• 

AnyaMama

Nyakig csoki és tejszínhab... Ti az első szülinapra milyen tortát szervíroztatok? Én sokat gondolkodtam, akkor még nem jött szóba a csoki, meg mindenféle krémek, így leginkább a gyümölcsre tettük le a voksot. Szerintem minden családban vannak a következőkhöz hasonló képek a maszatos gyerkőcökről.

Ha igen, ne fogjátok vissza magatokat, küldjétek nyugodtan a képeket! Én is előkerítettem párat a HooplaHa.com képein kívül. Ezek azok a pillanatok, amikor nem lehet rájuk haragudni, és iszonyatosan élvezik, hogy lehet maszlincsolni, nyalakodni. Nálunk mondjuk ennyire nem volt jó dolga a gyerkőcnek, nem hagytuk teljesen „elmerülni" a tortában. Lehet, hogy korlátozó szülők vagyunk? Lehet, hogy ezért is olyan morcos?

A másodiknál már lazább az ember...

Az USA-ban egyenesen divat, hogy a gyerekek első születésnapjára direkt „trancsíroznivaló" tortát készíttetnek minél több krémmel, cukorral, díszítéssel, majd jön a fotós és lekapja ezeket a pillanatokat, ami előkelő helyet fog elfoglalni a családi albumban.

Persze a kézi működés és a kencézés nem korlátozódik születésnapokra. Nem mondom, voltak pillanatok, amikor örültem volna, ha az etetőszék egész környéke le van fóliázva. Az etetőszék tálcája és a partedli zsebe nagy találmány, azok is igen mókás pillanatok, amikor onnan próbáltak meg mindenféle apró falatokat kibányászni mindenféle akrobata mozdulatokkal.

Emlékszem anyukák között gyakran ment a vita, hogy meddig hagyja az ember a „mindent kézzel" módit, hogy a gyerek hadd tapasztaljon, hiszen neki a tapintás, és a dolgok ilyetén közvetlen érzékelése, megtapasztalása még nagyon fontos, és mikortól kell elkezdeni mondjuk a kiskanálra szoktatni. Az meg már a következő stáció amikor a kanálról repültek a falatok a négy égtáj felé, mindenhova csak nem a valódi célba. Külön bónusz volt, hogy az én lányom morogva vagy néha szabályszerűen „ordítva" evett, ezzel kifejezve, hogy mennyire elégedett az étellel. Sajnos, erről felvétel nincs, de számunkra meghatározó élmény volt.