Az ENSZ gyermekjogi egyezménye elvileg minden gyereknek biztosítja a tanuláshoz, a boldogsághoz, a játékhoz, egészséges környezethez való jogot, és ez csak néhány példa a sok közül, ami a rossz körülmények között dolgozó gyerekek életéből mind hiányzik. Nemrég látott napvilágot az adat, hogy a világon még mindig körülbelül 168 millió gyerek dolgozik gyermekmunkásként. Persze a helyzetet nem lehet egy varázsütésre megváltoztatni, hiszen családokat kellene kiemelni a kilátástalan szegénységből, hogy ne legyen szükség a gyerekek fizetésére a megélhetéshez.
Magyarországon a diákmunka is csak 16 éves kortól lehetséges (15 éveseknek szülői beleegyezéssel), itthon is vannak még mindig példák arra, hogy gyerekeket jogtalanul kihasználnak. Az Egyesült Államokban 1938-ban számolták fel elvileg – hivatalosan - a gyerekmunkát, a gyerekek nehéz sorsáról fotósorozta is készült, ami a Kongresszusi Könyvtár archívumában található. A képeket Lewis Hine készítette, a Bored Panda című oldal ebből válogatott, és ebből mutatok most néhány képet. Főleg úgy érdemes ezeket történeti értékükön túl nézni, hogy ma is nagyon sok gyerek van, akinek hasonló körülményeket kell elviselnie, nem is nagyon különböző „díszletek" között.
5 éves rákszedő
A 15 éves fiú 0.75 dollárért nyitotta, csukta a bánya ajtaját a szenes csillék előtt és után, napi 10 órában, a sötétben. Ezek a gyerekek gyakran megbetegedtek, elsősorban a tüdejük sínylette meg a bányamunkát.
A gyerekek a szénbányákban tisztították, vagyis szétválogatták a szenet a szennyeződésektől, kézi munkával. Az 1860-as években kezdték őket alkalmazni, de még az 1920-as években is lehetett ilyen munkát végző gyerekekkel találkozni.
4, 6 éves dohányszedők, akik egész nap dolgoztak a földeken.
Szivarkészítők, akik maguk is dohányoztak.
11 éves gyapotszedő. 34-56 kg gyapot egy nap alatt, a teli zsák 22 kilót nyom.
A munka közben óhatatlan, hogy van, akit sérülés is ért. A 12 éves fiúnak levágta a gép a kezét.