Friss topikok

Facebook

Blogajánló:

Címkék

agresszió (1) ágy (1) ajándék (1) állat (2) altatás (1) alvás (5) Andy Warhol (1) Angelina Jolie (1) anya (24) anyák napja (1) anyaság (1) apa (12) autó (1) baba (16) babakocsi (1) babar (1) baleset (1) bántalmazás (1) Barack Obama (1) barát (1) BBC (1) beszéd (1) betegség (1) bikini (1) biztonság (6) blog (1) blogindító (1) bölcső (1) bölcsőde (1) Boyhood (1) család (4) császármetszés (1) csecsemő (1) Dave Young (1) daycare (1) demográfia (1) depresszió (1) dicséret (1) dilemma (1) Disney (2) divat (3) dizájn (1) egészség (8) Egyesült Államok (1) elalvás (1) életmentés (1) erdei iskola (1) erőszak (1) eszköz (1) étkezés (3) fagyi (1) fegyelmezés (1) feladat (1) félelem (1) féltés (1) felvételi (1) fenyítés (1) férfi (2) férj (1) film (1) fiú (1) foci (1) fotó (12) fotózás (1) függés (1) fulladás (1) gasztro (1) generáció (1) Guiness rekord (1) gyerek (92) gyerekek (1) gyerekmunka (1) gyereknevelés (1) gyerekszáj (1) gyermekjogok (1) gyűjtés (1) haj (1) halál (1) házasság (1) házimunka (1) hercegnő (1) hétköznap (1) hiszti (1) hobbi (1) hőség (1) humor (1) húsvét (1) időbeosztás (1) idős (1) időzavar (1) internet (5) iskola (8) iskolakezdés (1) játék (4) jelnyelv (1) jogok (1) kaland (1) kamasz (1) karácsony (1) Karácsony (1) karrier (1) Katalin hercegnő (1) késés (1) Kína (1) kisebb (1) kisebbek (2) kismama (1) költségek (1) kommunikáció (1) könyv (1) korcsolyázás (1) korhatár (1) középső (1) közlekedés (2) köznevelés (1) kreatív (2) különóra (1) kultúra (1) kutatás (2) kutya (3) Lackfi János (1) lakberendezés (1) lány (1) lelki (1) Lenore Skenazy (2) lista (1) lótusz szülés (1) maci (1) maszat (1) mellrák (1) menza (1) mese (2) mozgás (1) mozi (2) munka (5) művészet (2) múzeum (1) Nagy-Britannia (1) nagyobbak (1) nevelés (14) Norvégia (1) nosztalgia (1) Now I lay me down to sleep (1) nyár (3) nyaralás (1) oktatás (7) oltás (1) olvasás (3) önbizalom (1) öröklés (1) otthon (1) óvoda (2) pedagógia (1) pedálos (1) pizsama (1) pizza (1) placenta (1) pornó (1) pszichológia (1) pszichológus (1) repülő (1) retro (1) Save the Children (1) Steve Hanson (1) stressz (1) Svájc (1) számítógép (1) szín (1) színház (1) szoptatás (5) szülés (5) születés (2) születésnap (2) szülinap (1) szülő (8) szünet (1) tanács (2) tanácsadó (1) tanácsok (1) tankönyv (1) tanszer (1) tanulás (3) társasjáték (1) technológia (1) terápia (1) terhesség (3) természet (1) test (1) testvér (2) testvérek (2) tetoválás (1) tigrisanya (1) tipp (1) tippek (2) tojás (1) torta (1) továbbtanulás (1) trauma (2) újév (1) újszülött (1) UNICEF (1) ünnep (1) utazás (3) üzenet (1) vakáció (1) válás (1) vallomás (1) Varró Dániel (1) vélemény (2) vendégposzt (3) verés (2) videó (2) vízimentés (1) zaklatás (2) zene (1) Címkefelhő

17. március

Hogy figyeljen ránk

Legutóbb arról írtam, hogy időnként milyen nehéz dolga van egy szülőnek, ha szeretné magára felhívni a gyereke figyelmét, és hogy a szelektív hallásnak gyakran kiabálás a vége. Ígértem, hogy próbálok ötleteket is adni, hogy hogyan lehet ezt elkerülni. Persze én is több mindent kipróbáltam már, van, amit több, van, amit kevesebb sikerrel. Sok függ a gyerek korától és attól is, hogy egyébként mi mennyire figyelünk a gyerekre, amikor mondani akar nekünk valamit.

szemmagasság.jpg

Az egyik alapvetés, amit szinte minden szakértő megemlít, hogyha szeretném, hogy rám figyeljen, akkor nem érdemes a lakás másik feléből rikoltani az utasításokat, mert az kevéssé lesz hatékony. Ahogy az sem igazán, ha a gyerek valamivel játszik éppen vagy TV-t néz. Ilyenkor először meg kell szakítani az adott tevékenységet, hogy a figyelem ránk irányuljon. Egyébként jön a mindjártcsakmég….

