Az az internet korában egyáltalán nem meglepő, hogy bizonyos dolgokról olvasunk valamit, és néhány kattintással eljutunk az azzal homlokegyenest ellentétes információhoz is. Ez a gyerekekkel kapcsolatban mintha hatványozottan így lenne.
Szülő legyen a talpán, aki el tud igazodni a vedd fel, vagy hagyd sírni; aludjon a szülőkkel egy ágyban, különben nem lesz meg a megfelelő biztonságérzete, vagy isten őrizz, sose tedd, mert többet nem tudod kiraknia hitvesi ágyból; vagy későbbi életkorban: korán kezdd el idegen nyelvre tanítani vagy csak később, mert még az anyanyelvében sem biztos stb., stb. témakörökben. Ez a kérdésfelvetés így nyilván elnagyolt picit, de talán a dilemmára rámutat, amivel egy szülő szembenéz, persze nem csak az interneten.
(És akkor még nem említettük a szegény első gyermekes anyukát, aki azt sem tudja hová kapja a fejét, kinek higgyen, hiszen még legalább előzetes tapasztalat sincs mögötte. Úgyhogy így bizony időnként elveszettnek, tanácstalannak érezheti magát az ember lánya, pláne ha tökéletességet vár el saját magától, pedig ezt Vekerdy tanár úrtól is tudjuk, hogy nem szabad.)
Ez a téma itt a blogon még alighanem sokszor előjön majd, most éppen azon apropóból, hogy kerüljön-e a kisgyerek kezébe modern technológia (okostelefon, tablet) vagy sem.
Árt vagy használ?
Nemrég arról lehetett cikkeket olvasni, hogy ezek az eszközök, ha túl korán a gyerekek kezébe kerülnek, nagyon korán függést alakíthatnak ki. Most viszont éppen egy ezzel ellentétes vélekedésre találtam példát, vagyis arra, hogy kifejezetten segíti őket a tanulásban, mert olyan készségekre erősít rá, amiket a gyerekek életkoruknál fogva amúgy is hangsúlyozottan használnak, így pl. a tapintás és a vizualitás.
Kétségtelen, hogy a gyerekek hihetetlen magabiztossággal nyúlnak ezekhez az eszközökhöz, és nagyon gyorsan megtanulják minden csínját-binját, nem egy anyukától hallottam már, hogy a gyereke sokkal könnyebben és gyorsabban navigál az új „okostelefonon" mint maga a tulajdonos. De vajon milyen hatással van mindez a gyerekek agyára?
A wisconsini egyetem egy friss kutatása szerint a két és három év közötti gyerekek annál jobban reagáltak, minél interaktívabb volt egy felület, és minél inkább lehetett mondjuk kézzel, érintéssel irányítani. A kutatást végző Heather Kirkorian szerint a tanulási folyamat is segíthető ezzel az aktivitással, amit például szavak tanításával próbáltak ki. Ezek a gyerekek gyorsabban tanultak és kevesebb hibát vétettek, mint passzív társaik.
Nem mindegy, hogyan használják
Sokan eleve azzal sem értenek egyet, hogy ilyen eszközök korai gyerekkorban a kicsik kezébe kerüljenek, és a számítógéphez is minél később engedik közel a cseperedő gyereket. Ugyanakkor vitathatatlan, akár tetszik, akár nem, a technológia, a gép és az internet a mindennapok, az életünk részévé vált, hiszen azon is tartjuk kapcsolatainkat, sok esetben azon dolgozunk és akár szórakozunk is, és gyerekeinknek annál jobb lesz, minél ügyesebben tudják kezelni, ugyanakkor kellő tudatossággal is. (Most a biztonságos internethasználat témájára nem térnék ki külön, nyilván lesz még róla szó.)
Azonban a szakértők abban egyetértenek, hogy az a fontos, hogyan használják a gyerekek ezeket az eszközöket: a szülővel együtt, segítséggel, információkkal vagy magukra hagyva, és még utóbbi esetben sem mindegy, hogy hosszú távú babysitter-pótlékként szerepel-e a képernyő. Ha megtartjuk mellette az egyéb elfoglaltságokat, és ez is csak egy lesz a lehetőségek közül, és nem uralkodik el, akkor nem lehet baj.
De ebben éppen mi, szülők nem mutatunk sokszor jó példát, pedig mint tudjuk a gyermek leginkább a mi viselkedésünket utánozza és abból tanul a legtöbbet. Hiszen akkor is sms-ezünk, telefonálunk, a gép előtt tevékenykedünk, legalábbis félig, amikor pedig a gyerek az egész figyelmünket igényelné.
A család szokásai és hozzáállása nagyon fontos mintát jelentenek a gyereknek. Bár sok szülő elméletben tudja, hogy kereteket kell felállítani, mondjuk a gép használatára, egyes kutatások szerint a gyerekek és a fiatalok mégis több időt töltenek a képernyők előtt, mint valaha, ami akár depresszióhoz és függéshez is vezethet.
Dr. Aric Sigman kutatásai mindenesetre egy megdöbbentő eredményt hoztak, méghozzá azt, hogy egy most születő gyerek egy teljes évet tölt a képernyő előtt az életéből, mire eléri a hétéves kort. Ez pedig, ha így van, félelmetes. Persze mindezen belül az sem mindegy ez az idő mivel telik el, milyen tartalmú dolgok kerülnek a gyerek kezébe.
Legyen-e saját oldala a Facebook-on?
Aztán a tudománytól visszatérve egy kicsit személyesebb keretek közé, bizony mi sem vagyunk igazán jó példák a gyerekeink számára, hiszen a számítógép a munkaeszközünk, és bizony nem kevés időt töltünk előtte. Talán nem véletlen, hogy mindkét gyermek már saját oldalt hozott létre. De egy héten csak három nap van, amikor „gépezni" lehet, mert a virtuális tér kezdte már elvenni az időt a normál kommunikációtól, és azt vettük észre, hogy a gyerek, főleg a kisebbik, ha nincs előtte az egyik monitor, akkor fordult a másikért, és nyúlta le valamelyikőnk telefonját, hogy azon nézzen meg vagy olvasson el valamit.
De például közösségi oldalon profilja még egyiküknek sincs, egész egyszerűen, mert még nincsenek abban a korban, hogy mondjuk facebookozzanak. Mégis sok olyan osztálytárs és ismerős van, - és éppen ezért az én fülemet is rágják – aki annak ellenére fent van az oldalon, hogy még nincs 13 éves. Én egyelőre nem adtam be a derekam, de a nyomás nagy. Ti hogy csináljátok? Mit engedtek meg és mit nem? Hol vannak a határok?
Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.