Ha én gyerek lennék…, de őszintén szólva, felnőtt fejjel is nagyon tetszenek a különböző kalandokra buzdító, a szokványostól eltérő berendezési tárgyak. Itt nem elsősorban az extrém sportokra kell gondolni, hanem például csúszdára a lépcső mellett, vagy mint amire egy ismerősöm Facebook bejegyzése mutatott: egy vízi csúszdára az ablakból egyenest a kerti trambulinig. Ez egyébként a gyerek szempontjából szerintem tökéletesen érthető. Ki ne vágyna ilyesmire?
Emlékszem én mindig olyan emeletes ágyra vágytam, aminek vagy a tetején vagy az aljában valamilyen kuckó van, mert ott milyen jól lehet játszani. Manapság ezt a bútordarabot már a legtöbb erre szakosodott boltban lehet kapni, mint ahogy csúszdás ágyat is. Én még pokrócokkal csináltam bunkert az emeletes ágyon a tesómmal. Nem mintha ezt az én gyerekeim is nem tették volna meg számtalanszor, különösen jó móka ez nyáron, negyven fokban a pokrócos bújóhelyen csücsülni, de ez a zavaró körülmény olyankor még kit érdekelt.
A következő kreációk azért vaskosabb pénztárcáért kiáltanak és rengeteg helyért, az ötletek viszont nagyon tetszetősek, úgyhogy azt gondoltam érdemes megosztani őket akkor is, ha csak álmodozhatunk róluk.
Itt van rögtön a legó szoba, ahol szó szerint padlótól a plafonig, faltól falig lehet építkezni. Melyik gyerek nem imádná.
Vagy a kerti házikó, ami felnőttnek, gyereknek egyaránt jó lehet, csak a méretek szabnak határt. Mondjuk ilyesmi ma már relatíve egyszerűen elérhető kerti játszóterek építésével, amiben faház is van, de egy igazi tree-house azért merőben más.
Egész kalandpark is lehet a szoba, mászófallal, vagy éppen beltéri faházzal, de igazi rejtett bunkert is kialakíthatunk a könyvespolcok mögött.
Végül pedig a teljes lazulás jegyében kiterülhetünk a plafonon is egy „függőágyban”.