Friss topikok

Facebook

Blogajánló:

Címkék

agresszió (1) ágy (1) ajándék (1) állat (2) altatás (1) alvás (5) Andy Warhol (1) Angelina Jolie (1) anya (24) anyák napja (1) anyaság (1) apa (12) autó (1) baba (16) babakocsi (1) babar (1) baleset (1) bántalmazás (1) Barack Obama (1) barát (1) BBC (1) beszéd (1) betegség (1) bikini (1) biztonság (6) blog (1) blogindító (1) bölcső (1) bölcsőde (1) Boyhood (1) család (4) császármetszés (1) csecsemő (1) Dave Young (1) daycare (1) demográfia (1) depresszió (1) dicséret (1) dilemma (1) Disney (2) divat (3) dizájn (1) egészség (8) Egyesült Államok (1) elalvás (1) életmentés (1) erdei iskola (1) erőszak (1) eszköz (1) étkezés (3) fagyi (1) fegyelmezés (1) feladat (1) félelem (1) féltés (1) felvételi (1) fenyítés (1) férfi (2) férj (1) film (1) fiú (1) foci (1) fotó (12) fotózás (1) függés (1) fulladás (1) gasztro (1) generáció (1) Guiness rekord (1) gyerek (92) gyerekek (1) gyerekmunka (1) gyereknevelés (1) gyerekszáj (1) gyermekjogok (1) gyűjtés (1) haj (1) halál (1) házasság (1) házimunka (1) hercegnő (1) hétköznap (1) hiszti (1) hobbi (1) hőség (1) humor (1) húsvét (1) időbeosztás (1) idős (1) időzavar (1) internet (5) iskola (8) iskolakezdés (1) játék (4) jelnyelv (1) jogok (1) kaland (1) kamasz (1) karácsony (1) Karácsony (1) karrier (1) Katalin hercegnő (1) késés (1) Kína (1) kisebb (1) kisebbek (2) kismama (1) költségek (1) kommunikáció (1) könyv (1) korcsolyázás (1) korhatár (1) középső (1) közlekedés (2) köznevelés (1) kreatív (2) különóra (1) kultúra (1) kutatás (2) kutya (3) Lackfi János (1) lakberendezés (1) lány (1) lelki (1) Lenore Skenazy (2) lista (1) lótusz szülés (1) maci (1) maszat (1) mellrák (1) menza (1) mese (2) mozgás (1) mozi (2) munka (5) művészet (2) múzeum (1) Nagy-Britannia (1) nagyobbak (1) nevelés (14) Norvégia (1) nosztalgia (1) Now I lay me down to sleep (1) nyár (3) nyaralás (1) oktatás (7) oltás (1) olvasás (3) önbizalom (1) öröklés (1) otthon (1) óvoda (2) pedagógia (1) pedálos (1) pizsama (1) pizza (1) placenta (1) pornó (1) pszichológia (1) pszichológus (1) repülő (1) retro (1) Save the Children (1) Steve Hanson (1) stressz (1) Svájc (1) számítógép (1) szín (1) színház (1) szoptatás (5) szülés (5) születés (2) születésnap (2) szülinap (1) szülő (8) szünet (1) tanács (2) tanácsadó (1) tanácsok (1) tankönyv (1) tanszer (1) tanulás (3) társasjáték (1) technológia (1) terápia (1) terhesség (3) természet (1) test (1) testvér (2) testvérek (2) tetoválás (1) tigrisanya (1) tipp (1) tippek (2) tojás (1) torta (1) továbbtanulás (1) trauma (2) újév (1) újszülött (1) UNICEF (1) ünnep (1) utazás (3) üzenet (1) vakáció (1) válás (1) vallomás (1) Varró Dániel (1) vélemény (2) vendégposzt (3) verés (2) videó (2) vízimentés (1) zaklatás (2) zene (1) Címkefelhő

15. október

Az anyává lett apa története

Meglepő levelet kaptam a minap, egy apa írta, akire hirtelen rászakadt két gyerek menedzselésének minden nehézsége és szépsége. Miután érdekesnek találom (és örülök is annak, ha néha a férfiak is megszólalnak, bátorítanám ezt a jövőben is), ezért közreadom a nem minden tanulság nélkül való történetet, aztán kíváncsian várom, van-e hasonló tapasztalatotok – akár anyaként a férjetekkel, akár apaként.

stopper.jpg

"Őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy az AnyaMamára való a történetem, de részben talán mégis igen, no meg rendszeresen olvasom is a blogot, így gondoltam, megosztom az elmúlt pár nap tapasztalatát.

