Tanév közben rohannak a napok. Eleve ott a suli, a különórák, gyakran alig jut idő bármire is a hazaérkezés és a lefekvés között. Aztán egyszer csak itt a szünet, nyakunkba szakad a szabadság, helyesebben a gyerekekébe, és akkor most mi is legyen. Egy kedves ismerősöm mondta, igaz a saját gyerekeinek, hogy bizony újra meg kell tanulniuk játszani egymással, a játékokkal, mert el kell foglalniuk magukat.
Ez az enyémekre ugyanígy igaz, persze mindkét esetben kicsit sarkítva, mert játszanak persze év közben is, de az időkeretek, lehetőségek tényleg mások. Nálunk még azt is be kell fogadniuk a gyerekeknek, hogy anya nem egyszer itthonról dolgozik, ellenben ettől még nem tud velük foglalkozni. Fizikailag ugyan itt van, tudja biztosítani a szükséges felügyeletet, így nem kell a gyerekeket állandó táborba parentálni, de mégsem lehet rendszerességgel zaklatni, mert akkor ideges lesz, és ráadásul minden jó szándék ellenére a meló a délutáni időbe is belelóg, amikor a beígért program vagy együttlét következne.
Így bizony sok-sok órát el kell tölteni. Lehetőleg nem csak TV és kütyük mellett, és nem csak egymást nyúzva (már a testvérek egymást). Azt már nem egyszer olvastam szakértőktől, hogy nem árt az sem egy gyereknek, ha néha unatkozik, nem kell mindig az ingereket hajszolni, hiszen ilyenkor indul be a fantázia, illetve nincs „elé rakva a program”, hanem neki kell kitalálni az időtöltést.
Nálunk könnyebbség a könyv, mert az olvasás mindkettőjüknek egyik kedvenc időtöltése és a történetekről is szeretnek beszélgetni, mert van hogy azonos sorozatokat olvasnak (most éppen Vidra Gabriella A Tudás-könyvei sorozatát). Aztán persze ilyenkor a legjobb, amit tenni lehet, hogy minél több időt töltenek kint, levegőn. Szerencsére a kerti foci, időnként qudditchezés és a görkorizás is komoly népszerűségnek örvend, így az is jó elfoglaltság. És persze a fáramászás, legjobb, amikor a kettő vegyítve jelentkezik: fán olvasásként. Nem is olyan régen írtam arról, hogy mennyire kell vagy nem kell, jó vagy nem jó szabadjára engedni a gyereket, a görkorizás egyedül a környéken (persze kizárólag a járdán, a háztömb körül) is fontos lépés ebben a tekintetben a 8 éves életében is.
A kinti tevékenység nagyon fontos a gyerekeknek, ez egy 2011-es Unicef felmérésből is kiderül, amelyben brit, spanyol és svéd gyerekeket kérdeztek, hogy számukra mit jelent egy igazán jó nap, mindannyian egyhangúlag (a közhiedelemmel ellentétben) a családdal, barátokkal, házi kedvencekkel a szabadban töltött napot említették meg.
Fejlődéspszichológusok szerint is már 9 hónapos és 2 éves kor között is érdemes bevonni például a kerti tevékenységekbe a gyerekeket, akik ilyenkor mindent utánoznak, amit a felnőtt csinál. Ez kialakítja bennük az érdeklődést a tevékenység iránt, kialakítja a jó szokásokat. Ráadásul sikerélményt, elégedettséget is okoz a gyereknek. Ráadásul kint sokkal nyugodtabban lehet koszolni, jó melegben akár vizesnek lenni, azt pedig nincs gyerek, aki nem élvezné, hogy nem kell vigyázni úgy a ruhára.
Nagy-Britanniában már mozgalom indult, hogy a gyerekeket visszavezessék a természethez. A projectwildthing.com –on kisfilmek segítségével próbálják a kinti tevékenységek örömét átadni, szülőknek, gyerekeknek, hogy kedvet kapjanak. A projektet David Bond filmrendező indította, aki azt vette észre, hogy 18 hónapos fia túl kevés időt tölt a szabadban. Mindezek a tevékenységek persze egy csomó készséget fejlesztenek, még a kicsit kockázatosabb szituációk is.
