Bár Magyarországon nincs még igazán hagyománya, de ebben az esetben talán nem lenne rossz „majmolni" Amerikát. Ott ez a nap hivatalos ünnep, és ugyanúgy, ahogy az anyukákat, az apukákat is megünneplik egyszer egy évben. Mert ők is ugyanúgy megérdemlik.

Mert igaz, hogy az anya szül, benne fejlődik az új élet, de ez egy biológiai adottság, ami persze egy egyedi és eltéphetetlen köteléket jelent. Egy apának nyilván sokkal nehezebb belelépnie az új helyzetbe, "kívülállóként", amikor a gyerek megérkezik. Különösen, hogy az anyának a gyerek válik a világa közepévé, egy időre mindenképpen. Ugyanakkor egy "elég jó" apa jelenléte a gyerek életében nagyon fontos, én ezt apás lányként, és lányos anyaként, akinek szintén apás a lánya egyaránt ki tudom jelenteni.

Az anyák napjával kapcsolatban is gyakran elhangzik az a kifogás, hogy nem csak ilyenkor kell különleges elbánásban részesíteni az édesanyákat, hanem máskor is oda kell rájuk figyelni, és ez persze így van. Az ember az anyját, apját nem csak egy kiemelt napon szereti. Ugyanakkor ezek a kiemelt napok alkalmat adnak arra, hogy egy kicsit tudatosabban odafigyeljünk a másikra.

Az Egyesült Államokban és Magyarországon is június 3. vasárnapja a nap, mikor az apukáknak különös figyelmet szentelhetünk. Nekem erről az a kedves történet jut eszembe, hogy bár az oviban az egész család bevonására nagyon ügyeltek a különböző tevékenységek alkalmával, például nem kifejezetten anyák napja volt, mert azt úgy gondolták a gyerekek intim módon otthon ünnepeljék meg, hanem családi nap, ami egyben lezárta az évet is. Kicsit később volt, mint az igazi anyák napja, de ezen köszöntötték a gyerekek az anyukákat, nagymamákat is. Bár nem volt senki kirekesztve, hiszen családi napról volt szó, amin mindenki részt vehetett, és kifejezetten meg is volt hívva, mégis az anyukáknak kiemeltebb szerep jutott. Karácsony környékén pedig volt egy nagymama nap is, mikor a gyerekek együtt sütöttek, beszélgettek a nagyikkal.

Mindezek nyomán férjem felvetette az óvónéniknek, hogy az apukáknak és a nagypapáknak miért nincs napja? Úgy tűnt, a dolog meggondolásra késztette a pedagógusokat, és a következő évtől kezdve a mi csoportunkban tavasszal lett egy nap közösen az apukákkal és a nagypapákkal. A gyerekekkel együtt salátát készítettek, az ovi kertjében kertészkedtek, vagy csak együtt játszottak, tevékenykedtek. Ez pedig mindkét félnek (a gyerekeknek és az apukáknak is) élményt jelentett.

Boldog, együtt töltött Apás napot mindenkinek!