Amikor valahol kisgyerek születik a prioritások hirtelen átrendeződnek, hirtelen kevesebb idő jut elsősorban magunkra, de például a barátokra is. Nem lehet már bármikor egy hirtelen ötlettől vezérelve elmenni moziba vagy vacsorázni, bulizni. Mert akkor meg kell oldani, hogy ki vigyázzon a gyerekre és ez bizony tervezést igényel. Néha megszenvedik a barátságok is ezt az időszakot, különösen, ha ott nincs éppen hasonló élethelyzet.
Mert a barát éppenséggel elhanyagoltnak, kimaradónak érezheti magát, különösen az addigi, mondjuk szoros kapcsolathoz képest. Persze ideig-óráig mindenki megértő, de ilyenkor esélyes, hogy bizonyos barátságok elkopnak, míg éppen a gyerekek kapcsán újak is keletkeznek. Hogy mindez miért van? Sokan nem is gondolnák, hogy van oka a dolognak, és nem lett egy seggfej vagy h.p. a korábbi közeli barát vagy barátnő. Saját tapasztalataimat az „A Morning Grouch” blog írójának tapasztalataival egészítem ki.
Az első és legfontosabb az időbeosztás és a rendszer, ami természetesen tökéletesen új dimenziókba kerül, etetéstől-etetésig, egyik alvástól a másikig ér. Amíg egy baba egészen kicsi, addig ezek a dolgok nagyon fontosak, a rendszerük, egyáltalán hogy kialakuljon, mert bizony a csecsemő kiegyensúlyozottságához ez fontos. Ugyanakkor persze ez nem jelenti azt, hogy ne aludhatna például babakocsiban egy séta közben, mint ahogy többnyire teszi is, ugyanakkor az is fontos, hogy megszokja, az ágyban is lehet aludni, nem csak olyan alkalmatosságban, ami mozog a feneke alatt, mert azt a kedves szülő bizony nagyon megszívhatja hosszú távon.
A szülők is az új kihívásokhoz illesztik a saját napirendjüket, hogy a gyerekek alvásidejében, hajnalban vagy éjszaka meg tudjanak csinálni olyan dolgokat, amit mások napközben intéznek.
Ráadásul sokszor, akinek nincs gyereke nem érti, hogy élvezzük a gyerekekkel töltött időt, akkor is, ha annak egy jelentős részében fegyelmezni kell, vagy öt percenként eltörik a mécses, vagy kitör a hiszti. Persze néha az agyunkra mennek, és olyankor jó egy kicsit kiszállni, felnőtt társaságban lenni. Ugyanakkor az értékes idő a gyerekekkel sem sok általában a napi meló, az alvásidő, később az iskolában és különórákon eltöltött idő miatt, így azt kell kihasználni, ami van. Legjobb, ha úgy tudunk együtt programot csinálni, hogy a gyerekek is beleférnek. Ezt egy kicsit persze nehezíti, ha olyan helyre megyünk, ami nem „gyerekbiztos”. Ugyanis ilyenkor a móka nagy része azzal megy el, hogy megpróbáljuk megóvni a gyereket az eséstől, fulladástól stb., ne verjen le, ne törjön össze valamit, így a program élvezeti éréke jelentősen csökken.
Egyes házimunkákat nem lehet halasztani, mert bár sok tanácsadó könyv, cikk javasolja, hogy ne ebbe fektessük az energiákat, ami igaz is, ugyanakkor bizonyos dolgokat nem lehet elodázni, például takarítási alapokat, hiszen a gyerekek a földön mászkálnak, mindent felszednek, bevesznek a szájukba stb. A mosás, szárítás pedig egy sziszifuszi örök körforgás, bármennyiszer csináljuk, sosem fogy el a szennyes.
És mindemellett az is lehetséges, hogyha van egy szusszanásnyi idő, azt magunkban szeretnénk eltölteni a sok rohanás mellett. De a kitartó barátok nem adják fel, és ez az időszak is elmúlik egyszer. Persze a példák kicsit sarkítottak, de lényegileg ez a helyzet. Az ideális eset, ha hasonló cipőben járunk, ilyenkor sokkal nagyobb a tolerancia és az esély is a találkozásra.