Előrebocsátom, azok közé a férfiak közé tartozom, akik mindig is nagyra becsülték a nők munkáját, soha egyetlen pillanatig sem gondoltam, hogy a háztartás és a gyerekek menedzselése ne lenne nagyon komoly feladat.

Még azt is megkockáztatnám, hogy amennyire tudtam, próbáltam én is részt venni a házimunkában (remélem, azért a feleségem sincs teljesen más véleményen...), de az elmúlt napok eseményei még mindezek mellett is elgondolkodtattak.

Ezeket a gondolatokat szeretném megosztani, ha lehet.

A történet tulajdonképpen pofonegyszerű, mondhatnám mindennapos: a feleségem közel két hétre elutazott, én pedig itthon maradtam a két kisiskolás gyerekkel. A feladat első látásra nem túl bonyolult: életben kell maradni, az sem baj, ha minden nap eljutnak az iskolába, vigyenek magukkal tízórait, készítsék el a házi feladatukat, közben azért legyen itthon kaja, és bírjuk ki a két hetet.

Leírva nem tűnik bonyolultnak, az ember mindenről tudja, hol van (azt hiszi), ismeri a heti programot (azt hiszi), a közelben vannak a nagyszülők, akik segítenek, ha kell, és egyáltalán: mi az a két hét?

Nos, a történet ott kezdett érdekessé válni, amikor a feleségem elkezdte sorolni, hogy mikor melyik gyereket hova kell vinni, illetve ő hogyan szokta menedzselni az „egyik gyerek focira megy, a másik táncolni, de közben találkoznak a barátokkal és ki hova és mikor visz kit" című időbeosztást.

Körülbelül a negyedik mondat után nyilvánvalóvá vált, hogy ez így nem fog menni, úgyhogy előkaptuk a laptopot, amin ezeket a sorokat is pötyögöm és nekiálltunk hétfőtől péntekig végigvenni a napokat, mikor, hova és kivel kell menni.

Másfél sűrűn gépelt oldal lett a vége (és ez csak egy átlagos hét programja!!), nem szeretnék senkit untatni a részletekkel, de már a programot végigolvasva is úgy éreztem magam, mintha egy logisztikai mesterkurzus kezdő diákja lennék. (Még egyszer szeretném hangsúlyozni, önképem szerint én az a típusú férj vagyok, aki nem menekül üvöltve a házimunkától és a gyerekek szállítmányozásában is részt szoktam venni, de ez így ömlesztve...)

Azért a keddi nap programját és teendőit hadd osszam meg veletek! A suli után a nagyobbik, a fiú focizni megy (kész szerencse, hogy az edzés helyben van, azaz nem kell a város másik végébe rohanni vele), ehhez össze kell építeni a cuccot, nadrág, fehér póló, stb.

Foci után a fiamat elviszik a barátjáék, hadd töltsenek együtt kis időt. Közben nem szabad elfelejteni, hogy a lányom táncra megy (megint szerencse, hogy nem a város másik végén van), mivel a focihoz hasonlóan ez is a heti első alkalom, az ő holmiját is össze kell pakolni.

Az iskola ugye délután 4-ig tart, a tánc viszont csak háromnegyed 5-kor kezdődik, a köztes időt majd eltöltjük valahogy. Külön öröm, hogy az öltöző új helyen van, azt még majd meg kell találni (a gyerek szeptemberben szinte végig beteg volt, ez az első alkalom, hogy megy).

