Friss topikok

Facebook

Blogajánló:

Címkék

agresszió (1) ágy (1) ajándék (1) állat (2) altatás (1) alvás (5) Andy Warhol (1) Angelina Jolie (1) anya (24) anyák napja (1) anyaság (1) apa (12) autó (1) baba (16) babakocsi (1) babar (1) baleset (1) bántalmazás (1) Barack Obama (1) barát (1) BBC (1) beszéd (1) betegség (1) bikini (1) biztonság (6) blog (1) blogindító (1) bölcső (1) bölcsőde (1) Boyhood (1) család (4) császármetszés (1) csecsemő (1) Dave Young (1) daycare (1) demográfia (1) depresszió (1) dicséret (1) dilemma (1) Disney (2) divat (3) dizájn (1) egészség (8) Egyesült Államok (1) elalvás (1) életmentés (1) erdei iskola (1) erőszak (1) eszköz (1) étkezés (3) fagyi (1) fegyelmezés (1) feladat (1) félelem (1) féltés (1) felvételi (1) fenyítés (1) férfi (2) férj (1) film (1) fiú (1) foci (1) fotó (12) fotózás (1) függés (1) fulladás (1) gasztro (1) generáció (1) Guiness rekord (1) gyerek (92) gyerekek (1) gyerekmunka (1) gyereknevelés (1) gyerekszáj (1) gyermekjogok (1) gyűjtés (1) haj (1) halál (1) házasság (1) házimunka (1) hercegnő (1) hétköznap (1) hiszti (1) hobbi (1) hőség (1) humor (1) húsvét (1) időbeosztás (1) idős (1) időzavar (1) internet (5) iskola (8) iskolakezdés (1) játék (4) jelnyelv (1) jogok (1) kaland (1) kamasz (1) karácsony (1) Karácsony (1) karrier (1) Katalin hercegnő (1) késés (1) Kína (1) kisebb (1) kisebbek (2) kismama (1) költségek (1) kommunikáció (1) könyv (1) korcsolyázás (1) korhatár (1) középső (1) közlekedés (2) köznevelés (1) kreatív (2) különóra (1) kultúra (1) kutatás (2) kutya (3) Lackfi János (1) lakberendezés (1) lány (1) lelki (1) Lenore Skenazy (2) lista (1) lótusz szülés (1) maci (1) maszat (1) mellrák (1) menza (1) mese (2) mozgás (1) mozi (2) munka (5) művészet (2) múzeum (1) Nagy-Britannia (1) nagyobbak (1) nevelés (14) Norvégia (1) nosztalgia (1) Now I lay me down to sleep (1) nyár (3) nyaralás (1) oktatás (7) oltás (1) olvasás (3) önbizalom (1) öröklés (1) otthon (1) óvoda (2) pedagógia (1) pedálos (1) pizsama (1) pizza (1) placenta (1) pornó (1) pszichológia (1) pszichológus (1) repülő (1) retro (1) Save the Children (1) Steve Hanson (1) stressz (1) Svájc (1) számítógép (1) szín (1) színház (1) szoptatás (5) szülés (5) születés (2) születésnap (2) szülinap (1) szülő (8) szünet (1) tanács (2) tanácsadó (1) tanácsok (1) tankönyv (1) tanszer (1) tanulás (3) társasjáték (1) technológia (1) terápia (1) terhesség (3) természet (1) test (1) testvér (2) testvérek (2) tetoválás (1) tigrisanya (1) tipp (1) tippek (2) tojás (1) torta (1) továbbtanulás (1) trauma (2) újév (1) újszülött (1) UNICEF (1) ünnep (1) utazás (3) üzenet (1) vakáció (1) válás (1) vallomás (1) Varró Dániel (1) vélemény (2) vendégposzt (3) verés (2) videó (2) vízimentés (1) zaklatás (2) zene (1) Címkefelhő

14. június

Beszélgessünk!

Olvastam egy cikket egy könyvről, ami Angliában jelent meg és arról szól, hogy mennyire fontos, hogy beszéljünk a gyerekhez, ráadásul minél korábban, mert akkor ő is annál hamarabb fog beszélni, sőt társalogni. Az egész önmagában nem tartalmazott egetrengető megállapításokat, hiszen az ember azt gondolja, hogy minden a gyerekére egy kicsit is odafigyelő szülő ezt teszi, a gyerekkel összezárt anyuka pláne, mivel nincs is más, akihez a nap egy részében szólhatna. De valamiért csak megíródott az a könyv, azon kívül, hogy az írója pénzt csináljon belőle. Valószínűleg van, akinek el kell mondani, hogy beszéljen a gyerekéhez, erről gondolom, a védőnők tudnának mesélni.

mom_daughter.jpg

Ezt az ember már csak abból is sejti, hogy időnként olyan alapvető dolgokat mondtak el a baba ellátása kapcsán, ami nem is gondoltam volna, hogy kisanyai felvilágosításom részét kellett, hogy képezze. Persze el tudom képzelni, hogy van, aki ha nem figyel oda, akkor csendben elvégzi a gyerek körüli teendőket, ellátja, de nem beszélget vele. Bár szerintem egy csecsemő is abszolút kommunikációra ingerel, az ember szinte önkéntelenül mondja, hogy éppen mit csinál vele, és a reakcióira válaszol. 

