A kép egy fantasztikus pillanatot rögzít, amiről talán érdemes elgondolkodni. Bár saját tapasztalatom nincs, mert nincs három gyerek a családban, de nyilván nem véletlen, hogy beszélnek a középső gyerek szindrómáról illetve a „kis középsőről".
Nyilván nem lehet egyszerű egy gyerek számára, amikor a helyzete a családban megváltozik, mert új jövevény érkezik. A középsőt azért szokták ebből kiemelni, mert az első gyerek privilegizált helyzete mindig megmarad egyszerűen abból adódóan, hogy ő volt az első, az újdonság, aki a szülők életét alapvetően megváltoztatta, vele tapasztalták meg először a szülőséget, ugyanakkor „rajta tanultak".
Az újdonsült pici pedig érthető módon leköti, legalábbis az első időkben a figyelmet és az energiákat, ráadásul mindenki rá kíváncsi. A nagyobb pedig esetleg már jobban tud körülötte segíteni. A középsőt ez hol arra sarkallja, hogy valamiben kiemelkedőt alkosson, hol arra, hogy akár csínytevésben tűnjön ki a többiek közül, ez nyilván személyiségfüggő. Az pedig családfüggő, hogy szülőként ki-hogy kezeli a dolgot, még ráerősít a helyzetre vagy tudatosan próbálja elkerülni a csapdákat. Persze nem mindegy a nemek megoszlása és a gyerek alaptermészete sem.
Baráti és ismerősi körben érdeklődve, hogy anyukaként ők hogy látják a három vagy több gyereküket, arra azt a választ kaptam, hogy a legkisebb születésekor valóban kevesebb figyelem jut a középsőre, de csak egy ideig. Van, ahol a középső gyerek helyzete azért inkább pozitív, mert jóban van a többiekkel „felfelé és lefelé" is, míg a nagyobb a kicsivel kevésbé.
Egy másik anyuka véleménye szerint a nagyobbnak meg kell adni ilyenkor a lehetőséget, hogy bizonyos értelemben ő is újra kicsi lehessen, - akár úgy, hogy időnként ő alszik a kiságyban -, mert akkor könnyebben dolgozza fel, hogy már nem ő a legkisebb. A másik fontos pedig a minőségi idő, amit oly sokszor emlegetnek, hogy a gyerekekkel külön-külön is töltsön időt legalább az egyik szülő, mert az mindenképpen jót tesz a kapcsolatnak, amikor, ha átmenetileg is, de kizárólagos a figyelem.
Várom a középsők és a középsőket nevelők véleményét.
Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.