Különösen kisebbeknél érdemes a gyerekkel egy szintre, vagyis szemmagasságba kerülni, leülni, leguggolni hozzá, a nevén szólítani: „Zsuzsika, ezt vagy azt szeretném tőled…”, egyébként sem árt például a szemkontaktus, ami például nagyon könnyen elvész, ha a gyerek közben másban tevékenykedik, főleg amikor egyszerre több ingernek is ki van téve. Bár lehet, hogy kicsit ódivatúnak tűnik, a „Rám nézz, ha hozzád beszélek…!”, azért van mögötte valami, ha a tónus nem is feltétlenül ez kell, hogy legyen, valójában hatékonyabb a kommunikáció.

Legyünk kellően határozottak, vagyis ne kérdésként tegyük fel az elvégzendő feladatot, mert erre a legkönnyebb azt a választ adni, hogy nem. Kérdezni akkor érdemes, ha valóban van választás. Akár érdemes valamilyen időhatárt szabni, hogy nem most azonnal kell befejezni a tevékenységet, amit éppen csinál, hanem mondjuk öt vagy tíz perc múlva, vagy az adott játék, adott fejezet végéig stb., de akkor valóban neki kell látni a dolognak, és akkor ezt viszont tartassuk be. Persze, ha még nem érti az idő fogalmát, akkor egyéb viszonyítási pontot lehet neki adni.

Főleg a kisebbeknek egyszerre egy dolgot kell mondani, mert a túl sok információ egyszerre elvész, és valami óhatatlanul kimarad. Minden kommunikáció hatékonyságról szóló kézikönyvben benne van, nem csak gyerekek felé, hogy akkor lehetünk a legeredményesebbek, ha egyszerre egy üzenetet próbálunk meg átjuttatni. Egyébként a gyerek egy idő után kikapcsol, bár más szempontból, de ezért nem sok értelme van a tinédzserek esetében sem a hegyi beszédeknek.

Természetesen fontos a dicséret, ha megtörtént a kérés vagy utasítás teljesítése, szépen rendet rakott stb., a dicséret jó motiváció, mert a gyerek azért a legtöbb esetben szeretne megfelelni, különösen a szeretett személynek. Esetenként lehet jutalmazni is, de nem kell, hogy állandó legyen, ne csak a jutalomért csinálja meg az adott dolgot.

Hogy ne szoruljon a gyerek védekező, dacos helyzetbe, érdemes „pozitív én üzeneteket küldeni” én azt szeretném…, örülnék neki…stb. ne csak azt mondjuk, hogy "Pakolj le az asztalról!", hanem "Légy szíves pakolj, le az asztalról!", vagy "Segítesz nekem azzal, ha lepakolsz az asztalról.". Közöljünk tényt, írjuk le a helyzetet, röviden magyarázzunk, vagy írjuk le az érzéseinket a dologgal kapcsolatban. Amúgy sem érdemes minősíteni, kritizálni, esetleg fenyegetni, utóbbit különösen azért nem, mert azt például úgysem tartjuk be, hogy ott hagyjuk valahol vagy tipikusan ilyen, az akkor soha többet…, ami könnyen kicsúszhat a szülő száján, viszont aligha betartható, és ezzel magunkat hiteltelenítjük.

Ha a gyerek kiabál, lehet egyre halkabban beszélni, hogy észrevegye magát, illetve jobban kelljen fülelnie, hogy egyáltalán meghallja, hogy mit is szeretnénk tőle. Ezt a módszert például a gyerekek ovijában is többször alkalmazták az óvónők. Itthon azért nem mindig működött, bár az sem feltétlenül rossz, ha egy-egy ilyen feszültté váló szituáció átcsap humorba, mert az oldhatja az induló dacot, mindkét fél részéről a tüskék kieresztését.

A túl sok ismétlés sem mindig segít, mert egy idő után macerálásnak tűnik, főleg a nagyobb gyereknek, ilyenkor lehet például egy humoros üzenetet írni, és abban figyelmeztetni, így nagyobb az esély, hogy végre teljesül is, amit szeretnénk.

{AnyaMama}

Szólj hozzá!

gyerek tippek nevelés

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamama.blog.hu/api/trackback/id/tr105865166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
{AnyaMama}
süti beállítások módosítása