Amerikában egyre erőteljesebb trend, legalábbis az NPR (vagyis a National Public Radio) szerint, hogy az apukák maradnak otthon a gyerekkel. Ez a legutóbbi adatok szerint az USA-ban is még csak 3.5%, de így is egy évtized alatt a duplájára nőtt. Magyarországon az arány mindössze 1 - 1.5% körül van.
Bár a fenti arányszámból például kimaradtak azok az apák, akik munkát is végeznek otthonról, de elsősorban ők vigyáznak a gyerekre.
Az egyik férfi beszámolója szerint sokszor megkapja azt a megjegyzést és tekintetet, hogy „jaj, de cuki az apuka vásárol a gyerekkel" – a „tekintők" pedig azt hiszik, hogy anya kapott egy kis szabadságot, hogy (például a tegnapi poszt tanulságaként), kikeveredjen egy kicsit a pelenkahalmok és a sírások, vigasztalások, etetések, altatások állandóan ismétlődő köréből. A helyzet azonban az, hogy apuka tölti „teljes munkaidejét" a gyermekkel.
A berendezkedés van, hogy abból adódik, hogy az apa elvesztette a munkáját, és így legalább a gyermekfelügyelet költségeit megspórolják, de vannak, akik tudatosan is így döntenek, főleg, ha a nő jobban keres (ez az USA-ban 28%). Persze nem egy anya írja, hogy ilyenkor ő érzi úgy, kimarad valamiből.
Úgy tűnik, a tendenciák abba az irányba mutatnak, hogy egyre több férfi szeretné aktívabban is kivenni részét a család körüli teendőkből, így például nagyobb probléma számukra is a munkahely és a magánélet összehangolása, és ezzel egy időben több nő mondja, hogy a gyerekek mellett karriert is szeretne építeni. A nemek helyzete ebből a szempontból is átalakulóban van, ha lassan is.
Azt kutatásokból lehet tudni, hogy Magyarországon még mindig nagyon erős a férfi dominancia, akár a vezető tisztségviselőket, cégvezetőket, akár a parlamenti képviselőket tekintjük. Azonban az egyetemet és főiskolát végzettek között már magasabb a nők száma. Ez alighanem előbb-utóbb a munkaerőpiacon is meg fog mutatkozni.
Abban is eléggé hátul kullogunk, hogy a magyar férfiak keveset segítenek a háztartás körüli teendőkben, 6 órával kevesebb időt töltenek ezekkel a teendőkkel, mint a nők. A gyerekek körül teendőkkel pedig 10 órával kevesebbet. Ugyanakkor a hozzáállás itt is átalakulóban van. Ha csak saját közvetlen környezetemet tekintem, azt látom, hogy az apukák többsége részt akar venni a gyerekek körüli teendőkben, fürdetésben, mesélésben, ha úgy alakul abban is, hogy elmenjenek a gyerekekért óvodába, iskolába. (Ez nyilván ésszerű munkamegosztás kérdése is.) Nem akarnak kimaradni.
Amerikában már olyan játszócsoport is van, amit kifejezetten a gyerekekkel otthon lévő apukáknak és csemetéknek szerveznek. A támogató hálózat ötletgazdája Mark Bildner öt éve van otthon a gyerekeivel. Mint mondja, nem akart olyan apa lenni, aki sosem elérhető, így otthagyta egész embert igénylő állását a technológiai szektorban, és otthon maradt. Felesége pedig szépen halad előre a vállalati ranglétrán, sokat utazik, későig van bent, tehát a szerepek tulajdonképpen felcserélődtek. Az persze egy másik kérdés, hogy ez jó-e?
Hiszen akkor nem az történt, hogy mindkét fél számára jobban összehangolhatóvá váltak a munka és a család terhei, és ezzel egymás életét könnyítik meg, hanem a másik emberre helyeződött át. Én anyaként ezt nem szeretném, bár teljes mértékben az esélyegyenlőség és a női egyenjogúság mellett állok ki, mégis úgy gondolom, hogy nem jó, ha ennek az ára az, hogy akkor meg az anya marad ki a gyerek életéből.
Nálatok milyen a családi munkamegosztás?
Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.