Ugyanakkor volt pár éve az a nagy port kavart európai felmérés, ami például Magyarországon mindössze 7 percnek mérte azt az időt, amit a szülő a gyerekével való beszélgetésre szán átlagosan, naponta. Ez persze a nagyobb gyerekekre vonatkozott, és inkább a törődés, a gyerekkel való foglalkozásról szólt, mégis elgondolkodtató.

A könyv egyik szerzője szinte „meglepetten” írja, hogy a gyerekei milyen sokat beszélnek és milyen választékosan, azok után, hogy ő sokat beszélgetett velük, és erre tudatosan is külön figyelmet fordított. És valóban, ha az ember normálisan és szépen beszél egy gyerekhez kicsi korától, akkor mivel kezdetben utánzással tanul, aztán variál, valószínűleg ő is ezt a mintát fogja követni. Ennek következménye a sok megmosolyogtató gyerekszáj, amikor a kicsik nem a megfelelő szituációban alkalmaznak egy kifejezést. Később pedig éppen fantasztikusan találóan tudják használni a hallottakat, az ember szinte meglepődik, mennyire élesen tapintanak rá egy-egy szituációra. Egy kis gyerekszáj: egyik nap a suliból hazafelé (elsős a lányom), mondtam neki, hogy a év végi felmérésekre azért egy picit kellene gyakorolnunk, erre ő: „Sok energiát fektettem bele, hogy beleéljem magam, hogy csak egy házim van.” 

Én annak idején sokat beszélgettem a gyerekeimmel akkor is, amikor még a pocakban voltak. Nem voltam olyan mértékben hívő, mint amiről például a Lelki köldökzsinór című könyv szól, ami egy nagyon intenzív kommunikációról szól az anya és a gyerek között, ami szerint a gyerekkel már ilyenkor egyértelműen meg lehet beszélni dolgokat. De volt olyan barátnőm, aki járt Raffai Jenőnél, és találkozott a saját még meg nem született babájával. (A kapcsolatanalízis módszerével az anya relaxált állapotba kerül, és így saját méhében találkozhat a gyermekével, ráhangolódik a babára és így tudnak kommunikálni.) Ehhez én túl szkeptikus voltam, de el tudom fogadni, hogy van, akinél működik.

Nálunk a beszélgetés abban „merült ki”, hogy időnként beszéltem „magamban” a gyerekhez, énekeltem, és gondoltam, hogy ez jót tesz a picinek. Sőt az apjuk még Micimackót is mesélt nekik a hasamon keresztül. Kétségtelenül az volt a legintenzívebb élmény ebből a szempontból, amikor a terhességem alatt vérzés kezdődött, kórházba kerültem a 20. hét környékén. Akkor nagyon komoly belső energiákkal és meggyőző erővel próbáltam rábeszélni a kislányomat, hogy maradjon még bent, mert még nagyon korán van ahhoz, hogy megszülessen. 

Alapvetően nagyon racionálisan állok a világhoz, és szerencsére a méhlepény nem vált le, bár mint később a szülésnél kiderült, elkezdett, de működött eléggé ahhoz, hogy a lányom teljesen kifejlődjön. Ugyanakkor ma is azt gondolom, hogy az az érzés, hogy minden rendben lesz, bennem annyira erős volt, hogy hozzájárulhatott ahhoz, hogy valóban nem is lett nagyobb baj. Bár a stressz megvolt.

Nagyjából másfél éves korukban kezdtek beszélni, és azóta abba sem hagyják, főleg a lányom. Megszületésük után pedig kezdettől énekeltem, beszéltem nekik, sokat. Kétségtelenül nincs problémájuk, amikor kommunikációról van szó. Az idei anyák napi ünnepségen nagyon találó versrészletet kapott a lányom. Jót mosolyogtam, amikor elmondta: „Amikor még nem tudtam beszélni, anya alig várta, hogy beszéljek. Amikor beszélek, akkor meg alig várja, hogy elhallgassak végre.” Persze az állandó csacsogás néha fárasztó, de soha nem kívánnám, hogy megszűnjön, mert ez egyben azt is jelenti, hogy a gyereknek van bizalma a szülőhöz, hogy mindent elmondjon. Remélem, ez később is így marad. 

