Ahogy a Barbie babákkal kapcsolatban már néhányszor felmerült, hogy lehetetlen méretekkel és anatómiai szerkezettel rendelkeznek, úgy most a Disney rajzfilmek hercegnőit szedte darabokra egy kreatív alkotó.
Azonban nem egyértelmű rosszindulatból, hanem egyben rajzolási tippeket kívánt nyújtani azoknak, akiket a téma érdekel. Az első lépés az összehasonlítás a valódi női arányokkal. Háááát, nem sok a hasonlóság, bár nyilván vannak, akik szeretnének úgy kinézni, mint ezek a figurák, csak kérdés, hogy ez egyáltalán lehetséges-e.
Az egyik „titok" a hatalmas őzike szemekben van, aztán nagyon vékony a nyak, keskeny a váll, határozott és szintén nagyon vékony a derékvonal, csípő alig van, és nagyon-nagyon picikék a lábak. A hercegnők szerencséje az is, hogy kortalanok is, ha több része van is valamelyik mesének, és a karakter elvileg öregszik, valójában az arányai nem változnak.
A lányok arca, ha nem az egzotikus szépségeket nézzük, mint Jázmin, Mulan, vagy Pocahontas hanem mondjuk Belle-t, Hamupipőkét, Csipkerózsikát, akkor az arcok bizony nagyon hasonlók, csak a hajakat kell kicserélni. Szintén kilóg a sorból az első hercegnő, Hófehérke, akinek még sokkal kerekebb volt az arca, és a figura is sokkal inkább gyermeki volt. Ezen a tendencián is látszik az idők és a divatok változása.
A hercegnők szinte minden kislány életébe beteszik valamilyen módon a lábukat, ez szinte elkerülhetetlen. Akár ruhadarabok, akár mesefilmek, vagy játék formájában, vagy mindez együttvéve. De aztán ki is növik őket. Ha felnőtt szemmel túl sok is már a figurákat és a meséket körülvevő marketing és árudömping, maguk a filmek kedvesek, és sokszor éppenséggel a mellékszereplő karaktereknek (akik sok esetben állatok, vagy éppen beszélő tárgyak) köszönhetően humorosak is.
Persze alighanem éppen ennek is köszönhető az a trend, hogy a kislányok számára már minden hercegnős és rózsaszín, amitől az ember egy idő után herótot kap, különösen, ha mindig ezt dörgölik az arcába. Ugyanakkor ez nyilván azért van így, mert van rá kereslet. Innentől kezdve a folyamat egy saját farkába harapó kígyó. Az pedig, hogy ebben is lehet mértéket tartani, már nyilván a szülőn múlik, együtt azzal, hogy megmutatja a gyerekeknek az egyéb lehetőségek, egyéb színek létezését is.
Van, aki szinte tiltja a gyerekét a Barbie babáktól, mert annyira természetellenesnek tartja őket. Én őszintén bevallom barbiztam, elég sokáig, élvezetem a babák öltöztetését, talán jobban, mint a rendes játék babákét, azt hogy egy egész életet berendezhettem nekik. Ahogy most a lányom is élvezi velük a játékot, ami az én gyerekkoromból eltett babákkal kezdődött, aztán persze bővült a gyűjtemény. Ugyanakkor nem érzem, hogy torzult volna tőlük a testképem.
Nálatok „tombol" hercegnő mánia? Próbáltok ellene tenni vagy sodródtok az árral? Mert ha másként nem, ajándékként előbb utóbb úgyis bekerül, meg a többieknek is az van az oviban, iskolában...