A tánc után együtt elmegyünk a bátyjáért (hol a bánatban lakik a barátja???), és este már csak a kisebbik másnapi dolgozatára kell figyelni és kikérdezni. Amikor mindez megvan, akkor az ember fél kézzel összedob egy vacsorát, irány a fürdés, mese, táska ellenőrzése, és kész is.

Az első napok tapasztalatai alapján a vasárnap volt a legdurvább, akkor ugyanis a nagyszülőknél aludtak és ők vitték őket reggel iskolába. Namármost, az összepakolás elvitte a fél délelőttöt, az esti elalváshoz nélkülözhetetlen plüssállatok, a könyvek, pizsama, melegítő, pár életbevágóan fontos játék mellett csak a teljes heti iskolai felszerelést kellett összeszedni, tornacuccal, ezzel-azzal megspékelve.

Nem szeretném tovább rabolni az időtöket, csak azt szerettem volna kihozni az egészből, hogy bár eddig is tiszteltem és megbecsültem azt a munkát, amit a feleségem végez itthon, azt hiszem, most, hogy két hétre én is részben anyává váltam, a tisztelet és megbecsülés a csodálatnak adja át a helyét.

Minden férfinak szüksége lenne néha ilyen időszakra.

Ha gondoljátok és érdekes, szívesen megírom majd a két hét letelte után tapasztalataim."

{AnyaMama}

43 komment

apa iskola hétköznap vendégposzt

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamama.blog.hu/api/trackback/id/tr505569608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oleszt 2013.10.15. 12:38:49

Vicces helyzet:) nálunk ilyen még csak szünidőben volt, kötelező programok és irányított szabadidő nélkül

Mark yhennon · http://markyhennon.blog.hu 2013.10.15. 15:40:06

Én szeretném majd elolvasni a kétheti tapasztalatokat is. =)

Akitlosz · http://honunk.blog.hu/ 2013.10.16. 04:16:41

Soha ne értettem, hogy egyes iskolás gyerekeket miért a szüleik a cipelik mindenhova.

Én is voltam kisiskolás, de sohasem cipeltek a szüleim 6 éves koromban sem. Nagyszüleim meg aztán pláne nem.

Ennyire nem lehetnének önállótlanok azok a kisiskolás gyerekek.

Kevés szülő engedheti meg magának, hogy az iskolás gyerekei kísérgetéséből álljon a napja.

Szóval számomra nem tűnik hőstettnek, inkább kényeztetésnek.

Zoltan777 2013.10.16. 04:41:54

@Akitlosz: Jó akkoriban kicsit más volt a közbiztonság.

AnyaMama 2013.10.16. 07:24:42

@Akitlosz: Nem akarok bezavarni a világképedbe, de mit szólsz ahhoz a megoldáshoz, hogy nem sétatávolságra van az iskola?

Ad Dio 2013.10.16. 07:31:12

Amikor a 4 gyerekünk született itthon maradtam a meglevő 3-mal. Ez még magában vállalható is lett volna, de sajnos épp akkor megbetegedtek a manók. A rettegett "hányós-hasmenős-lázas" (váááááááááá...). Anya meg a pici ne jöhettek haza, én meg tartottam a frontot kétszersültön, rizsen, törtkrumplin. Volt az életünkben pár kemény szituáció, de ez messze mindent vitt. A feleségem nélkül hosszú távon úgy dül össze a logisztika, mint egy kártyavár.

koxi 2013.10.16. 08:17:05

Nekem nincs szükségem ilyen időszakra. Mióta a kislányunk megszületett így is elhagyom a p....m :-D Kora reggeltől kora estig meló, aztán arra nyitom az ajtót, h a gyerek sír. De mivel nekem is ki kell venni a részem a dolgokból, kézmosás után kezdhetek is a gyereknél. Semmire nincs időm, amire korábban volt :-( Ki vagyok pusztulva. Két hétbe egyedül a kiscsajjal bele is pusztulnék.
Respect a lányoknak! Én megpróbálok minél többet keresni, az legalább megy, de a női dolgokban nagyon béna vagyok.

