Nyilván vannak pillanatok mindenki életében, amikor elszakad a cérna. Már nem bírja hallgatni, ahogy a gyerekek egymást szekálják, ami egyébként meggyőződésem, hogy a szülői idegekre sokkal rosszabb hatással van, mint ahogy a gyerekek megélik. Vagy sokadik szólásra sem történik meg az óhajtott cselekvés, vagy a tízéves viselkedik és beszél úgy hosszasan, mintha négy vagy akár két és fél lenne, ami abban a korban aranyos, ebben meg idegesítő.

Szóval vannak ilyen pillanatok... A „Scary Mommy" vagyis „Ijesztő Anyu" nevű szülői tanácsadó oldalon Jill Smokler a blog szerzője elindított egy olyan lehetőséget, hogy a szülők kommentben, azonosíthatatlanul (vagyis nincs email cím, felhasználói név és regisztráció; szűrés azonban van, tehát egymást gyalázni, a másikról véleményt írni nem lehet, csak saját "vallomást" tenni) megírhatják gyónásukat többek között ezekről a pillanatokról, de akár teljesen magánjellegű dolgokról is. Ezzel egyben csökkentve a stresszt és a frusztrációt. Egy picit a nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek érzése....

Az oldalra már több mint 320 ezer ilyen gyónás érkezett. Csak néhány példa annak érzékeltetésére, hogy mi minden feszítheti az embert belülről. Persze van benne vicces, szomorú, felháborító és kényes egyaránt. Nem árt, ha az embernek van humora és öniróniája, hogy magába is tudjon nézni...

„Ma a bevásárlóközpontban majdnem leraktam a hatéves gyerekemet az „Elveszett gyerekek" pontnál, és gondolatban úgy akartam tenni, mintha nem az enyém lenne. Tudom, hogy ez szörnyen hangzik, de ő ennyire rosszul viselkedett, én pedig ennyire fáradt vagyok."

„Hat éve először mentem egyedül vásárolni, és kínosan sok időt töltöttem el az öblítőket szagolgatva, csak élvezve az illatokat és a nyugalmat."

„Szinte könnyek csillognak a szememben, amikor kimondom esténként az én drága gyermekemnek, azt a csodálatos mondatot, hogy: „Itt a lefekvés ideje!"

„Illedelmesen akartam tüsszenteni, az eredmény? Meg kellett ragadnom a nadrágom korcát, hogy ne pisiljek be. Ez az anyaságnak nem az a része, amiről álmodoztam."

„Ma az autóban arról álmodoztam, hogy a két veszekedő gyereket egyszer csak kirakom az autóból, otthagyom őket az út szélén, feltekerem a zenét és elhúzok."

„Csak azért váltottam bérletet az edzőterembe, mert van ingyenes gyermekmegőrző szolgáltatásuk, beadom a gyereket, olvasok és netezek az öltözőben."

„Attól félek, hogy a gyerekem jobban fogja szeretni a gondozónőit, mint engem. Miért nem olyasvalakihez mentem férjhez, aki eleget keres ahhoz, hogy nekem ne kelljen dolgoznom."

„Ma engedtem, hogy a gyerek lelőjön a játékpisztolyával, mert amíg halottnak tettettem magam, addig alhattam."

„Viszonyom van a szomszéddal három éve, a gyerekeink együtt játszanak, nem tudom elengedni."

„Fájdalomcsillapítóktól függök. Szinte minden anyukának, akit ismerek, van valamilyen függősége, csak hogy átvészelje a napot. És mi vagyunk az anyukák, akikről mindenki azt hiszi, hogy tökéletesek, pedig mennyire nem..."

„Az ötéves lányom betörte a fejét, beütötte a kávéasztal szélébe, amíg nem láttam meg a vért, nem vettem komolyan, és azt mondtam neki, hogy „így jártál, te buta"."

A hozzászólásokat lehet likeolni, küldeni egy ölelést vagy biztosítani a vallomást tevőt arról, hogy nincs egyedül, másnak is volt már hasonló problémája, gondolata.

Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.