Friss topikok

Facebook

Blogajánló:

Címkék

agresszió (1) ágy (1) ajándék (1) állat (2) altatás (1) alvás (5) Andy Warhol (1) Angelina Jolie (1) anya (24) anyák napja (1) anyaság (1) apa (12) autó (1) baba (16) babakocsi (1) babar (1) baleset (1) bántalmazás (1) Barack Obama (1) barát (1) BBC (1) beszéd (1) betegség (1) bikini (1) biztonság (6) blog (1) blogindító (1) bölcső (1) bölcsőde (1) Boyhood (1) család (4) császármetszés (1) csecsemő (1) Dave Young (1) daycare (1) demográfia (1) depresszió (1) dicséret (1) dilemma (1) Disney (2) divat (3) dizájn (1) egészség (8) Egyesült Államok (1) elalvás (1) életmentés (1) erdei iskola (1) erőszak (1) eszköz (1) étkezés (3) fagyi (1) fegyelmezés (1) feladat (1) félelem (1) féltés (1) felvételi (1) fenyítés (1) férfi (2) férj (1) film (1) fiú (1) foci (1) fotó (12) fotózás (1) függés (1) fulladás (1) gasztro (1) generáció (1) Guiness rekord (1) gyerek (92) gyerekek (1) gyerekmunka (1) gyereknevelés (1) gyerekszáj (1) gyermekjogok (1) gyűjtés (1) haj (1) halál (1) házasság (1) házimunka (1) hercegnő (1) hétköznap (1) hiszti (1) hobbi (1) hőség (1) humor (1) húsvét (1) időbeosztás (1) idős (1) időzavar (1) internet (5) iskola (8) iskolakezdés (1) játék (4) jelnyelv (1) jogok (1) kaland (1) kamasz (1) Karácsony (1) karácsony (1) karrier (1) Katalin hercegnő (1) késés (1) Kína (1) kisebb (1) kisebbek (2) kismama (1) költségek (1) kommunikáció (1) könyv (1) korcsolyázás (1) korhatár (1) középső (1) közlekedés (2) köznevelés (1) kreatív (2) különóra (1) kultúra (1) kutatás (2) kutya (3) Lackfi János (1) lakberendezés (1) lány (1) lelki (1) Lenore Skenazy (2) lista (1) lótusz szülés (1) maci (1) maszat (1) mellrák (1) menza (1) mese (2) mozgás (1) mozi (2) munka (5) művészet (2) múzeum (1) Nagy-Britannia (1) nagyobbak (1) nevelés (14) Norvégia (1) nosztalgia (1) Now I lay me down to sleep (1) nyár (3) nyaralás (1) oktatás (7) oltás (1) olvasás (3) önbizalom (1) öröklés (1) otthon (1) óvoda (2) pedagógia (1) pedálos (1) pizsama (1) pizza (1) placenta (1) pornó (1) pszichológia (1) pszichológus (1) repülő (1) retro (1) Save the Children (1) Steve Hanson (1) stressz (1) Svájc (1) számítógép (1) szín (1) színház (1) szoptatás (5) szülés (5) születés (2) születésnap (2) szülinap (1) szülő (8) szünet (1) tanács (2) tanácsadó (1) tanácsok (1) tankönyv (1) tanszer (1) tanulás (3) társasjáték (1) technológia (1) terápia (1) terhesség (3) természet (1) test (1) testvér (2) testvérek (2) tetoválás (1) tigrisanya (1) tipp (1) tippek (2) tojás (1) torta (1) továbbtanulás (1) trauma (2) újév (1) újszülött (1) UNICEF (1) ünnep (1) utazás (3) üzenet (1) vakáció (1) válás (1) vallomás (1) Varró Dániel (1) vélemény (2) vendégposzt (3) verés (2) videó (2) vízimentés (1) zaklatás (2) zene (1) Címkefelhő

08. október

Túlterhelés vagy jó start az életben

Aktuálisan megírtam a gyerekek délutáni időbeosztásának táblázatát, és a dolog már csak logisztikai szempontból sem egyszerű. Emlékszem, volt kollégáimmal készítettünk korábban nem egy műsort arról, hogy vajon túl vannak-e terhelve a gyerekek manapság a rengeteg különórával. Mi az, ami még belefér, és mennyi az, amikor a szülő már túlzásba viszi?

