Hát, irigylem a kreatív apukát, aki abban éli ki alkotókedvét, hogy fantasztikusabbnál fantasztikusabb uzsit gyárt a gyerekeinek. Bár úgy sejtem, ma már, hogy külön oldala van a „Lunchbox Dad”-nek, már nem csak ez a motiváció. Nem tudom, ti hogy vagytok reggel a tízórai- vagy uzsonnagyártással, de én már külön „rettegek”, nem azért hogy ilyen csodadolgokat hozzak létre, hanem azért, hogy időben egyáltalán elkészüljön és esetleg leglább nyomokban különbözzön az előző napitól.

Pláne, hogy a gyerek sem eszik meg akármit. De az alap, minden nap egy szendvics, benne felvágottal, sajttal és zöldséggel, (néha, ha nagyon kényelmes vagyok, és van otthon, akkor helyette kakaóscsiga, perec vagy pogácsa), gyümölcs és valami édesség, meg persze valami innivaló. Nem különösebben sok, de így is gyakori, hogy a gyerekeimnek fontosabb dolga van a szünetekben, mint elfogyasztani. Aztán persze, mire megyek értük, hiába ebédeltek is elvileg közben, már farkaséhesek. (Az egészséges lehetőségekről már korábban írtam, itt olvashatjátok.) Lehet, hogyha ilyen kajákat alkotnék, mint „Lunchbox Apuka” jobban fogyna.

Egy másik, grafikus apuka minden nap másként illusztrálja gyermekei szendvicseszacskóit. Fiainak minden nap meglepetés, hogy milyen kép készül, eddig már több mint 1100 darab „szendvicsképet” készített. 

De ha már itt tartunk, az sem mindegy, mibe csomagolunk. Bár itt Magyarországon alapvetően nem az ebédet csomagoljuk, mint az angolszász országokban, már itt is divat az uzsitáska illetve doboz. Általában műanyag, de nézzünk néhány antik, gyakran még fémből készült, igazán dizájn darabot. Már régen is könnyebb volt őket eladni ismert rajzfilmfigurákkal. 

Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.