marxlakó 2013.10.16. 08:24:27

Soha nem fogod megtudni, mennyit vesztettél ezzel a "férji" mentalitással. A legjobb éveket hagytad ki az életedből.
Érdeklődéssel olvasnám a feleséged őszinte véleményét rólad - valszeg nem csak az ájult elismerésed felett érzett öröméről írna, hanem a folyamatos magárahagyatottság érzéséről is. Hogy hányszor aludt el az "élet igazságtalan"-érzéssel.
Pedig csak az anyósa áldozata lehet.

Takács Sándor hentes és mészáros (Hatvan) 2013.10.16. 08:26:42

@AnyaMama:
"mit szólsz ahhoz a megoldáshoz, hogy nem sétatávolságra van az iskola? "

Hááát.... éppen ez az. Annak idején teljesen természetes volt, hogy a gyerek a legközelebbi iskolába járjon.
Ma meg ugye, beíratják a város túlsó felébe, mert az a jobb iskola... Gyalog nem mehet, tömegközlekedéssel se - hát majd a szülő autókáztatja. Akár 14-16 éves koráig...

Pláne, amikor a pár kiköltözik az agglomerációba, mer nehogy mán a büdös, koszos városban lakjanak - de TERMÉSZETESEN a gyereket a híííres városi iskolába kell járatni...
...és hurcolászni.

Zsiráffusz camelopardalis · http://globalicum.blog.hu/ 2013.10.16. 08:34:27

ez egy alap szitu, semmi bonyolult. a gond akkor kezdődik, ha ütközések vannak és egyszerre kell mondjuk három vagy négy helyen lenned, bár kettő se kutya. például szülői értekezlet megtekintése két-három darab, azonos iskolába járó utóddal :D

I_Isti 2013.10.16. 08:45:47

@Hoppácska: Az egyik ismerősünk mesélte, hogy az ovis gyerekét elvitték kirándulni az ovival egy egyébként 800 m(!) hosszú tanösvényre.
Az ovis gyerekek nem bírtak végigsétálni rajta, (egyébként vízszintesen) mert soha, semennyit sem járnak gyalog. Mindenhova autóval viszik őket a szülők.
Biztos, hogy ez így jó?
(Másrészt abban a városban gyakorlatilag nincs óvoda, csak azok iratkozhatnak be, akiknek papírjuk van arról, hogy egyedül nevelik/és vagy egyéb hátrányos helyzetűek. Nem egy csóró városról van szó egyébként, az ott lakó szülők valószínűen nagyon sok adót fizetnek be a közösbe azért hogy utána le se szarják őket, amikor az állam által nyújtott szolgáltatást kellene igénybe venniük... )
Továbbá a magyar mentalitástól és a kormányzati politikától függetlenül a szülő igenis felelős a gyerekéért, én tökéletesen megértem, hogy ha valaki a gyermeke számára jobb iskolába szeretné járatni a saját gyerekét. Az oktatás a másik olyan terület, ahol minden egyéb propaganda ellenére igenis döbbenetesen piaci állapotok vannak. Amelyik szülőnek van pénze, lehetősége (úgy értem: korrupciós lehetősége) az megoldja azt, hogy a jobb iskolába járhasson a gyereke.
Ez van.

kisjuci 2013.10.16. 08:51:45

@Hoppácska: @Akitlosz:
és olyan is van ám, amikor valamilyen enyhébb vagy súlyosabb képességzavar miatt kell másmilyen isibe járni. ami nemcsak nagyon messze van, de bitang drága is. mert csak alapítványi iskola képes ma kishazánkban ehhez megfelelő oktatást adni...

nálunk egyébként apa nemcsak nem vett részt a dolgokban, de egy idő után el is menekült egy kellemesebb életbe... (vajon az véletlen, hogy a Petős gyerekek anyukái nagyrészt egyedül maradnak? mi járunk oda is, igaz, csak délutánonként - de az anyukákkal beszélgetve elég tipikus ez a férfi-megfutamodás... nemcsak nálunk történt meg.)