sport.jpg

Nyilván csak a saját és közvetlen ismeretségi köröm szokásairól és tapasztalatairól tudok beszámolni, meg az ember persze lát és hall. Én mindenesetre nagyon hálás vagyok az egy szabad napért, pontosabban délutánért a hét közepén. Oda egyelőre nem került semmi, és ha minden jól megy, nem is fog. Akkor legalább nem kell rohanni sehová, van egy kicsit nyugisabb délutánunk a gyerekekkel. Pedig abból a szempontból is szerencsések vagyunk, hogy a külön elfoglaltságok háromnegyede helyileg a suliban van.

Mi úgy gondoltuk, hogy legyen valamilyen sport, az semmiképp sem árt. Leginkább olyan, amit a gyerek élvez, nem kell, hogy versenyszerűen űzze. Eddig nem is alakult olyan, amibe egyébként akkora vehemenciával vetették volna bele magukat, hogy azon mondjuk komolyabban el kellett volna gondolkodni. Mondjuk, nem lehet havonta mást kitalálni, kicsit ki kell azért tartani.

Eddig a legrövidebb kalandunk a vívással volt, amit sajnos motiváció hiányában fiam fél év után feladott. Ott mondjuk abban éreztem hiányt, hogy egyszer sem adtak ez idő alatt kardot vagy tőrt a kezükbe, hogy legalább megízleljék, hogy miért is edzenek heti kétszer, hogy mi a távlati cél.

Küzdősportot űzött 4 évig, oviból suliba átívelően, aztán most dühöng a foci mánia, így átnyergeltünk erre a tevékenységre edzés szinten is. Szerencsére itt kedv és motiváció is van, így ez ügyben nem kellett még vitatkozni, hogy megyünk vagy sem. Mert persze a legtöbb különórával kapcsolatban eljön a pillanat, hogy „ma hadd ne menjek", „fáradt vagyok", „nem akarok".

De visszatérve az időbeosztáshoz, tehát mindkét gyereknek heti két alkalommal sport. Sőt tavaly volt az három is, mert úszni is jártunk egyszer a héten. Lányomnak tulajdonképpen egyelőre ennyi is az elfoglaltság, bár még kacsingat egy újabb lehetőség felé, de minden nem fér bele sem időben, sem a családi költségvetésbe.

Aztán ott van még a hangszer, amihez jár két szolfézsóra is, máris három alkalom egy héten. A szolfézs szerencsére beépül a napközi idejébe, másként nem is menne. És akkor még nem tanulnak nyelvet, pedig már az is nagyon ott mocorog, hogy kellene, itt lenne az ideje.

Mondjuk a suliban most kezdődött negyedikben a nyelvoktatás, így lehet, hogy nem érdemes a dolgokat most egy másik nyelvvel is megkeverni, meg annak igazából iskolán kívül úgy látnánk értelmét, ha valaki, lehetőleg anyanyelvi beszélő, mondjuk legalább heti kétszer minimum két órában együttes tevékenységeket űzne a gyerekekkel, napi dolgokat, mindezt a kiválasztott nyelven, mondjuk angolul, tehát nem nyelviskolai keretek között. Ez a szép elképzelés már pár éve érlelődik a fejünkben, csak éppen találja meg az ember az időt és a keretet rá.

Ahogy említettem a közvetlen ismerősi, baráti kört, ott is az a tapasztalat, hogy valamilyen sportra vagy egyéb mozgásra, táncra járnak a gyerekek, mondjuk heti kétszer, van valamilyen zeneóra, vagy nyelv vagy egyéb plusz tevékenység, így jó, ha egy-egy „szabad" délután akad, amikor szimplán csak a leckét kell megcsinálni a napköziben vagy itthon. Aztán persze olyan időbeosztásról is hallottam, ahol egy napra több különóra is jut, egyikről szalad a másikra a gyerek és a szülő. Persze azt sem gondolom, hogy ez nem működhet, hiszen mindenki maga ismeri saját gyermekének a teherbírását, mindenesetre biztos, hogy túl sok pihenésre nincs hétköznap idő.