{AnyaMama}

11 komment

kommunikáció gyerek beszéd

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamama.blog.hu/api/trackback/id/tr215361066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oleszt 2013.06.14. 12:40:40

Még mindig nem mindenkinek egyértelmű, hogy a beszéd feltételes reflex, és minta után tanuljuk. A sógornőm hülye szlengben beszél a férjével együtt, és egyáltalán nem zavarja őket, hogy a gyerekei nem tudnak egy épkézláb mondatot összeállítani épkézláb szavakból.

ügyfélszolgálatos 2013.06.15. 00:17:01

Ez a cikk egy az egyben mehetne a Modoros blogra. Pfej.

GMS 2013.06.15. 00:40:32

nem értek egyet. végre vki kimondja azt a borzalmat, amit nap, mint nap magam körül látok. a "beszélgetés" kimerül a "kisfiam, ne csináld ezt, ne csináld azt"-ban. figyelemelterelés, beszélgetés, foglalkozás helyett parancsolgatás, de csak akkor, ha a gyerek már tényleg nem bír magával - a végén bőgés. türelmetlen, közömbös, hulla fáradt szülők - elhanyagolt gyerekek. másfél évesen beszél a gyerek? a húgom lánya beszélt ennyi idősen úgy, hogy 2 nyelven csacsogott. igaz, hogy az anyja állandóan beszélt hozzá, akkor is, ha fáradt volt. és mosolygott. én 10 hónaposan teljes, értelmes mondatokban fejeztem ki magam - persze ehhez az kellett, hogy az anyám az utcán tologatva is folyamatosan beszéljen hozzám. mint egy rádió. leszarta, ki, mit gondol. ő velem foglalkozott. és ez borzalmasan hiányzik egy csomó anyukából ma (tisztelet a kivételnek). de nem baj, mert a bölcsibe, oviba csapott gyerekből épül a következő generáció, akivel az anyja esetleg már bébiként sem foglalkozott eleget.
ma normális, hogy egy gyerek 2-3 éves koráig nem beszél. a szomszéd kisfia 2 évesen annyit tudott, hogy pók, aztán a versenyszellemű nagymama kezelésbe vette "nehogy már lemaradjon a gyerek!", és a Szeptember végén-t szavalta neki hintázás közben.... normális??? igaz, hogy anyja, apja ignorálja, nem játszik vele, alig beszél hozzá - csoda, hogy nem debil. és ezek diplomás, tanult emberek, nem white trash. minek az ilyennek gyerek?? én csak a szegény gyereket sajnálom, mert egy normális családban még élvezné is az életet, nem csak egy ordítozó tilalomfa lenne az anyja....
szóval köszönöm, jó cikk.

vitalis06 2013.06.15. 05:38:24

Azért az, hogy a gyerek mikor kezd el beszélni nem ennyire egyértelmű. Én mindhárom gyerekkel egyformán foglalkoztam, mégis a lányok hamar beszéltek, hamar összetett mondatokban fogalmaztak, a fiam 2 éves koráig csak kb 15 szót mondott.
utána minden gond nélkül behozta a lányokat.
tehát, igen, fontos a beszéd, a mese, ének, a kérdések, a kommunikáció, de semmi következtetést abból levonni nem lehet melyik gyerek mikor érzi úgy, hogy neki is kommunikálnia kell.

röhögő 2013.06.15. 07:53:45

@ügyfélszolgálatos: Az avatarodhoz méltó hozzászólás volt. Gondolom anyád sem beszélt hozzád és ez erősen meglátszik.

röhögő 2013.06.15. 07:55:01

@ügyfélszolgálatos: Felteszem a reklamációs részlegen dolgozol és a kommunikációd abban kimerül, hogy mi a baja a kedves vevőnek?

röhögő 2013.06.15. 07:58:33

@vitalis06: Én meg tudok egy ellenpéldát. Ismerősöm lányával otthon volt, a lánynak semmiféle gondja nincs. Viszont a kisebb gyerekkel a programozó apa maradt otthon, mert úgy is tudott dolgozni. A gyerekkel alig foglalkozott. A gyerek hétévesen egy 3 éves gyerek szintjén beszél csak és a szakemberek egyöntetűen ezt jelölik meg oknak.

ne vada 2013.06.15. 10:33:42

@oleszt: Hasonló élményem volt. Nem szleng, hanem szükségtelenül használt idegen szó, amit még egy nyolcéves gyerek sem biztos, hogy ismer.
A jelenet: egy kávézóban, ahol elvitelre is árulnak sütit, az anyuka sorban állt, a gyereke viszont szeretett volna leülni. A nő figyelmeztette a négyévest, hogy ne a magas székre üljön, hanem a kicsire. Ezekkel a szavakkal: "Kisfiam, az a bárszék instabil. Ne ülj fel rá, mert instabil!"
Azt, hogy "billeg" vagy "fel fog dőlni", megértette volna a gyerek...