retinax 2013.10.16. 08:55:43

@Hoppácska: Nálunk a nagyobbik a közeli iskolába jár, de én sem engedném el egyedül pl. táncra, mert ahhoz négy forgalmas kereszteződésen kell átmenni. Sétatávolságra van, de ma már nem pont annyi autó jár az utakon, mint a mi gyerekkorunkban, pláne 4 óra körül, és nem magától értetődő, hogy egy lámpa nélküli zebrán át tud vergődni egy hat éves kislány.
A fiam ovija meg a város másik felén van, na ez kényszeríti a seggünk alá az autót. Mert a két közeli óvoda egyházi fenntartású, ellátási kötelezettség nélkül, vagyis nem vették fel egyszerűen, hurrá. Ja, és ez ugye vidék, szó nincs puccos iskoláról meg kiköltözésről a proli nagyvárosból, csak élnénk.

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2013.10.16. 09:18:48

Minek ennyi program szegény gyereknek, hogy ne legyen gyerekkora?

Takács Sándor hentes és mészáros (Hatvan) 2013.10.16. 09:28:16

@retinax:
Értem, tehát a lányod hatéves, de máris külön táncra jár.
Értem.

Takács Sándor hentes és mészáros (Hatvan) 2013.10.16. 09:31:47

"a közelben vannak a nagyszülők, akik segítenek, ha kell"

És nem kellett?

DeMarco 2013.10.16. 09:32:53

@Hoppácska: Nem értem mi ezzel a problémád. Nálunk mindenki öt percre lakik az ovitól, de reggelente folyamatosan áll ott tizenöt-húsz autó, esőnapon még több.
Például ma nálunk 90 km/h szél van és vízszintesen esik az eső. Hiába csak öt perc, akkor sem fogunk bőrig ázni, simán elvittem őket autóval. Majd sétafikálunk ha süt a nap.

Ami meg a programokat illeti, épp tegnap felejtettem el, hogy áttették a táncot másik napra, úgyhogy lemaradtunk... :)

Nem olyan bonyolult megszokni a napi logisztikát, ezek általában ismétlődő folyamatok, napi rutin.

anyalizis 2013.10.16. 09:33:20

Hello Mindenkinek!

Én egy olyan 3gyerkőcös anya vagyok, aki párja munkanélkülisége miatt a legkisebb hat hónapos korában visszament full time-ba dolgozni, ami azt jelenti, hogy 9-19 között távol vagyok a családomtól. Tényleg fontos a szoros szervezés, mobiltelefon nélkül nagyjából megállna az élet (az első időszakok percenkénti hívásokkal teltek, "te, hol tartjuk a popsitörlőt?"", akkor most mit adjak tízóraira neki?"" kicsit fúj a szél, akkor most kivigyem az udvarra, vagy inkább ne?" - de aztán remekül beleszokott az apuka. Igaz, pár hónap kellett hozzá és persze főleg az, hogy a családfenntartó férfiegót félre tudja tenni kicsit, na, ez a legnehezebb része. Depis és könnyebb napok váltják egymást, de maximális tiszteletem neki, mert ha már az agyvizét törölgeti fel a konyhakőről éppen, mert a 26 hónapos hatodszor firkálta össze a lepucolt falat, és öntötte ki a szörpöt. Családi összefogás és tolerancia nélkül semmi sem működne.
A miért viszi a szülő a gyereket mindenhová kérdésre csak a saját rossz tapasztalatom tud felelni. Hiába akarom önállóságra nevelni a 11 évest, sajnos nyilvános, ráadásul gyerekek számára működtetett intézményben (ahova önállóan elment) a mellékhelyiségben molesztálta egy ökör, most bíróságra járunk miatta és a gyerek egyelőre nem meri elengedni a kezemet. Úgyhogy nem mindig hülyeség az egyébként basic anyai féltés, néha nagyon is alapja van annak.