A szülő megpróbálja minél előnyösebb helyzetből indítani a gyerekét. De vajon hol van ennek a határa? Nyilván az egyéni teherbíró képesség, a családi logisztika és persze a pénztárca is korlátot jelent. Mielőtt bárki azt írná, hogy biztos szülő saját meg nem valósított vágyait éli ki a gyereken, arra azt tudom mondani, hogy én is jártam tornázni és angolra gyerekként, mondjuk a hangszer kimaradt az életemből, és nem bánom, hogy legalább egyik gyerekemnek ez is megvan egyelőre, de ki tudja hogy alakul még.

Szerintetek mennyi a sok vagy az elég? Ti hogy osztjátok be az időt, hogy bonyolítjátok a logisztikát?

Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.

 

{AnyaMama}

15 komment

gyerek különóra

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamama.blog.hu/api/trackback/id/tr55556742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vicuska 2013.10.09. 01:48:54

Pedagógusként néha roppantul sajnálom azokat a gyerekeket, akik folyamatos nyomás alatt kénytelenek az iskolai feladatokon túl még a különórákon is teljesíteni... Nekem is megvolt a hangszer, a sport (versenyszerűen), és még a nyelv is mellé, ugyanakkor volt gyerekkorom, és időm gyereknek lenni. A hangszert és az emelt nyelveket beépítették az órarendbe, a sport pedig vagy az esti, vagy a reggeli órákra esett, szóval nem a játékidőből rabolt értékes perceket. Akkor, amikor a szülők azt hozzák fel példának, hogy ők is különórákra jártak, akkor többnyire megmutatom a mostani követelményrendszer szerinti dolgozatok kérdéssorát, és azokat, amiket ők a nyolcvanas, esetleg kilencvenes években írtak. Minden félreértés elkerülése végett a mai gyerekek nem tudnak többet, mint mi, vagy akár a szüleink, viszont az anyag, amit ha két napig is, de meg kell jegyezniük, lényegesen nagyobb, komplikáltabb. Nagyanyáink bármikor elszavalják az iskolában megtanult verseket, képesek-e erre, akár 1-2 év távlatából a mai gyerekek? Az óraszámok magasabbak hála az új (nagyrészben felesleges) tantárgyaknak. A nap mint nap rájuk zúduló információmennyiség szintén a sokszorosa az akár 15-20 évvel ezelőttinek. Ennek megfelelően minden olyan dolog, ami a játéktól, vagy társas tevékenységtől, szülői részvételtől veszi el az időt, nem használ annyit, mint amennyit árt. Hisz ha a szülő nem nevel, az iskolának pedig kapacitása nincs rá (és nem is annyira az iskola feladata lenne), akkor ki fog? Ha a gyerek nem tanulja meg a társas érintkezés és az illem alapvető szabályait pusztán idő és lehetőség hiányában, mit fog érni a zongorával vagy éppen a 3. idegen nyelvvel? Vannak gyerekek, akiknek szükségük van arra, hogy folyamatosan mozgásban, lendületben tartsák őket. Élvezik ezeket az elfoglaltságokat, szeretik ezeket a kötöttségeket, nekik természetesen fantasztikus, ha a szülők anyagi helyzete engedi ezen órák finanszírozását. Viszont sajnos a legtöbb gyereknél a szülői akarat és nyomás a domináns, és itt sokszor erőn felül kell mindkét félnek teljesíteni ahhoz, hogy valami olyan plusz előny illúzióját biztosítsák, ami hosszú távon fog majd visszaütni...

bambanő (törölt) 2013.10.09. 03:43:42

A szulok 99%-ban versenyeztetik a gyerekeiket, felnek, hogy hatrannyal fog indulni, ha nincs meg minden kulonora, le fog maradni az eletben, tovabbtanulasban, ha nem jaratjak ide is, oda is.
A tobbi gyerektol feltik a sajat gyerekuk boldogulasat, ez a tapasztalatom.
Igen, vannak olyanok, akik a sajat meg nem elt vagyaikat elik ki a gyerek sportra, hangszerre kenyszeritesevel. Sok ilyen van.
De a tobbseg egyszeruen fel, hogy ezek nelkul lemarad valamiben a gyerek a tobbitol. Egyszeru felelem a jovotol, irigyseg masok gyerekeinek sikerere.

