Friss topikok

Facebook

Blogajánló:

Címkék

agresszió (1) ágy (1) ajándék (1) állat (2) altatás (1) alvás (5) Andy Warhol (1) Angelina Jolie (1) anya (24) anyák napja (1) anyaság (1) apa (12) autó (1) baba (16) babakocsi (1) babar (1) baleset (1) bántalmazás (1) Barack Obama (1) barát (1) BBC (1) beszéd (1) betegség (1) bikini (1) biztonság (6) blog (1) blogindító (1) bölcső (1) bölcsőde (1) Boyhood (1) család (4) császármetszés (1) csecsemő (1) Dave Young (1) daycare (1) demográfia (1) depresszió (1) dicséret (1) dilemma (1) Disney (2) divat (3) dizájn (1) egészség (8) Egyesült Államok (1) elalvás (1) életmentés (1) erdei iskola (1) erőszak (1) eszköz (1) étkezés (3) fagyi (1) fegyelmezés (1) feladat (1) félelem (1) féltés (1) felvételi (1) fenyítés (1) férfi (2) férj (1) film (1) fiú (1) foci (1) fotó (12) fotózás (1) függés (1) fulladás (1) gasztro (1) generáció (1) Guiness rekord (1) gyerek (92) gyerekek (1) gyerekmunka (1) gyereknevelés (1) gyerekszáj (1) gyermekjogok (1) gyűjtés (1) haj (1) halál (1) házasság (1) házimunka (1) hercegnő (1) hétköznap (1) hiszti (1) hobbi (1) hőség (1) humor (1) húsvét (1) időbeosztás (1) idős (1) időzavar (1) internet (5) iskola (8) iskolakezdés (1) játék (4) jelnyelv (1) jogok (1) kaland (1) kamasz (1) karácsony (1) Karácsony (1) karrier (1) Katalin hercegnő (1) késés (1) Kína (1) kisebb (1) kisebbek (2) kismama (1) költségek (1) kommunikáció (1) könyv (1) korcsolyázás (1) korhatár (1) középső (1) közlekedés (2) köznevelés (1) kreatív (2) különóra (1) kultúra (1) kutatás (2) kutya (3) Lackfi János (1) lakberendezés (1) lány (1) lelki (1) Lenore Skenazy (2) lista (1) lótusz szülés (1) maci (1) maszat (1) mellrák (1) menza (1) mese (2) mozgás (1) mozi (2) munka (5) művészet (2) múzeum (1) Nagy-Britannia (1) nagyobbak (1) nevelés (14) Norvégia (1) nosztalgia (1) Now I lay me down to sleep (1) nyár (3) nyaralás (1) oktatás (7) oltás (1) olvasás (3) önbizalom (1) öröklés (1) otthon (1) óvoda (2) pedagógia (1) pedálos (1) pizsama (1) pizza (1) placenta (1) pornó (1) pszichológia (1) pszichológus (1) repülő (1) retro (1) Save the Children (1) Steve Hanson (1) stressz (1) Svájc (1) számítógép (1) szín (1) színház (1) szoptatás (5) szülés (5) születés (2) születésnap (2) szülinap (1) szülő (8) szünet (1) tanács (2) tanácsadó (1) tanácsok (1) tankönyv (1) tanszer (1) tanulás (3) társasjáték (1) technológia (1) terápia (1) terhesség (3) természet (1) test (1) testvér (2) testvérek (2) tetoválás (1) tigrisanya (1) tipp (1) tippek (2) tojás (1) torta (1) továbbtanulás (1) trauma (2) újév (1) újszülött (1) UNICEF (1) ünnep (1) utazás (3) üzenet (1) vakáció (1) válás (1) vallomás (1) Varró Dániel (1) vélemény (2) vendégposzt (3) verés (2) videó (2) vízimentés (1) zaklatás (2) zene (1) Címkefelhő

27. április

Otthon kezdődik az iskolai zaklatás

Egy friss tanulmány szerint az otthon elkényeztetett gyerek jobban ki van téve az iskolai zaklatásoknak. Úgyhogy nem érdemes a széltől is óvni a csemetét, miközben persze jó, ha megvédjük a felesleges veszélyektől. Tánc a borotvaélen.

iskolai zaklatás.jpg

Magyarországon is egyre többet beszélünk a Nyugat-Európában már régóta terítéken lévő iskolai zaklatásokról, ami tulajdonképpen örvendetes, hiszen komoly problémáról van szó.

Egy mostanában megjelent összefoglaló tanulmány 70 olyan kutatást összegzett, mely ezzel a témával foglalkozik és melyek összesen 200 ezer gyerek sorsát vizsgálták meg.

Kiderült, hogy az otthon túlféltett, ne adj Isten elkényeztetett gyerekek sokkal inkább ki vannak téve iskolatársaik piszkálódásainak, mint azok, akiket nem óvnak a széltől is szüleik.

