogy neki volt még a kezei között a mentőben olyan gyerek, akit néhány óra alatt veszítettek el a kanyaró szövődményeinek következtében. Azok az emberek, akik nem oltatnak, nem látnak hasonló eseteket. Pedig ma már a neten nem is egy eset olvasható, hogy milyen gyorsan elvihet egy gyereket, például az agyhártyagyulladás. Gondolom, senki nem szeretne kétségbeesetten rettegni a gyereke életéért, mert nem adatott be egy oltást.
Én eddig egyetlen oltással kapcsolatban voltam szkeptikus, a H1N1 hisztéria idején, mert annyira rövid idő alatt fejlesztették ki, és annyira erős volt a külső nyomás a beadatással kapcsolatban. Olyankor nagy kérdés, hogy hogyan döntsön egy felelős szülő, aki nyilvánvalóan nem rendelkezik elégséges információval, amikor még az orvosok is bizonytalanok. Ugyanakkor a HPV ellen például biztosan szeretném, ha beoltanák majd a lányomat, mert bár lehet, hogy a fertőzés nem minden törzse ellen véd, a leggyakoribbak ellen mégis, ezzel pedig mindenképpen annak az esélye csökkenthető, hogy a vírus útján egyszer méhnyakrákja legyen.
Nyilvánvalóan nem véletlenül vannak kötelező és ajánlott oltási rendek a világ országainak jelentős részében, nem véletlenül kell igazolni, ha akár más országba költözünk, hogy a gyerek be van-e oltva megfelelően, ha közösségbe akarjuk vinni.