A gyerekek sokkal tobbet kibirnak, mint azt mi hinnenk, a kerdes csak az, hogy a gyerekkort kibirni, tulelni, vagy elvezni kell-e. A gyerek igy is ugy is felno valahogy.

Jozsó_ 2013.10.09. 07:42:11

Nálunk is hasonló. A fiúk járnak zenére (2 óra + 2 szolfézs) plusz sportolni (az változó 2-3-4 edzés egy héten). Szerintem ennyi még simán belefér. Azt megmondtam nekik, hogyha nem akarnak zenét tanulni, akkor felőlem azt abbahagyhatják, a sporthoz ragaszkodom.

A logisztika egyszerű. Ötödiktől kezdve szerintem elvárható, hogy busszal eljusson egy gyerek órára, ezt a kisebbik lányunk is így csinálta abban az életkorban, semmi probléma nem volt. Néha elmentem érte, ha nagyon vacak volt az idő, ezt most a nagyfiúval is így csináljuk. A kisebbik a közelbe jár.

A vívás kérdés viszont érdekes. A nagyobbik lányunk kiskorában látott egy olimpiát és ott egy versenyző nagyon motiválta és elhatározta, hogy ő is megtanul vívni. Ő egy évig bírta, hogy kardot, tőrt soha nem kapott, azt se tudta miért csinálja, amit csinál. Én ilyen sportot még nem láttam.

redbabsy 2013.10.09. 08:47:58

Nekünk öt gyerekünk van - egy aprócska, két ovis és két alsó tagozatos diák. Fontosnak tartom a zenét és a sportolást. Szerencsére az iskolában mindkettőre lehetőség van. A legnagyobb gyerekem - fiú, 4.-es - két és fél éven át furulyázott, 1-3. osztályig focizott, úszott, most 4.-től vívni jár és judózik. Meglepve olvastam, hogy nem kaptak fegyvert víváson a gyerekek. Nálunk egy hónap után már megkapták a párbajtőrt és nagyon élvezi az edzést. Heti két judo és heti két vívása van. Neki még nincs öt tesiórája a suliban, de a 2. lányomnak már igen, ő a tanterv keretén belül korcsolyázni jár, a fiúk hokizni tanulnak. Emellett heti kétszer jár úszni különórában, de most a sulival is fog járni fél évet, akárcsak a 4. fiam. A lányom még jár modern táncórára is az iskolában napközi időben. Ami a költségeket illeti: a suliban semmiért nem fizetünk, mert 5 gyereket nevelünk, a vívásért, külön úszásért és judóért kell fizetni. A nagyobbik ovisom az idén kezdett el úszni, a kiscsoportos még nem űz semmilyen külön sportot, de neki még nem is kell. A suliban a nyelvet 3.-ban kezdték és még nem gondolom, hogy szüksége lenne a 4. osztályos fiamnak külön tanárra, jól veszi az akadályokat, az egyik legjobb angolos az osztályban, mondjuk ehhez az is kell, hogy itthon gyakorolunk velem...én nem vagyok nyelvtanár, de felsőfokon beszélem a nyelvet, szóval ez nem gond.
Ami nekem szembetűnő, hogy iszonyat nagy a tananyag, csomó olyan dolgot tanulnak, amire semmi szükség és el is felejti se perc alatt, viszont vannak olyan dolgok, amik hiányoznak és ha nem olvasna rengeteget - tényleg rengeteget - a fiam pl., akkor bizonyos tantárgyakkal többet kellene küzdeni.

hekhekhekhekkinen 2013.10.09. 09:04:59

Nem járattak se zenére, se sportra.
26 évesen már gazdag voltam saját erőből.
Ezt emésszétek.

sonix 2013.10.09. 09:47:22

Néhány gondolat

"Nem járattak se zenére, se sportra.
26 évesen már gazdag voltam saját erőből."
A kettő nem zárja ki egymást, bőven letne hazai (hát még külföldi ) példákat felhozni. Lamborghiniket huszonévesen törögető kőgazdag élsportolótól kezdve, stbstb...
Valószínűleg C. Ronaldo se lenne gazdag feltétlen, ha nem a sportot választja hanem monjuk gázszerelőnek tanult volna.

