Így Anyák napja után talán aktuális is a téma, hiszen egy nő életében az egyik legalapvetőbb mérföldkő és változás, amikor az ember szül és ezzel egy időben anyává válik. Nyilván nem mindegy, hogy ez hogyan és milyen körülmények között történik meg.
Sokan mesélnek olyan elemi és pozitív szülésélményről, amit bármikor szívesen megismételnének, de sokan megosztanak olyan történeteket is, ahol azért nem ment minden olyan simán. Sőt esetleg olyan volt az élmény, ami után azt mondja a nő, hogy még egyszer tuti nem, aztán persze a fájdalmas emlék halványul, és mégis születik mondjuk egy kistestvér. Vajon miért van ez így, mi határozza meg, hogy valakinek milyen nehéz szülés adatik?
A tudósok és szakemberek bár még nem tudják a pontos választ, a jó hír, hogy dolgoznak rajta. Egy új brit kutatóközpont prioritása, hogy jobban megértse a méh működését. Ezzel elősegítve azt is, hogy többet tudjanak meg a koraszülésről, a vetélésről, és hogy miért emelkedett a sürgősségi császármetszések aránya 50%-al az elmúlt 30 évben. (Magyarországon az összes születésszámot tekintve, a legtöbb kórházban 30 és 40% között van a császármetszések aránya (2011-es adat, ebben benne van a sürgősségi és a tervezett is), de van olyan kórház is, ahol már 50% fölött van (több olyan központban is jellemző ez, ahová a problémásabb, bonyolultabb esetek kerülnek eleve, így magasabb az arány is).
Nagy-Britanniában egy szülési traumákkal foglalkozó szervezet szerint évente 200.000 nő számol be arról, hogy negatív élmény volt számára a szülés, és körülbelül 10.000-n élnek át poszt-traumás stresszt. (Nem rég írtam egy vizsgálatról, ami a traumás szülések apákra tett hatását elemezte.) A tudósok és az orvosok azt vizsgálják, hogy mik lehetnek az előrejelzői például egy nehéz szülésnek, hogyan lehetne erre következtetni már a kezdeti összehúzódásokból. Mint mondják, ha bizonyos betegségeknek lehetnek úgy nevezett markerei, miért ne lehetne ez így a szüléssel is.
Arra például már rájöttek, hogy a tejsav bizonyos szintjének jelenléte a méhben és vérkeringésben hozzájárul a sikeres természetes szüléshez. Annak is próbálnak utána járni, hogy mennyiben viselkedik másként a méh egyetlen illetve iker terhességek esetén, és miért születnek az ikerek gyakran korábban. A megfelelő gyógyszerekkel az egyre nagyobb koraszülött arányt is csökkenteni lehetne. Ha sikerülne kideríteni egy vérképből mondjuk, hogy egy nőt veszélyeztet a koraszülés, ez a nőgyógyászatban nagyjából a Szent Grál megtalálásával lenne egyenlő, vélik a kutatás vezetője.
Mivel a nők egyre gyakrabban egyre későbbi életkorban szülnek, ráadásul nagyobb babákat, nem reális elvárni komplikációmentes szülést, és az sem tesz jót, hogy a mindenáron természetes szülést népszerűsítik csak, mondja a fentebb említett traumás szülésekkel foglalkozó szervezet szakembere, hanem reális képet kell adni a nőknek a rizikókról, mert mint mondja a sürgősségi császárok egy részét előre lehet vetíteni, és akkor még mindig jobb, ha tervezetten és előkészítetten történik.
Hogy mennyire traumatikus az élmény, azt nyilván az tudná megmondani, aki átesett sürgősségi császármetszésen. Hogy mit érzett, amikor eredetileg egyáltalán nem arra készült? Nyilván ehhez társult az a stressz is, hogy valami probléma adódott a szülés menetében, ezért kellett a módszer mellett dönteni. Sok helyen olvastam már, hogy van, akinek évekbe telik megemészteni, hogy nem tudta úgy megszülni a gyerekét, ahogy szerette volna.
Nem tudom, ez nyilván nagyon erőteljesen agyban dől el. Ha az ember eleve tudja, hogy császárral fog szülni, ahogy ez esetemben is történt, mert ez a legbiztonságosabb a gyereke és saját számára is, akkor nem készül és nem számít másra, az a lényeg, hogy az utód egészségesen ott lehet a műtét után mellette. De várom a hozzászólásokat és történeteket az élményekről és arról, hogy mennyire nehéz ezt valakinek saját magában lerendezni.
Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.
