Bár Babar már 80 éves, egy dán divattervező a gyerekek egyik kedvenc elefánt figurájának kerek születésnapját egy egész kollekcióval ünnepelte.
Ezt a hírt, cikket nemrég találtam egy brit lapban és az jutott eszembe, hogy milyen nagy kedvencek voltak valamikor gyerekkoromban Babar történetei. Nem is tudom, ki tudnám-e választani közülük a favoritot. Ahogy így végiggondolom, szerettem azt a kötetet, amelyikben felépül Celesztina város, de szerettem azt is, amikor a kis elefántok születnek, Artúr és Zefír kalandjaival, de azt is, amikor Babar elindul megkeresni a Télapót.
Így ezek a kötetek persze a gyerekek életéből sem maradhattak ki, és bár lassan kinövik őket, de most is ott vannak a könyvespolcon. Ha pedig esetleg később merülne fel bennük nosztalgia a kedves Jean de Brunhoff figura iránt, akkor most egy teljes férfi kollekció designjaként vehetnék magukra Babart. Nem véletlen, hogy a kollekciót egy igazi Babar rajongó tervező, Silas Adler készítette.
A tervező elmondta, hogy nagy kedvence volt gyerekkorában a karakter, aztán meg is feledkezett róla, egészen addig, míg nem olvasott egy cikket Jean de Brunhoff-ról, és így ötlött fel benne, hogy mennyire jól illeszkedne Babar egy férfi kollekcióhoz és fordítva, hiszen az elefánt mindig kifinomult, elegáns és igazi úriember volt a könyvekben. A történetek nagy részét nem is Jean de Brunhoff, hanem a fia Laurent írta, mert az apa nem sokkal az első könyv megjelenése után tüdőbetegségben meghalt.
Babar komoly szenvedélyeket produkált pró és kontra, Japánban például 12 Babar bolt van, másutt viszont felemlegetik vele kapcsolatban a rasszizmust és a gyarmatosítás helyeslésének képét. Hát, gyerekként nem hiszem, hogy ilyen mögöttes szándékot tudtam volna belelátni ezekbe a történetekbe, de megfelelő elemzéssel nyilván alá lehetne támasztani az érvelést.
Mi szerettük, több generáción át Babart és családját, bár azt nem tudom, hogy felnőtt férfiként mennyire szívesen vennék magamra, mondjuk egy Babar-mintás inget, de lehet, hogy ezért csak az én, nem eléggé széles látóköröm okolható.
Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.