Miközben a legrosszabb helyzetben a túlságosan nagyhangú, negatív hozzáállású szülők gyerekei vannak, érdekes megnézni, mi lehet oka a túlságosan óvott gyerekek bántalmazásának.

Otthon kezdődik

A University of Warwick professzora szerint miközben mindenki az iskolákra koncentrál, az ottani bántalmazás, zaklatás valójában otthon kezdődik. Dieter Wolke azt állítja, hogy miközben abban semmi különösebb újdonság nincs, hogy a nagyhangú, agresszív szülők gyermekei vannak a leginkább kitéve a zaklatásnak, az már jóval meglepőbb, hogy mennyire veszélyeztetettek a burokban nevelt gyerekek is.

„Bár a szülői támogatás, és szigorú felügyelet csökkenti az esélyét annak, hogy a gyerek belekeveredjen ilyesmibe, a túlféltés éppen növeli. A gyereknek szüksége van a szülő támogatására, de akadnak olyanok, akik minden negatív hatástól óvnák gyermeküket. Ezzel viszont lehetetlenné teszik, hogy a gyerekük megtanulja folyamatában kezelni ezeket a helyzeteket és ezzel kiszolgáltatottabbá teszik" – figyelmeztet a professzor.

Amiben persze sok igazság van, hiszen ha az ember gyerekkorában nem tanulja meg kezelni a kisebb válságokat, akkor ne sajátítja el azokat a rutinokat, amelyekkel (akár már az iskolában) hárítani tudja a súlyosabb helyzeteket, képtelen lesz kialakítani a védekező stratégiákat.

Magyarul: ha tudom, mikor kell az agresszióra határozottsággal válaszolni és mikor jobb inkább kihátrálni, akkor nagyobb esélyem lesz arra, hogy megússzam a nehéz helyzeteket. Ráadásul iskolai agresszió vagy zaklatás alatt nem egyszeri alkalmat értünk (azaz nem arról van szó, amikor a gyerek összekap a társával az udvaron), hanem egy rendszeresen ismétlődő helyzetet.

Ha sírsz, elvesztél

Minden iskolában (vagy akár osztályban) akad egy-két nagyszájú, agresszív gyerek (mindannyian emlékszünk ilyesmire gyerekkorunkból), akik tévedhetetlen ösztönnel szúrják ki a legjobb alanyokat, jellemzően azokat, akik az első agresszióra rosszul (sírással vagy meneküléssel) reagálnak. Innen pedig már nagyon nehéz a visszaút a kiszemelt áldozat számára.

Visszatérve a kutatásra, abban több európai és amerikai iskolát vizsgáltak és arra jutottak, hogy azok a gyerekek, akiket odahaza a testvérük is állandóan piszkál, jobban ki vannak téve az iskolai zaklatásnak is.

„Az a szülői magatartás a leghelyesebb, amelyik – amellett hogy támogató és érzelmi biztonságot nyújt – nagyon világos szabályrendszereket fektet le. Meg kell engedni a konfliktusokat, és azt is, hogy azokat a gyerekek oldják meg egymás között, inkább, mint hogy minden apró-cseprő vita esetén közbeavatkozzunk" – mondja Dieter Wolke.

A felmérés szerint a megkérdezett gyerekek 32 százaléka állította, hogy az elmúlt fél évben zaklatták az iskolában, ami elképesztően magas aránynak tűnik, miként az a 14 százalék is, aki rendszeres áldozatnak látja magát.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak, akár a gyermekeitekkel kapcsolatban, akár a saját gyerekkorotok kapcsán? Mi a legjobb stratégia?

{AnyaMama}

9 komment

iskola pszichológia zaklatás

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamama.blog.hu/api/trackback/id/tr275249186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alaister Grand 2013.04.27. 20:31:31

Nos, van egy szemét kis pondró a gyerek osztályában, akivel nagyon szívesen felmosnám az iskolát, de tartok tőle, hogy akkor túlsággal nagyhangú, negatív hozzáállású szülő lennék...

purehetero 2013.04.27. 21:55:38

Én nem igazán voltam agresszív de ha kellett akkor megvédtem magam, sőt sok esetben a lányokat is az őket érő támadásoktól. Apukám tartott nekem odahaza boxedzéseket. Na nem nagyon komolyakat de épp annyit, hogy egy kis magabiztosságom legyen. Persze ezzel együtt azt is megtanultam, hogy a verekedés nem támadásra hanem védekezésre való de a hölgyeket adott esetben azért meg lehet védeni. Na ennek két előnye volt. Egyrészt engem sem baszogattak, másrészt mindig volt leány aki megírta szünetben a leckémet ha én épp elfelejtettem. :D

bergerdaniel · http://ujkurir.blog.hu 2013.04.27. 22:21:46

@Alaister Grand: pedig lehet, hogy sok esetben valóban ez hiányozna.

