Nekem is lett jó pár, van, aki csak időlegesen, de van olyan is, akivel az együtt tologatástól eljutottunk a barátságig, vagy a jó ismerősi állapotig, ha már szintezni akarunk. Most már nem a pelenka, hanem a suli sőt lassan a továbbtanulás kérdéseit beszéljük meg a gyerekekkel kapcsolatban. A kisebb testvérek már szinte egymás mellé születtek.
(A kép illusztráció.)
Persze nagyon sok minden, és itt most nem a komoly és súlyos érzelmi mondanivalóra gondolok, hanem sokkal inkább a dolog akár infantilis részére. Hogy az ember újra gyerek lehet büntetlenül.
Ha én gyerek lennék…, de őszintén szólva, felnőtt fejjel is nagyon tetszenek a különböző kalandokra buzdító, a szokványostól eltérő berendezési tárgyak. Itt nem elsősorban az extrém sportokra kell gondolni, hanem például csúszdára a lépcső mellett, vagy mint amire egy ismerősöm Facebook bejegyzése mutatott: egy vízi csúszdára az ablakból egyenest a kerti trambulinig. Ez egyébként a gyerek szempontjából szerintem tökéletesen érthető. Ki ne vágyna ilyesmire?
Legutóbb arról írtam, hogy időnként milyen nehéz dolga van egy szülőnek, ha szeretné magára felhívni a gyereke figyelmét, és hogy a szelektív hallásnak gyakran kiabálás a vége. Ígértem, hogy próbálok ötleteket is adni, hogy hogyan lehet ezt elkerülni. Persze én is több mindent kipróbáltam már, van, amit több, van, amit kevesebb sikerrel. Sok függ a gyerek korától és attól is, hogy egyébként mi mennyire figyelünk a gyerekre, amikor mondani akar nekünk valamit.
Az ember nagyon könnyen ítélkezik, amikor nincs benne egy helyzetben. Nagyon könnyű azt mondani, hogy én ezt tuti jobban csinálnám, aztán amikor belekerülsz egy helyzetbe, bizony egyáltalán nem biztos, hogy olyan egyszerű mindenen felülemelkedve, akár varázsütésre megoldani egy szituációt. Ez a gyerekneveléssel hatványozottan így van, legalábbis tapasztalatom szerint.
Már nem egyszer volt téma a blogon a nyilvános szoptatás, most egy fotóprojekt erejéig visszatérünk a témához, ami így nőnap kapcsán is kap egy kis pikáns csavart. Hector Cruz saját csecsemője és felesége tapasztalatai kapcsán indította el a „Project Brestfedinget” vagyis a „Szoptatós projektet”. Ennek keretében apákat fényképezett szoptató pozícióban.
A sorozat címe: „Csinálnánk, ha tudnánk”, a cél pedig a felvilágosítás a nyilvános szoptatással kapcsolatban, ugyanis a fotós, mint tudjuk nem egyedülálló, tapasztalata az volt, hogy még mindig nem elégséges az információ, előítélet veszi körül a nyilvános szoptatást, túlzottan és tévesen „átszexualizált” a gondolkodás vele kapcsolatban. Hector Cruz szerint oktatni kell a férfiakat, mert az ad majd megerősítést a nőknek is ebben a témában, amíg maga az erről való beszéd, vita okafogyottá nem válik.
Igen, tudom egy félmeztelen férfi nem olyan, mint egy félmeztelen nő, mert az előbbi látványhoz a strandon, nyaraláskor egyébként is hozzá vagyunk szokva, és a pozíció talán nem mindig tökéletes, de ettől még a képek megvalósítása a célnak megfelel. Pláne, hogy férfiak hívják fel olyasmire a figyelmet, amit egyébként sokan csak a nők ügyének tartanak, persze azon alkalmakat kivéve, amikor sommás ítéletet kell alkotni.
Őszintén, időnként meg tudok őrülni tőlük, amikor tépik egymást. Mellékesen ez mostanság szinte minden nap, reggel hatványozottan, így van. Nekem csak kettővel kell megküzdenem, köztük „igazságot tennem” vagy legalábbis szétválasztani őket, hogy ne menjenek át a szóbeliből a test-test elleni harcba, felrémlik, milyen lehet, amikor többen nyüstölik egymást.
Akinek mostanában születik gyereke, akár el is gondolkodhat a lehetőségen. Hol is lehet a helye a család szeme fényének, ha nem egy arany bölcsőben? Mondjuk nem kergettek az asztal körül, mert nem ilyen ágyikóm volt valaha. De nem bírom megállni, hogy ne osszam meg, hogy akár 24 karátos aranyból is beszerezhető a babaágy.
Ha egy dráma és a fotós találkozik…A miami autópályán valóban drámai eseménysor zajlott le, amit az éppen arra járó Miami Herald fotósa le is fényképezett, de segített is a kétségbeesett nőnek.
Egy érdekes vitát olvastam annak kapcsán, hogy két gyerek felmászott egy szoborra a Tate Modern múzeumban, Londonban. Vannak, akik rögtön meghúzták a vészharangot, hogy bizonyos életkor alatt nem szabadna beengedni gyerekeket a múzeumba, hiszen képesek és megmásznak egy 10 millió dollár értékű modern szobrot.
