Már nem egy olyan fotósorozat készült babákról, amikor anyukájuk kihasználja a nyugalmi állapotot, hogy alszanak, és lefotózza a gyerkőcöt valamilyen háttér előtt. Úgy tűnik az anyukák kreativitása határtalan, és a legújabb ötlethez még alvó baba sem kell, elég néhány fénykép és némi rajztehetség, és máris kész a sorozat. Összegyűjtöttem néhány variációt a témára az utóbbi évek terméséből.
Egy brit szülőpár egész éves kalandlistát dolgozott ki, hogy a gyerekeiket felállítsák a TV elől. Mit szóltok a módszerhez? No, nem a spanyol viasz, hiszen mindenki tudja, hogyha élményt, programokat és együttlétet adunk a gyerekeknek, akkor nem valószínű, hogy a TV-re szavaznának helyette. Mégsem rossz ötlet hasonlókat végiggondolni, ha tudatosan szeretnénk állni a kérdéshez, illetve ha eddig kevésbé voltunk tudatosak.
Ma van a gyermekjogok világnapja. Vannak, akik erre azt mondják, hogy persze a gyerekeknek jogaik vannak, bezzeg a kötelességeik... De próbáljuk meg egy picit máshonnan szemlélni a dolgot, például onnan, hogyha egy gyerek tisztában van a jogaival, akkor például mer szólni, ha ezeket a megsértik. Illetve ha tudja, hogy neki vannak jogai, akkor azzal is tisztában van, hogy a többieknek is vannak, így azok tiszteletben tartása is egyértelműbb.
Bár nincs kutyánk, egyre nehezebben tudunk ellenállni itthon a rohamoknak, hogy ugyan legyen már egy, pláne, amikor az ismerősi, rokoni körbe egyre több helyütt jelenik meg egy-egy kedves kis állat.
Ehhez mit szóltok, ilyen is van. Engem a hideg is kiráz a gondolatra, hogy háromévesen ott kellene hagynom valahol a gyerekemet egy hétre, és kvázi hétvégi szülőként működnék. Pedig például Kínában több intézmény is ad ilyesmire lehetőséget.
Na, ez tipikusan a bőség zavara, amikor az ember jó dolgában már nem tudja, hogy mit csináljon. Ilyenkor úgy érzem, már nem tudnak mit kitalálni, hogy valami eladható legyen azon az alapon, hogy a gyerekének úgyis mindenki megvesz mindent. Nem irigylem a kreatívokat, akiknek ki van adva a feladat.
Egy jópofa listát és összesítést találtam arról, hogy mik a biztos jelei annak, hogy valaki anya. A wemothers közösségnek szerencsére humora is van ehhez a létformához. Megosztom veletek a listát, és örömmel veszem, ha van még ötletetek, hogy néhány pontban mivel folytathatnánk, hogy igazán univerzálissá tegyük vagy éppenséggel saját képünkre formáljuk.
Holland kutatók szerint, azok az anyák, az úgy nevezett „tigrisanyák",akik mindent a gyerekük boldogságára tesznek fel, ettől maguk is boldogabbak, és mindezt egyáltalán nem tekintik önfeláldozásnak, önfeladásnak.
Az év végén több ezer játékmaci fog sorban ülni a hongkongi Ritz-Carlton Hotelben, Guiness-rekordot döntsenek. Ha minden jól megy, ez lesz az eddigi leghosszabb „játékmackó-kígyó". Ráadásul az esemény egyben jótékonysági alkalom is, ugyanis, aki meg akarja nézni a mackókat, annak belépődíjat kell fizetni, ami a „Make a Wish" beteg gyerekek kívánságát teljesítő alapítványnak megy.
Talán még emlékeztek rá, szűk két hete adtam közre egy levelet, amit egy apukától kaptam, akinek a felesége elutazott, ő pedig egyedül maradt a gyerekek menedzselésével. Akkor azt is megígérte, hogy ismét kiegészül a család, megírja a tapasztalatait – nos, tegnap megjött a beszámoló, amit én most örömmel adok közre, és a végén természetesen várom a hozzászólásokat.