Kovácsné · http://kovacsne.blog.hu 2013.10.16. 09:35:33

@enpera: Azért, hogy legyen gyerekkora. Nagymamámmal viszonylag sokat beszélgettem annak idején, az volt a gyerekkora, hogy ment kukoricát kapálni, libát legeltetni, belet mosni, stb. Mindezt egyébként örömmel, mert az ember gyerekkorában elég ritkán depressziós (ellenpélda az anyám, akinek a gyerekkora ippeg pont a második világháborúra esett). Most épp béke van meg hasonlók, tehát van lehetőség arra, hogy a gyerek sportoljon, táncoljon, barátokat látogasson, stb. (mint ahogy egyébként arra is van lehetőség, hogy otthon békében, nyugodtan, több órát játsszon, legjobb, ha mind a kettőből jut neki). Mindez viszont igényli a logisztikát meg a felügyeletet, Budapest ugyanis egy kétmilliós város, ahol simán áthajt a közlekedés kulturált résztvevője a zebrán, bármikor jöhet egy csapat szelíd, kedves kortárs, hogy a kölköt puszta szórakozásból szarrá verje, meg hasonlók. (Nyilván meg kell találni az arany középutat, tehát nem kell agyonbabusgatni a gyereket, el kell engedni a kezét, ahol el lehet, stb.)

Takács Sándor hentes és mészáros (Hatvan) 2013.10.16. 09:42:45

@DeMarco:
"Nem értem mi ezzel a problémád. Nálunk mindenki öt percre lakik az ovitól, de reggelente folyamatosan áll ott tizenöt-húsz autó, esőnapon még több.
Például ma nálunk 90 km/h szél van és vízszintesen esik az eső. Hiába csak öt perc, akkor sem fogunk bőrig ázni, simán elvittem őket autóval. Majd sétafikálunk ha süt a nap."

Nekem semmi. Ha ilyen ócó a benzin, és ennyi hely van az óvoda előtt, akkor csak csináljátok.
Egyébként a cikkben, és a kommentekben is arról van szó, hogy ISKOLÁS gyerekeket mennyire kell hozni-vinni, de sebaj.

Gondolom egyébként a fentiek azt is jelentik, hogy nincs az a szar ember, aki manapság kocsi nélkül gyereket merne vállalni...

spob 2013.10.16. 09:46:27

@Hoppácska: hogy te milyen kotekedo vagy! Mi a problema egy kislany eseteben a tancoraval?? Tartalmasan es elvezettel tolti a delutanjat, mozgas, zene, kozosseg...
Inkabb otthon jatsszon a pluss allataival? Vagy tv-t nezzen?
Vagy matekoznia kellene?

spob 2013.10.16. 09:50:28

@Hoppácska: nem kell szar embernek lenni ahhoz, hogy kocsi nelkul gyereket vallalj. Nyilvan ilyen esetben ehhez igazitjatok az eleteteket. De aki megteheti, hogy kocsija van (vagyunk paran ezzel igy), miert ne hasznalhatnank ki? Nem ezert van? :)

Szelid sunmalac 2013.10.16. 09:53:17

Fura, hogy nemely embernek mennyire bonyolultnak es neheznek tunnek ezek a dolgok.

spob 2013.10.16. 09:57:16

Egyebkent eppen en is most leszek hasonlo helyzetben. Felesegem szombaton eltunik egy hetre, maradok 2 gyerkoccel. Rokon nincs a kozelben... :)
De nem aggodom... Megcsak ekozetes felkeszitesre sincs szuksegem, naprakesz vagyok:
He: kiscsaj du rocky, fiu foci edzes
Ke: fiu foci
Sze: kiscsaj rocky
Csut: fiu foci
Pe: kiscsaj es fiu uszas

Elvezzuk minden percet!
Na jo, neha vannak ligisztikai nehezsegek, de kocsival 3km-es korzetben gyorsan mozgunk!

