Nem tudom ti hogy vagytok vele, én egyre inkább úgy érzem, hogy rohamléptekkel közeledik az iskolakezdés. A gyerekek most nyilván teljes, és persze érthető felháborodással reagálnak, hogy még majdnem egy hónap van addig, és tényleg...

Mégis úgy érzem, lehet, hogy a már mindenütt hirdetett és fellelhető tanszervásárok miatt, hogy ez a kicsit több mint három hét bizony már nem sok idő. Az még csak hagyján, hogy hogy fogom a most 10 és 11 közé csúszott lefekvést újra normális időkeretek közé terelni, mert ugye néhány hét múlva újra kegyetlenül csörög az óra fél hétkor, de ott az addig még elvégzendő munka is.

Ti hogy veszitek rá a gyerekeket a gyakorlásra vagy a nyári feladatokra? Azt talán már korábban említettem, hogy szerencsére nálunk az olvasással nincs probléma, mert a gyerekek falják a könyveket. Kötelező pedig nem is volt feladva a nyárra, hanem csak ajánlott olvasmánylista volt, amiből már szinte mindent olvastunk, és a tanító néni ezekhez sem ragaszkodott, hanem tényleg csak ajánlotta őket, mintegy lehetséges iránymutatásként.

Ismerősöktől hallottam, hogy sok esetben úgymond kötelezően ajánlott az olvasmány, vagyis nem elegáns manapság kötelezőt feladni, így csak „ajánl" a tanító, de ráutaló magatartást tanúsítva arra, hogy tulajdonképpen az olvasmány kötelező. Mélységesen együtt érzek azokkal a szülőkkel, akiknek a gyereke nem szeret olvasni és nehéz rávenni erre a valóban feladatnak tekintett tevékenységre. Ők igyekeznek beosztani a fejezeteket, hogy mennyi idő alatt, mennyit kellene haladni, hogy sikerüljön befejezni a regényt, vagy bizonyos kedvelt tevékenységek végzését a „megtett" oldalmennyiséghez kötik.

Visszatérve saját utódaimhoz: valamelyik olvasmányról írni is kéne, ajánlani a könyvet, és ez már jóval nehezebben megy. Szép dolog vagy nem, de muszáj kényszert alkalmazni vagy némi zsarolást eszközölni ahhoz, hogy az irományok elkészüljenek. Az ajánlón kívül ugyanis fogalmazásokat is kell írni a nyári élmények, események kapcsán.

Korábbi években a feladat mindössze néhány mondat és illusztráció volt, de harmadik után azért keményedtek a követelmények. A heti két, néhány mondatos, rajzot sem volt mindig könnyű összehozni, de a feladatot már akkor is jónak tartottam, mert megmaradtak írásban és saját készítésű képeken is a legfontosabb élmények és ezeket nagyon jó utólag visszanézegetni. Ma már a fiatalúr is élvezi, persze amikor csinálni kellett, akkor nem feltétlenül volt mindig lelkes.

Az elsősnek még nincs konkrét feladata, csak egy kis gyakorlást javasolt a tanító bácsi. Erre mi az augusztust jelöltük ki, hát nem mondom, hogy eddig agyongyakoroltuk volna magunkat, de nem csüggedek, hiszen van még idő... egyik nap egy kis matek, másik nap egy kis diktálás vagy másolás a kitűzött cél, a megvalósulás még a jövő zenéje.