Elfajult a rendszer mindenhol, régen a csibészbunyókon kívül hol az istenben lett volna elképzelhető, hogy teljes egyetértésben bullyznak szerencsétlen kölyköket? A jelenség nagyjából egyszerre jött a tanárnak visszapofázással, később tanárverésekkel, és tartok tőle, hogy a bullying is rosszabb lesz folyamatosan.

Én nem tartom magam elkényeztetett kölyöknek, az igaz, hogy talán nem kaptam elég magabiztosságra nevelést. Mire anyámék észbe kaptak, már nagyon késő volt, akkor már nem lehetett a suliban sem visszaütnöm, mert Isten tudja, mi lett volna a vége. Pláne azon a környéken.

De az Isten szerelmére, mégis meddig tűrik ezt a tanárok?! Mert azt még valahogy megértem, hogy a szakma becsülete rég a béka segge és a sárga föld között helyezkedik el valahol, de ha az iskola állítólag az életre nevel - röhej, komolyan - miért is nem tudjuk ezeket megállítani? Ha nevelő feladatot látnak el a pedagógusok, miért is nem kever le egy kurva nagy maflást a nagyarcú kiscsávónak? Tudom, persze, liberálisak vagyunk, de egy időben elhelyezett hajleüvöltés rengeteg szörnyűséget időben megfékezhetne/megelőzhetne.

A kis MirrMurr 2013.04.27. 23:17:32

Lehet bennem van a hiba, de erről az egész bully-ing témáról valahogy sose hallottam 1-2 évvel ezelőttig. És erős a gyanúm, hogy nem azért mert tájékozatlan vagyok, hanem mert az utóbbi évekig ez nem igazán létezett. Gondolom a gyerekek azóta marakodnak ezen-azon, amióta világ a világ,de ez így, ebben a formában egy újkeletű dolog. És pont nem vagyok benne biztos, hogy azt kéne kutatni, hogy melyik gyerekek vannak jobban kitéve ennek.. talán inkább azt, hogy pontosan miért is létezik ez a jelenség, mitől ilyen frusztráltak világszerte a gyerekek, és talán még tenni is lehetne ellene. Persze értem hogy változik a világ meg minden, de ha látjuk hogy nem a jó irányba, akkor muszáj mindenáron abba az irányba haladnunk?

gergengocia 2013.04.28. 02:10:08

@A kis MirrMurr: A bullying szerintem elég régóta létezik, csak máshogy hívták, pl. kopasz-, balek-, miegymás-avatás és azok durvább fajtái. Vagy hogy elveszik a gyerektől a cuccait, uzsonnáját, szétszórják a táskája tartalmát stb. A gyerek meg nem mer otthon szólni, mert cikinek érzi, hogy nem képes megvédeni magát.
Amúgy - és ezt nem a hozzászólásodra reagálom, csak lusta vagyok új hozzászólást nyitni - sok helyen szemet hunynak efölött, mert azt gondolják, hogy így könnyebb lesz a (megalázott) gyerekeket kezelni, legalább megtanulják, hol a helyük. Én természetesen nem értek egyet azzal, hogy ha engem sérelem ér, továbbadom a gyereknek, legalább megtanulja belőle a "való életet", mert arra kell nevelni. Én például azt szeretném, ha nem az élet negatív oldalát neveznénk a való életnek, és nem azt tanulásnak meg nevelésnek, hogy megalázunk másokat. Nem egészen értem, hogy miért a jelenlegi meg múltbeli társadalmat akarjuk reprodukálni, amikor a történelemből világosan kiderült, hogy az meglehetősen beteg volt és hogy például az őseink vadállatként viselkedtek.

Almandin 2013.04.30. 19:55:05

Okos cikk. A mai világban nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a túlféltés rossz (mint ahogy az elhanyagolás is, de másképp). A burokban nevelt gyerekből gyakran válik életképtelen, tutyimutyi felnőtt is.

Almandin 2013.04.30. 19:56:14

@A kis MirrMurr: Ez mindig létezett, csak nem így hívták.

Leonce 2013.05.01. 08:28:45

AnyaMama, felnőtt vagyok, nincs gyerekem- lehet nem is lesz- de szerintem ez a téma a felnőtteket is érinti. Nem tudom megvédeni magamat pl. a mobbing stb- agresszió ellen.
Jó a felvetés, szinte mindegyik posztodban, de mindegyik csak egy téma feldobás, de nincs igazán körbejárva -kifejtve stb. Kár...

csincsilla72 2013.05.02. 11:10:15

Nos, én azt gondolom, szemet szemért. Engem egyetlen osztálytárs gyötört csak, neki végül a baleseti sebészet rakta helyre az orrát. A következményekkel együtt is maximálisan megérte. Ijesztő, hogy gyerekek követnek el öngyilkosságot nevetséges dolgok miatt. A fészbúkos cseszegetésről vagy nem vesz az egészséges lelkület gyermek tudomást, vagy fizikálisan lerendezi a főkolompossal. Ha pedig okos, akkor eléri, hogy feljelentsék a szülők a kis rohadékot.:-)
{AnyaMama}
süti beállítások módosítása