Alig varom mar! :))

DeMarco 2013.10.16. 10:01:35

@Hoppácska: Inkább azt jelenti, hogy ma már a mobiltelefon és az autó is mindennapos használatban van, ezek segítségével könnyebb a szervezés és a logisztikai feladatok ellátása, na meg jelentősen gyorsabb időben.

Sokan pedig a munkába indulás előtt, (amit autóval old meg), teszi ki a gyerekeit, (mindegy, hogy iskola, vagy óvoda előtt).

retinax 2013.10.16. 10:02:45

@Hoppácska: Aham, jár. Sőt, jövőre már zeneiskolába is fog járni. Nyilván úgy is fel lehet nőni, hogy nem csinál semmit a gyerek, akkor majd biztos lesznek ötletei felnőtt korában, hogy mihez kezdjen az életével, jobb híján majd beleköt másokba.

GonoszMostoha 2013.10.16. 10:13:50

@Akitlosz:
Te hol élsz? A mai közbiztonságban, közlekedésbiztonsági helyzetet is tekintve hol engedhetsz el egy 6 éves kisgyereket egyedül? Max. akkor, ha a szomszéd telken van az iskola (egyébként a 6 évesek többsége szerintem még óvodás). Minden egyéb helyzetben kiskorút veszélyeztetsz, és csak a szerencsének köszönheted, ha nem lesz baja egy 6 évesnek.

Szelid sunmalac 2013.10.16. 10:18:18

@Akitlosz: Engem sem. De Budapesten es ma kicsit mas a helyzet, mint mondjuk nalam volt videken es akkor. Hatevesen meg ne sem engednem el egyedul, foleg ha tomegkozelkednie kell, tobbszori atszallassal.

KnockKnock 2013.10.16. 10:20:56

Ismerős helyzet. Én hat hetet nyomtam végig, két kisebb gyerekkel. Az kisebbik akkor volt egy, a nagyobbik 3 és fél éves. Gratulálok, mindenesetre. Nekem revelatív volt ez a hat hét, bár én is aktívan részt vettem/veszek mindig a gyerekek körüli teendőkben, de azért az a hat hét kőkemény volt.

BGYCS 2013.10.16. 10:27:03

@spob:
Ez a jó hozzáállás :)

Gyerkőcökkel már egészen csecsemő koruktól voltam itthon többször, hosszabb - rövidebb ideig. Soha nem volt gond. Még egy előnye is volt: nem kellett hallgatnom a feleségemtől, hogy nem tudom milyen itthon lenni a gyerekekkel :)

Meg kell mondanom, nem kedvelem azokat a hozzászólásokat a "férfi vigyáz a gyerekekre" témában, amik amik a "na most megtudja a férfi milyen szenvedést állok én ki itthon nőként" típusúak. Egyrészt miből gondolják hogy a férfi jobban értékeli ha a nő szívásnak állítja be a dolgot? Másrészt ha szívásnak érzi, minek lett második, harmadik, x-edik gyerek?

Nálunk 3 gyerek van és nem, soha nem éreztük hogy szívás otthon lenni velük. Néha nem könnyű, de ezt előre tudtuk.

bunkocska 2013.10.16. 10:49:59

Én sokszor mondom a feleségemnek, hogy szivesen otthon maradok a manóval ha visszamegy dolgozni és intézem a teendőket, de valahogy nem nagyon akarja. Ennek ellenére otthon azért elég sokat szoktam segíteni munka után. És a csemete mellett az egy teljes munkaidős állás, vehetjük akár 24 órás felügyeletnek is, ha még pici a gyerek meg főleg

Szelid sunmalac 2013.10.16. 11:18:37

Nem tudom. En meg sosem mondtam olyat, hogy otthon maradok a "manoval", "gyerkoccel", "pocaklakoval". Ha ezt mondanam, a felesegem valoszinuleg vagy elhanyna, vagy az ajulasba rohogne magat.

becsoccsent 2013.10.16. 11:25:46

@retinax: ennel szebben trollnak en meg soha :)

jet set 2013.10.16. 12:50:14

@Szelid sunmalac (Vigyazat! Hamisitjak!): Én sem értem. A gyerek bepakolja önállóan a tornacuccát, mert nem fogyatékos.

