Ha minden igaz, januártól már rendelet szabályozza, hogy mit és mennyit kell tartalmaznia a gyerekek bölcsődei, óvodai, iskolai menzájának. Az OÉTI (Országos Élelemzés- és Táplálkozástudományi Intézet) és a tisztifőorvos már eddig is ajánlott, kérdés, hogy azt figyelembe vették-e, hiszen nem volt kötelező.
Nekünk szülőknek, és a gyerekeknek alighanem úgy tűnt, hogy inkább nem. Már sokszor gondolkodtam azon, vajon milyen erő kellene ahhoz, hogy az önkormányzatnál el lehessen érni, hogy ne az szállítsa az iskolába az ennivalót, aki szállítja. Annyira szorgalmas még nem voltam, hogy ebben az ügyben lépéseket is tegyek, bár nem hiszem, hogy túl nagy eredményt értem volna el, mert a közétkeztetők bizony komoly lobbierőt képviselnek.
Tudom, persze a mantra mindig az, hogy nagyon kevés a fejpénz, amiből csoda, hogy azt és annyit is ki lehet hozni, amit és amennyit. Valóban, felháborító, hogy ennyi a fejpénz, de talán az sem éppen előrevivő, hogy mindig a legolcsóbb ajánlat nyer, mert ebben az esetben egyáltalán nem biztos, hogy az a legjobb. Itt megint a pénzhez jutottunk vissza, mert az önkormányzatoknak sincs pénze, hogy ezt az összeget megemeljék. Marad tehát, hogy esznek a gyerekek azt, ami jut. De mi lesz most, hogy bizonyos dolgokat például négy egység gyümölcsöt, zöldséget be kell majd tartani? Az hogy fog beleférni a keretbe?
De szakadjunk le erről a témáról egy pillanatra, és maradjunk szimplán a gyerekek véleményénél. A levest legalábbis az enyémek sokszor azért nem eszik meg, mert mindegyik egyformán néz ki, ugyanúgy összeszáradt zöldségkockák vannak bennük, a húsleves húst pedig még csak köszönőviszonyban sem tartalmaz. Pedig amúgy szeretik a levest. Legjobb a bölcsődében volt, mert ott még helyben főztek, és nem hozták az ételt, és bár nyilván ott sem jutott több egy főre, számszakilag, mégis ízletesebb ételeket hoztak ki a konyhás nénik a rendelkezésre álló keretből.
A másik, hogy például ugyanannyi jár egy három és egy hétéves gyereknek adagban. Még az a szerencse, hogy vannak jobban és kevésbé jól evő gyerekek, meg persze mindig van nem lemondott hiányzó, és azt az ételt az óvónénik szét tudják osztani az éhenkórászok és a repetázók között. A suliból, legalábbis a gyerekektől az jött vissza, hogy ők annyi kanál ételt kapnak, ahányadikosok, ezt több független forrás nem erősítette meg, de alighanem valami oka van, ha ezt mondják.
Persze a gyerekek sok esetben válogatnak is, és nem eszik meg azt, ami nem a fogukra való, de talán több eséllyel indulnának az étkeztetők, ha legalább egy kicsit az igényekhez is próbálnának alkalmazkodni. Soha nem hallottam még, hogy felmérték volna, hogy a gyerekeknek mi a véleményük, de lehet, hogy csak én vagyok tájékozatlan. Meg az is nyilvánvaló, hogy nem lehet csak tésztát, pizzát, paradicsom levest, édes süteményt adni, ahogy azt sok gyerek szeretné, de azért talán itt is lehetne találni egy egyensúlyt.
Hogy miből mennyiszer kellene a tervezet szerint kapniuk: „Így például az egész napos étkeztetésben részt vevőknek, beleértve a kórházi betegeket is, tíz napra vonatkozóan legalább hatszor kellene húst, egyszer halat, tízszer teljes kiőrlésű gabona alapú élelmiszereket, és minimum kétszer olajos magvakat kapniuk." (forrás: Világgazdaság Online) Halról és olajos magvakról még sosem hallottam például az étrendjükben. Ellenben a zsíros kenyér viszonylag gyakran szerepel az étlapon, azt már messziről lehet tudni a hagymaszagról, amikor megy az ember a gyerekekért, és amiről persze tudjuk, hogy nagyon egészséges, mármint a hagyma.
Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy én a fiam első iskolás éve kivételével, már csak ebédet fizetek be, mert a tízórait és az uzsonnát úgysem eszik meg, azt inkább csomagolok, hogy legalább egy kis esély legyen arra, hogy elfogy. Már nem egy kezdeményezés volt külföldön és itthon is a menza megreformálására, jó lenne, ha egyszer már valaki vagy valami végre sikerrel járna.
Abból is látszik, hogy ez a kérdés nem csak Magyarországon probléma, hogy nagyon hamar világhírnévre tett szert az akkor kilenc éves brit kislány, aki lefényképezte és közzétette, hogy mit is esznek a suliban, meg is akarták tiltani neki, de a blog azóta is aktív és a világ minden tájáról küldtek már rá képeket a diákok.
Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.