"Ami nekem szembetűnő, hogy iszonyat nagy a tananyag, csomó olyan dolgot tanulnak, amire semmi szükség és el is felejti se perc alatt, viszont vannak olyan dolgok, amik hiányoznak"
Ez már nagyon régóta így van, maximum gyorsul az a folyamat, mely a felnövelvő generációk elhülyítésén munkálkodik.
A mélyen tisztelt Ranschburg Jenő írta egyik könyvében, hogy nem a szülő feladata az oktatás, de ha nem találja megfelelő színvonalunak, akkor bizony át kell ebből a szerepből vállalnia. (a jelek szerint egyre többet-és egyre nehezebb lesz ez, mert egy direkt lerontott színvonalú oktatásból kikerülő szülő nem fogja tudni megoldani ezt a feladatot)

Személyes tapasztalat a mindennapokból:
Nálunk a gyerek heti 1 (néha 2) alkalommal jár el spotrolni (aikido-koncentráció növelése miatt lett ez és tetszik is neki), valamint egy szakkörre jár 1-2 hetente, ahogy szerveződik.
Tapasztalatom az, hogy bőven bírna ennél többet is, de...
De érdekesebb az agyzsugorító "okos" telefont babrálni, értelmetlen vackokat nézegetni a neten, stbstb...
Amikor külön óra van, érdekes módon 1-1,5 óra alatt elkészül mindennel, gyorsan, összeszedetten tanul, amikor nincs, akkor 3-4 órát ücsörög a lecke fölött, eredménye viszont szinte semmi.
Én csak bíztatni tudok mindenkit, hogy próbálja megtalálni az egyensúlyt a gyerek terhelhetősége, érdeklődése, szabadidő eltöltésre való igénye, habitusa tekintetében.

Záró gondolatnak: Próbálkoznak most valami erőltetett iskolai testneveléssel, látszik hogy baj van, hát nosza, legyen ez, ahelyett hogy a problemát mélyebben és komplexebben megvizsgálnák az illetékes elvtársak.
Anno sem volt több tesi óra, mégsem alakultak ki a gyerekeknél azok a problémák, miket most megpróbálnak orvosolni adhoc módon. A tisztelt szülőknek oda kellene figyelni mit eszik, mit iszik a gyerek, mert bizony az a sok mocsok amit magukba raknak, az az alapja, hogy milyen lesz az életminőségük. Másrészről, a rendszerváltás előtti időkben az élsport bázisa az iskolai testneveléstanár volt. Ezt a jól kiépített rendszert sikerült szétverni. Azok a tanárok még testneveltek (sokszor nagyon nem kellemesen terhelve az embert) de egyben megszerettetve és megtanítva vele nem egy sportot. És ha szólt hogy ki hova megy és kinél jelentkezik, hát nem volt apelláta, mentünk kajakozni, úszni, cselgáncsozni, focizni, atletizálni, kiben mit láttak meg. Sosem panaszkodot senki hogymennyire fárasztó vagy nem szereti. És a közösségi tevékenységek, sportolások nem merültek ki fél óra fociban (amíg a tanarak beszélgetnek, vagy a naplót írják), mentünk amikor csak lehetett, meg egséz hétvégén focizni a grundokra. (hja, akkor még volt grund, meg az akkori elvtársak szerveztek mindenféle bajnokságokat, stbstb).

Nehéz helyzetben van ma egy szülő, sok gyerknél a mozgás, sport, önképzés (feltételezve igényt és érdeklődést) nem nagyon tud konkurálni a tv-vel, számítógféppel, buta játékokkal, okos telefonokkal.
Ha engedve van, az a baj. Ha tiltva, akkor tapsztalatom szerint nem keresnek altenatívát a gyerekek, hanem csak szomorúan unatkoznak és ábrándoznak hogy....
Anno a szobafogság volt számunkra a legnagyobb büntetés, nem mehett az ember focizni, szánkózni, szakkörre. Ma a szót sem ismerik a gyerekek, és el sem tudják képzelni, mi lehett abban a rossz.

Mrs.Columbo 2013.10.09. 09:56:57

@bambanő: teljes mértékben egyetértek.

