Vajon mennyire sokkoló élmény egy férfinek részt venni gyermeke születésén? Szándékosan a dolognak ezen oldalát emelem ki, de persze tudom, hogy egyben felemelő, bensőséges és igazán különleges tapasztalat ott lenni az első percektől, és persze legalább egy picit szenvedni anyával együtt.
Nálunk a dolog nem volt kérdés, mert mindkét gyermek császármetszéssel született és a kórházban nem volt adott a lehetőség arra, hogy a férjem bejöjjön a műtőbe, és ha csak a fejemnél is, de részt vegyen a műtéten, ami amúgy sok helyen már nem számít ördögtől való gondolatnak. Viszont Apa volt az első, aki kezébe kaphatta a gyermeket, miután elvitték a csecsemőosztályra, és ő tölthetett vele egy kis időt, amíg engem összevarrtak.
(Számomra a kezdeti fizikai kontaktus így elmaradt, de mindkét esetben ébren voltam, és hallottam őket felsírni, és meg is mutatták a gyerkőcöket, így azért nem maradtam teljesen le az élményről.)
Mindenesetre így Apának nem kellett poszt-traumás stresszel szembenéznie, mondjuk nem is volt baj a szülésnél sem a gyerekkel, sem velem. Viszont egy friss az oxfordi egyetem által végzett kutatás szerint a komplikált vagy nehéz szülés az apákat is nagyon megterheli érzelmileg, valakinél kifejezetten poszt-traumatikus stresszt diagnosztizáltak.
Magukra maradtak a félelmeikkel
Hogy ilyen erős reakció (amit általában a háborús szituációkból hazatérő katonáknál szoktak diagnosztizálni), forduljon elő, az persze nem gyakori eset, de amikor egy férfi majdnem meghalni látta a feleségét szülés közben, gyereke pedig intenzív osztályra került, az olyan mély nyomokat hagyott, hogy még a történtek után hét évvel is képtelen dolgozni.
Legtöbb esetben az apák arról számoltak be, hogy az események forgatagában magukra maradtak félelmeikkel, hogy éppen mi történik – az esetleg éppen sürgősségi császárra szállított - partnerükkel vagy születendő gyermekükkel. A szakemberek most arra hívják fel a figyelmet, hogy a kórház személyzetének a szülésen résztvevő apára is jobban oda kellene figyelnie.
Sírás és pánikbetegség
A férfi, akit poszt-traumás stresszel diagnosztizáltak elmondta, hogy évekig visszatértek a képek, amikor eszméletlen és véres feleségével rohantak a műtőbe az orvosok, hogy sürgősségi méh eltávolítást végezzenek rajta, kislánya pedig kezdetben nem lélegzett. A férfinek öngyilkossági gondolatai is voltak az eset kapcsán, időnként hirtelen orrában érezte a kórház szagát, és látta maga előtt az eseményeket. Sírt egész nap és pánikbeteg lett.
Persze szerencsére a szülések döntő többsége nem így zajlik, és a kispapák várakozással, ha nem is bizonyos kétségek nélkül néznek a meghatározó esemény elébe.
Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.
