Egy friss tanulmány szerint az otthon elkényeztetett gyerek jobban ki van téve az iskolai zaklatásoknak. Úgyhogy nem érdemes a széltől is óvni a csemetét, miközben persze jó, ha megvédjük a felesleges veszélyektől. Tánc a borotvaélen.

Magyarországon is egyre többet beszélünk a Nyugat-Európában már régóta terítéken lévő iskolai zaklatásokról, ami tulajdonképpen örvendetes, hiszen komoly problémáról van szó.

Egy mostanában megjelent összefoglaló tanulmány 70 olyan kutatást összegzett, mely ezzel a témával foglalkozik és melyek összesen 200 ezer gyerek sorsát vizsgálták meg.

Kiderült, hogy az otthon túlféltett, ne adj Isten elkényeztetett gyerekek sokkal inkább ki vannak téve iskolatársaik piszkálódásainak, mint azok, akiket nem óvnak a széltől is szüleik.

Miközben a legrosszabb helyzetben a túlságosan nagyhangú, negatív hozzáállású szülők gyerekei vannak, érdekes megnézni, mi lehet oka a túlságosan óvott gyerekek bántalmazásának.

Otthon kezdődik

A University of Warwick professzora szerint miközben mindenki az iskolákra koncentrál, az ottani bántalmazás, zaklatás valójában otthon kezdődik. Dieter Wolke azt állítja, hogy miközben abban semmi különösebb újdonság nincs, hogy a nagyhangú, agresszív szülők gyermekei vannak a leginkább kitéve a zaklatásnak, az már jóval meglepőbb, hogy mennyire veszélyeztetettek a burokban nevelt gyerekek is.

„Bár a szülői támogatás, és szigorú felügyelet csökkenti az esélyét annak, hogy a gyerek belekeveredjen ilyesmibe, a túlféltés éppen növeli. A gyereknek szüksége van a szülő támogatására, de akadnak olyanok, akik minden negatív hatástól óvnák gyermeküket. Ezzel viszont lehetetlenné teszik, hogy a gyerekük megtanulja folyamatában kezelni ezeket a helyzeteket és ezzel kiszolgáltatottabbá teszik" – figyelmeztet a professzor.

Amiben persze sok igazság van, hiszen ha az ember gyerekkorában nem tanulja meg kezelni a kisebb válságokat, akkor ne sajátítja el azokat a rutinokat, amelyekkel (akár már az iskolában) hárítani tudja a súlyosabb helyzeteket, képtelen lesz kialakítani a védekező stratégiákat.

Magyarul: ha tudom, mikor kell az agresszióra határozottsággal válaszolni és mikor jobb inkább kihátrálni, akkor nagyobb esélyem lesz arra, hogy megússzam a nehéz helyzeteket. Ráadásul iskolai agresszió vagy zaklatás alatt nem egyszeri alkalmat értünk (azaz nem arról van szó, amikor a gyerek összekap a társával az udvaron), hanem egy rendszeresen ismétlődő helyzetet.

Ha sírsz, elvesztél

Minden iskolában (vagy akár osztályban) akad egy-két nagyszájú, agresszív gyerek (mindannyian emlékszünk ilyesmire gyerekkorunkból), akik tévedhetetlen ösztönnel szúrják ki a legjobb alanyokat, jellemzően azokat, akik az első agresszióra rosszul (sírással vagy meneküléssel) reagálnak. Innen pedig már nagyon nehéz a visszaút a kiszemelt áldozat számára.

Visszatérve a kutatásra, abban több európai és amerikai iskolát vizsgáltak és arra jutottak, hogy azok a gyerekek, akiket odahaza a testvérük is állandóan piszkál, jobban ki vannak téve az iskolai zaklatásnak is.

„Az a szülői magatartás a leghelyesebb, amelyik – amellett hogy támogató és érzelmi biztonságot nyújt – nagyon világos szabályrendszereket fektet le. Meg kell engedni a konfliktusokat, és azt is, hogy azokat a gyerekek oldják meg egymás között, inkább, mint hogy minden apró-cseprő vita esetén közbeavatkozzunk" – mondja Dieter Wolke.

A felmérés szerint a megkérdezett gyerekek 32 százaléka állította, hogy az elmúlt fél évben zaklatták az iskolában, ami elképesztően magas aránynak tűnik, miként az a 14 százalék is, aki rendszeres áldozatnak látja magát.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak, akár a gyermekeitekkel kapcsolatban, akár a saját gyerekkorotok kapcsán? Mi a legjobb stratégia?