Azt gondolni, hogy a sok szakkör miatt előnyből indul a gyerek, önáltatás. Ezeknek a többségét gimnáziumra kinövi. Ha pedig mondjuk az ember hegedűművészt akar neveleni a gyerekéből, akkor járassa komolyan csak hegedűórákra, napi szinten, esetleg sportolni, de minden más felesleges.
Időkitöltésnek jó, de nem veszik figyelembe azt a komoly hátrányt, hogy az a gyerek, amelyiknek az egész hete le van kötve, sőt, még hétvégén is csinálnak valami programot, egyszerűen nem tanulja meg a szabadidejét kihasználni, nehezebben alakulnak ki a saját, önálló érdeklődési körei.

Nyelvtanulás: szóval most kezdte el az idegennyelvet tanulni, már nem kicsi, 10 éves, és a szülő máris azon gondolkodik, hogy tanuljon még egy nyelvet. Ha el akarjuk venni a gyerek kedvét, mindenképp!

Eurydice 2013.10.09. 10:38:49

ki mit ment át az iskoláskorból...
engem az áltsuliban elsőtől ( a 90-es évek eleje) járattak anyuék külön angolra (kezdetben csak megfigyelőként az idősebb bátyám mellé), ez szombat délelőttönként volt, magántanárnál, 4. osztálytól volt német a suliban, amihez még jött gimiben egy harmadik nyelv - mindet imádtam

sport - nálunk faluhelyen volt a DSK (Diák Sport Kör) meg a kapálás a kertben, rohangálás a patakparton, és hiába a két évnyi gimibeli úszásoktatás, továbbra sem merek belemenni a mélyvízbe (ezt mondjuk fájlalom) - ellenben nő létemre elég jó labdaérzékem van és később több sportot is kipróbáltam edzések formájában

zene - apukám megtanított áltsuli alatt a zongora alapjaira (melyik hang hol van), később erre jött még két év zongoratanulás, meg önszorgalomból a gitározás

igaz nem vagyok se nyelvzsonglőr, se sportoló se zenész - mégis mindhárom területen azért otthonosan mozgok, ha foglalkozom velük, akkor örömömet lelem bennük

a sok különóra helyett azonban rendesen megtanultam a tananyagot, (szerencsém is volt ebben, mert könnyen ment), és évtizedek távlatából is visszamondok verseket és emlékszem a kémiai kötések neveire, az első számtech óra tananyagára - aztán néha ezek még jól is jönnek

a gyerekem még kicsi a különórákhoz (2 éves), de már lehetőség lenne külön zeneórára járatni, meg tornázni vinni (!!!)
én teljesen hülyeségnek tartom ezeket a korai különórázásokat, anélkül is tucatnyi dalt elénekel, mondatokban beszél és ha fut, alig lehet utolérni :)

tass-tass 2013.10.09. 11:00:55

Aki ellenzi, hogy gyermeke szakkörökre járjon, mondja már el nekem, a gyermeke hogyan használja ki tartalmasan a szabadidejét? És főleg kivel? Mert én úgy látom, hogy ha a gyerek szakkörökre jár (nem edzésre, hanem gyakorlásra és nem igazolt versenyzőként, hanem csak szórakozásból) a saját korosztályával igen jól érzi magát. Főleg, ha többségében nem azokkal van együtt szakkörön, akikkel egésznap az iskolában ült.

Mégegyszer kérdezem: mit csinál egy iskolás gyerek a szabadidejében? Lóg a haverokkal a téren, mekiben, plázában vagy ül otthon a telefon, tv, számítógép előtt? Persze ezek is fontosak a gyerek számára, de ne ez legyen már az egyetlen módja a szabadidő eltöltésének.

fermion 2013.10.09. 11:20:55

Fura ,hogy a szülők inkább idegenekre bízzák a gyerekeiket ......miért?Ők nem értenek semmihez?

fermion 2013.10.09. 11:27:51

@tass-tass: a gyerek a szabadidejét a családjával töltse és ,hogy ne unja a szülei tegyék tartalmassá a közös időt!A gyerek hamar felnő és utána a szülő majd sajnálkozik ,hogy milyen keveset voltak együtt.Na persze aki csak gondnak vagy feladatnak tartja a gyerekeit azok megkönnyebbülnek ,hogy nincs már gondjuk velük....kérdés ,hogy az ilyenek szülők-e!
A másik hiba amikor mindazt amit a szülők nem tettek meg azt mind a gyerekeikkel akarják megcsináltatni ,hogy enyhítsék a saját lelki nyomorukat.

