Előrebocsájtom, hogy nem vagyok sem tankönyvszakértő, sem közgazdász, hanem csak egy egyszerű szülő, akit két iskoláskorú gyereke kapcsán nagyon közelről és elevenében érint ez az egész tankönyvmizéria.
A dologgal kapcsolatban az alapvetésem az, és lehet, hogy ezzel lesznek, akik nem értenek egyet, de szerintem a szabad választási lehetőségek csökkenése eleve nem jó irány. Amikor felülről akarják megmondani, hogy miből kell tanulni, meg tanítani, meg amikor az a kommunikáció, hogy persze választhatsz, itt a lehetőség, senki nem tiltotta meg… Csak éppen mindösszesen kettő közül választhatsz, abból is mindkettő a mi szánk íze szerint van, illetve persze ott a többi is, nem tiltjuk meg, csak nem támogatjuk.
Így hiába mondaná, mondjuk a szülő, hogy de én szeretném, ha a gyerekem az eddig jól bevált tankönyvcsaládból tanulna tovább, akkor ezt ugyan megteheti, de az iskola azt fogja mondani, hogy nem rendelheti azt a könyvet, mert a fenntartó azt nem finanszírozza, a normatív támogatást kapó gyerekek akkor azt nem kaphatják, az osztályban pedig nyilvánvalóan nem tanulhatnak kétféle könyvből. Akkor hogy is van ez? A dolog abba az irányba mutat, hogy a beszűkített lehetőségek, valami felé mutatnak, terelnek arrafelé, amit az oktatási kormányzat el szeretne érni. Ha pedig én nem szeretnék arra menni, akkor vihetem alapítványi iskolába a gyerekemet? Azért ez sokaknak nem opció.
Nem láttam azokat a tankönyveket, amelyek most „kötelezőek” lesznek, lehet, hogy nagyon jó könyvek, bár alighanem nem teljesen ok nélkül tiltakozik ellenük két szaktárgy szakmai szervezete is. Inkább azt hangsúlyoznám, hogy miért is nem lehet a tananyagot, többféle pedagógiai megközelítésben, többféle tankönyvvel megtámogatva, amit a pedagógus a legjobbnak vagy leghatékonyabbnak tart, a nagyon sokféle gyereknek megtanítani?
És őszintén szólva az olcsóság is elég gyenge érv. Ha sokféle termék van a piacon, az általában nem felfelé, hanem lefelé szokta hajtani az árakat, hiszen verseny van, és a minőség mellett az ár is komoly befolyásoló tényező lehet a választásban. Ha csak egy vagy legyen kétféle, akkor az már majdnem monopólium, és akkor az ugye bármennyi lehet, úgyis meg kell venni. Persze kivétel a hatósági ár.
Én még '89 előtt jártam általános iskolába, volt néhány remek tanárom, akik abból az egy könyvből is jól tanítottak. De miért is jutott ez most eszembe?
Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.