Sznuupi 2013.10.16. 15:21:56

Hali!

Szerintem nem semmi 3, egyébként életre való gyerek délutánját leszervezni tök egyedül. :)
Ha az a szegény 5 éves minden zenei hangra táncolni kezd, akkor szerintem jó, ha van lehetősége balettozni.
Van bringánk, motorom, autóm. Ezek kombinálásával oldom meg a napokat. A suliba extrém időjárási körülmények, hétfő, három gyerek 5 féle különórájának cuccigényének együttállásakor vetünk be autót. A kicsit viszik a nagyobbak suliba. Telefon fontos, különben jegyzeteket és a suli portájának a telefonját kell igénybe venni.
Örülök, hogy aki átvállalja az anyuka logisztikai feladatait, az elismeri teljesítményét. Persze belekötni mindenbe lehet. No, de minek? :P

Sznuupi 2013.10.16. 15:25:16

Ja! Mikor pakolod össze cuccát? Amikor rosszul érzed magad, hogy a gyereknek nincs nadrágja, törölközője, judóhoz öve, stb és azt gondolod, hogy a gyerek nagyon rosszul érzi magát az órán, valamint a környezet azért Rád, szülőre néz csúnyán, vagy a gyerekedre, akit megvédenél.
Amikor nem mész közel a helyszínhez, nem érdekel senki véleménye, meg az sem, hogy a gyereked hogyan érzi magát, akkor.... Nem kell még ellenőrizned sem, hogy mit rakott be és mit nem.

anima_trix 2013.10.17. 11:35:18

@Akitlosz: ezzel teljesen egyetértek

01001100au (törölt) · http://ittmindenilyen.blogspot.co.uk/ 2013.10.20. 16:59:08

@Szelid sunmalac (Vigyazat! Hamisitjak!): azt megnézném, ha a "pocaklakóval" maradnál egyedül otthon. Mert ez a visszataszító megnevezés a magzatnak jár ki.

Akitlosz · http://honunk.blog.hu/ 2013.10.23. 18:12:31

@AnyaMama:

Autóbuszról még nem hallottál?

Általában azzal járnak a kisiskolás gyerekek a messze lévő iskolába. Akár másik településre is.

Nem akarok belezavarni a világképedbe, de esetleg felszállhatnál reggelente pár buszra, aztán akkor láthatnád, hogy mennyi gyerek utazik iskolába. Természetesen a szüleik nélkül.

Sőt láttam már, hogy óvódások is óvodába, bár ők szervezetten és egy óvónő kíséri őket. De a kisiskolások maguk utaznak.

Kivéve persze, akiknek ilyen hős apáik, anyáik vannak. :-)

ikaljan · http://ikaljan.blog.hu 2014.05.21. 19:38:51

Egyébként, ha egy családban munkamegosztás van, akkor természetes, hogy a felek - ha hirtelen rájuk szakad a másik fél feladata, azt nehezebben tudják ellátni.

Lehet, hogy profánul hangzik, de ha egy munkahelyen át kell venned egy munkatársad feladatát, amit nem rendszeresen csinálsz, valószínűleg kisebb hatékonysággal fogod végezni, mint az, akinek az volt a feladata. (persze, ha tartós a dolog, akkor beletanulsz)

Ha az apukának két hétre át kell vennie a háztartásbeli anyuka munkáját, hát akkor abba belegebed, és biztosan nem tudja elvégezni a melót olyan jól, ahogy az anyuka. Persze fordítva is igaz, a 10 évet háztartásban töltő anyuka sem fogja egyik napról a másikra teljes-értékűen pótolni a főkeresői feladatot, ha arra kerülne a sor.
Nem azért, mert egyik vagy másik biológiailag alkalmatlanabb lenne a feladatra, hanem azért, mert mást tanultak, más tapasztalatokat szereztek, más kapcsolati hálót alakítottak ki és máshogy szocializálódtak.
{AnyaMama}
süti beállítások módosítása