Mrs.Columbo 2013.10.09. 11:34:06

@tass-tass: meg kell találni az egyensúlyt. Ebben pedig ne az befolyásoljon, hogy mi az elvárt, hanem csakis a saját gyereked személyisége.
Én pl. nem ellenzem a szakköröket, azt viszont hülyeségnek tartom, hogy az ember táblázat-szerűen beossza a gyereke idejét (valljuk be, ebben sokszor az is közrejátszik sajnos, hogy nincs hova tenni a gyereket), mert hogy azzal előnyhöz jut. Francokat. Ha mekkmesterként hordja ilyen-olyan különórákra, abból _jobb esetben_ lesz egy-kettő, amit majd kamaszkora után is komolyan csinálni fog, egyébként az összes egy szép emlék marad majd csupán.

A szakkörök irányított időlekötések. Nem azt mondom, hogy ezek rosszak, mert jók, a gyerek élvezettel eltölti velük a szabadidejét (kivéve persze mondjuk egy erősen introvertált kölyköt, akit ha mégis közösségi életre kényszerítesz, 20 év múlva gyomorideggel gondol vissza azokra az évekre) , de igenis kell, sőt, személyisége fejlődéséhez szükséges, hogy bambán üljön a számítógép előtt, hogy legyen ideje önmagára, a látszólagos semmittevésre.

Meg könyörgöm ne legyünk már képmutatók! Ki az, aki kamaszorában nem akart a haverokkal lógni meg semmittenni? Hogy munkaidőben van időnk itt írogatni, azt mutatja, hogy mégis vittük valamire azért.

sony 2013.10.09. 12:29:27

Az embereknek és a gyerekeknek is más az aktivitási szintje. Két hibát lehet elkövetni a gyerek különóráztatásában, az egyik, ha több különórára jár, mint szeretne, a másik, amikor kevesebbre. A lehetőségekhez mérten el kell fogadni, amit a gyerőc szeretne, el kell fogadni, hogy fel tudja mérni, mennyi különórával tud elbánni, és ha soknak bizonyul, legfeljebb letesz belőlük párat, vagy akár végigcsinálja úgy az évet, és legközelebb már megfontoltabban dönt. Az is fontos, hogy fel tudja mérni a teherbírását, és ha ezek a különórák nem kötelezőek, akkor számára kellemes formában tudja ezt megtenni.
Az ideális gyerekkor az, amikor a körülmények úgy alakulnak, ahogy az adott gyereknek ideális.

kondor73 2013.10.09. 15:04:34

@Mrs.Columbo: messzemnőkig nem értek egyet. Számos olyan előny létezik már kisiskolás korban, ami egy életre meghatározó. Pl lányom évek óta balettozik, ő az egyetlen akit az elsősök közt megdícsért az orvos, hogy jó a tartása. A többinek már 7 évesen görbe, ronda, lóg a válla stb.
Másik, pl zene. A világon végtelen +1 kutatás van arról, hogy a kisgyermekkori zenetanulás, értsd 10 éves kor alatt milyen jelentős mértékben segíti az agy fejlődését, féltekék kapcsolódását, stb ez sem pótolható már gimnáziumban.
Nyelv: erről is végtelen sok kutatás létezik, hogy bizony a kisgyerekek hangképzési képessége, amely az igedegn nyelvek helyes kiejtéséhez kell, 6-8 éves korra jelentősen beszűkűl, tehát bizony minél kisebb korban kellene több nyelvet hallania ahhoz, hogy a későbbiekben jól tudja megtanulni....
Szóval ez igen komplikált és természetesen nem tudsz mindent megadni mert akkor valóban elveszel minden időt tőle, pedig Vekerdy szerint a legfontosabb a kisgyerek szempontjából a minél több szabad játék és szülővel kötetlenül együtt eltöltött idő lenne. De az abszolut nem igaz, hogy felesleges erőfeszítés lenne, igenis nagyon sok dolgot kicsi alapozhatsz meg helyesen

csakférfi 2013.10.11. 20:39:46

@hekhekhekhekkinen: Sajnállak.Én sem jártam különórára.Én meg boldog vagyok.Biztos szegényebb is.Túl a negyedik x-en.
{AnyaMama}
süti beállítások módosítása