Bosszancs 2013.06.15. 12:02:27

Azt azért ne feledjük, hogy a könyv, ami alapján a cikk íródott Angliában jelent meg. Ahol 12 hét és 6 hónap között vannak otthon a kismamák a gyerekkel. Aztán részmunkaidő vagy teljes, kölök meg ahová tudják járatni, vagy bébisintérnél. Akik ugye általában Kelet-Európából jönnek és nem beszélik az angolt... Tehát ott ez jóval nagyobb probléma, mint nálunk.

Sokan nem tudják, hogy már egész pici csecsemőkorban kialakulnak pl. a hallott nyelv hangjai. Állítólag a féléves csecsemők már meg tudják különböztetni a különböző nyelveket és ki tudják közüle választani a saját anyanyelvüket. A gőgicséléskor is már a saját anyanyelvre jellemző hangokat gyakorolják...

Annyit azért bárki láthat a környezetében, hogy nálunk is kezd ez problémává válni. A magyar felmérések alapján kb. harmadolva vannak a gyerekek. 30% tartozik a nagyon választékos és jó szókinccsel rendelkezők közé, egyharmad átlagos és 37-38% valamilyen szinten visszamaradt.

És bármilyen furcsa is többdiplomás szülők gyermekei is nagyon sokszor tartoznak az alsóbb kategóriákba. (Mivel a szülők otthon is a számítógép előtt töltik az időt és nem cseverésznek a gyerekkel. A gyerek meg szintén már 3-3,5 éves korától valamilyen gépet - tabletet, telefon... nyomkorászik.)

Én szülőként (is) nagyon fontosnak tartom a beszélgetést a gyerekeimmel. Pedagógusként meg azért, mert egy iskolába kerülő gyerek ha nem rendelkezik megfelelő szókinccsel, akkor sajnos nem fog megérteni egy csomó kifejezést, amit a tanító mond és emiatt lemarad. Kudarcélmény éri...
Nekem is furcsa volt, hogy van olyan ún. ingerszegény környezetből érkezett tanulóm (3-ban érkezett az osztályba), aki akkor nem tudott sima játékos szópárosítást megcsinálni, mert nem tudta, mi az az "ellentett" kifejezés. (Arról ne is beszéljünk, hogy a széles, hosszú, keskeny, vékony... szavak jelentése sem volt számára tiszta.) Tehát nekünk pedagógusoknak ma már arra is kell figyelnünk, hogy egyes gyerekek egyáltalán felfogják-e, mi van leírva a feladatnál... Így egy ilyen feladat sokszor kétszer-háromszor több idő, mert előtte a "nehezebb" szavakat tisztázni kell.

Exemplary 2013.06.15. 18:51:59

Jó bejegyzés, egyetértek vele, tessék beszélni, kommunikálni a gyerkőcőkkel!

sony 2013.06.15. 21:43:41

Nem csak attól függ a gyerek beszéde, hogy mennyit beszélgetnek vele. Vannak gyerekek, akinek eleinte más képességeik fejlődnek (például a nagymozgásos tevékenységek), és csak utána kezdenek el beszélni - olykor azonnal teljes mondatokban, tökéletes ragozással. Aztán mindenki arra büszke, ami a gyerekének jutott. A korán beszélő, de kissé setesuta gyerekek szülei a beszédre, a később beszélni kezdő, de mozgékony és ügyes gyerekek szülei pedig a mozgáskultúrára. De ha nem mutatunk rá a gyerek számára is nyilvánvalóan, melyik tulajdonságát értékeljük nagyobbra, 7 éves korra minden gyerek eljut minden szükséges készségből egy megfelelő szintre :)

Azt is mondják, a mozgás fejlettsége jobban előrevetíti a gyerek későbbi intelligenciáját, mint a beszéd - de minden bizonnyal ennek az ellenkezőjére is vannak kutatások :)

Úgyhogy mindenki legyen csak büszke a gyerekére, amiben tud, de szíveskedjen nem elásni az egyéb képességeit sem, mert a gyerekek elég nagy szórással bontakoztatják ki a képességeiket, szerencsére nem robotok, amiket gyártószalagon készítenek, mind egy ütemben fejlődnek, és aki lemarad, az selejt.
{AnyaMama}
süti beállítások módosítása