Ma van a gyermekjogok világnapja. Vannak, akik erre azt mondják, hogy persze a gyerekeknek jogaik vannak, bezzeg a kötelességeik... De próbáljuk meg egy picit máshonnan szemlélni a dolgot, például onnan, hogyha egy gyerek tisztában van a jogaival, akkor például mer szólni, ha ezeket a megsértik. Illetve ha tudja, hogy neki vannak jogai, akkor azzal is tisztában van, hogy a többieknek is vannak, így azok tiszteletben tartása is egyértelműbb.
A világon 10 millió gyermek válik a pedofília és a gyermekprostitúció áldozatává évente. Európában minden 5., Magyarországon minden 10. gyerek válik szexuális bántalmazás áldozatává.
Ezért fontos az UNICEF Magyar Bizottság most elinduló ÉBRESZTŐ óra programja (a Telenor támogatásával), ami a gyerekjogokat szeretné elvinni az iskolákba 2000 gyerekhez. Gyurkó Szilvia az UNICEF gyerekjogi igazgatója hangsúlyozta, hogy a gyerekeket partnerként kell kezelni, a kapcsolat pedig a bizalomra kell, hogy épüljön, ahhoz hogy a gyerekekből később tudatos állampolgár váljon.
Menyire könnyű bejutni az iskolákba ezzel a témával? Mennyire nyitottak?
Eddig 12 iskola jelentkezett be, úgy hogy nem is tudták, hogy ez a programunk indul. Igyekszünk, hogy ne csak egy-egy osztályt, hanem egy kritikus tömeget érjünk el egy iskolában, mert akkor sikerül átfordítani a szemléletet, ha minél több gyerekkel találkozunk.
Azon is gondolkodunk, hogy kitalálunk egy motiváló címet az iskoláknak, például „UNICEF barát" iskola, hogy minél több gyerekhez jussanak el a gyerekjogok. A jelenlegi órakeretben egyáltalán nem esik szó egyébként a gyerekjogokról, ezért sok dolgunk van ezen a területen.
Egyelőre úgy látjuk, nem az a nehéz, hogy az iskolák beengedjenek bennünket, mert a legtöbb helyen jól látják, hogy fontos, hogy a gyerekek tudjanak a jogaikról. Nem gondolják, hogy akkor elszabadul a pokol, ha a gyerekek jogkövetők lesznek, hanem felismerik, hogy a gyerekjogok határt szabnak például abban is, hogy mások jogait megsértse. Segíti, hogy betartsák a házirendet, tiszteljék egymást, egymás méltóságát, viselkedését tolerálják.
Milyen reakciókat vált ki, amikor a gyerekek szembesülnek azzal, hogy milyen jogaik is vannak?
Meg szokta őket döbbenteni, hogy a világ más részein élő gyerekeknek milyen kihívásokkal kell szembenézni. Van ahol anyakönyvezés sincs, hogy a gyerekek érintettek a gyerekkatonaságban, a gyerekmunkában, kényszerházasságban. Ez kinyitja a szemüket, hogy más gyerekek sorsa iránt is érzékenyebbek legyenek. Így felnőve a szolidaritást, az együttérzést is megtanulják.
Ezeket az órákat nem lehet befejezni, csak abbahagyni. A gyerekeknek rengeteg kérdésük van arról például, hogy meg kell-e őket kérdezni, ha a szüleik válnak, a kapcsolattartásról, ha nem akarnak menni, mit lehet tenni, ha őt verik otthon, hogyan éljen túl egy válást? Olyan élethelyzetekben vannak, ahol fontos, hogy az ő szükségleteiket valaki felismerje, ez sokszor egyet jelent a jogokkal. Mi felnőttek gyakran nem vesszük észre, hogy mire van szükségük, sőt sokszor lábbal tiporjuk azokat.
Milyen korosztálynak szánják a programot?
A következő év az általános iskoláké, de az ambíciónk minél lejjebb menni, igazából már óvodás korban el tudnánk kezdeni a gyerekekkel való foglalkozást. Minél előbb kezdődik el az ő jogtudatosságuk kialakítása, annál hatékonyabb. Annál jobban beépül a gyerekek testképébe, hogy hol vannak a határai, hogy az övéi odáig tartanak, ahol a másik jogai kezdődnek. Reméljük, tovább folytatódik majd az együttműködés és 2015-ben már az óvodásokat is el tudjuk majd érni.
A másik téma, amiről már itt a blogon is sokszor volt szó az az internet, aminek a használata rengeteg előnnyel, de sok esetben veszéllyel is jár, ha nem a megfelelő tudatossággal használják a gyerekek. A Media Smart Hungary azt tűzte ki célul, hogy ezt a tudatosságot segítse kialakulni, a „Digitális világ" oktatási segédanyaggal, ami 9-12 éves gyerekeknek segítene, hogy jobban értsék és tudják kezelni azt a világot, amit a számítógépeken, mobiltelefonokon teljes természetességgel kezelnek és elérnek.
Egy európai felmérés szerint a magyar gyerekek jelenleg nagyon rosszul állnak tudatosság tekintetében. Minden gond nélkül megadják a nevüket, életkorukat, címüket, szüleik nevét az interneten. Almási Gizella a Media Smart projektvezetője elmondta először a pedagógusok figyelmét szeretnék arra felhívni, hogy a kidolgozott tananyag, segédanyagokkal együtt rendelkezésre áll, csak használni kell. A program 14 foglalkozásból áll, bármelyik tárgyba beépíthető, variálható.
Mit tapasztalnak, amikor az iskolákban járnak?
Azt gondolom, hogy gyakran nem iskola vagy régió függő, hanem elsősorban a család befolyásol. Találkoztam olyan gyerekkel, értelmiségi családból, akit a szülők egyedül hagytak a laptoppal, és a gyerek éjszaka rémülten, izzadtan ébredt, mert olyan történeteket nézett meg a neten, amikről másoktól hallott. Véletlenül derült ki. Talán sok esetben fel sem mérik a szülők, hogy mekkora felelősségük van ebben. Sokszor úgy érzik, hogy nem kell ezzel a témával foglalkozniuk.
Mik lennének azok az alapdolgok, amire mindenképpen figyelni kellene a szülőknek?
Először is a telefonok korosztálynak megfelelőek legyenek, nem feltétlenül kell eleinte mindent tudnia, bármilyen jó az. Minél kisebb a gyereknek, minél kezdetlegesebb legyen a telefon, amin csak bizonyos dolgokat ér el. Elég, ha a gyerek a szülőt el tudja érni, segítséget tud hívni, ha szükséges. Vagy legyen rajta programblokkoló, ami bizonyos hívószavakat, tartalmakat nem enged elérni, ahogy a gépeken is a szűrők.
A számítógéppel pedig lehetőleg ne hagyjuk egyedül, ha mégis, akkor legyen rajta olyan program, amivel megnézhetjük, hogy mit látott a gyerekünk előzőleg, és legyen megfelelő szűrés.
