Friss topikok

Facebook

Blogajánló:

Határátkelő

Címkék

agresszió (1) ágy (1) ajándék (1) állat (2) altatás (1) alvás (5) Andy Warhol (1) Angelina Jolie (1) anya (24) anyák napja (1) anyaság (1) apa (12) autó (1) baba (16) babakocsi (1) babar (1) baleset (1) bántalmazás (1) Barack Obama (1) barát (1) BBC (1) beszéd (1) betegség (1) bikini (1) biztonság (6) blog (1) blogindító (1) bölcső (1) bölcsőde (1) Boyhood (1) család (4) császármetszés (1) csecsemő (1) Dave Young (1) daycare (1) demográfia (1) depresszió (1) dicséret (1) dilemma (1) Disney (2) divat (3) dizájn (1) egészség (8) Egyesült Államok (1) elalvás (1) életmentés (1) erdei iskola (1) erőszak (1) eszköz (1) étkezés (3) fagyi (1) fegyelmezés (1) feladat (1) félelem (1) féltés (1) felvételi (1) fenyítés (1) férfi (2) férj (1) film (1) fiú (1) foci (1) fotó (12) fotózás (1) függés (1) fulladás (1) gasztro (1) generáció (1) Guiness rekord (1) gyerek (92) gyerekek (1) gyerekmunka (1) gyereknevelés (1) gyerekszáj (1) gyermekjogok (1) gyűjtés (1) haj (1) halál (1) házasság (1) házimunka (1) hercegnő (1) hétköznap (1) hiszti (1) hobbi (1) hőség (1) humor (1) húsvét (1) időbeosztás (1) idős (1) időzavar (1) internet (5) iskola (8) iskolakezdés (1) játék (4) jelnyelv (1) jogok (1) kaland (1) kamasz (1) karácsony (1) Karácsony (1) karrier (1) Katalin hercegnő (1) késés (1) Kína (1) kisebb (1) kisebbek (2) kismama (1) költségek (1) kommunikáció (1) könyv (1) korcsolyázás (1) korhatár (1) középső (1) közlekedés (2) köznevelés (1) kreatív (2) különóra (1) kultúra (1) kutatás (2) kutya (3) Lackfi János (1) lakberendezés (1) lány (1) lelki (1) Lenore Skenazy (2) lista (1) lótusz szülés (1) maci (1) maszat (1) mellrák (1) menza (1) mese (2) mozgás (1) mozi (2) munka (5) művészet (2) múzeum (1) Nagy-Britannia (1) nagyobbak (1) nevelés (14) Norvégia (1) nosztalgia (1) Now I lay me down to sleep (1) nyár (3) nyaralás (1) oktatás (7) oltás (1) olvasás (3) önbizalom (1) öröklés (1) otthon (1) óvoda (2) pedagógia (1) pedálos (1) pizsama (1) pizza (1) placenta (1) pornó (1) pszichológia (1) pszichológus (1) repülő (1) retro (1) Save the Children (1) Steve Hanson (1) stressz (1) Svájc (1) számítógép (1) szín (1) színház (1) szoptatás (5) szülés (5) születés (2) születésnap (2) szülinap (1) szülő (8) szünet (1) tanács (2) tanácsadó (1) tanácsok (1) tankönyv (1) tanszer (1) tanulás (3) társasjáték (1) technológia (1) terápia (1) terhesség (3) természet (1) test (1) testvér (2) testvérek (2) tetoválás (1) tigrisanya (1) tipp (1) tippek (2) tojás (1) torta (1) továbbtanulás (1) trauma (2) újév (1) újszülött (1) UNICEF (1) ünnep (1) utazás (3) üzenet (1) vakáció (1) válás (1) vallomás (1) Varró Dániel (1) vélemény (2) vendégposzt (3) verés (2) videó (2) vízimentés (1) zaklatás (2) zene (1) Címkefelhő

22. február

Mi a baja a tanítóknak a kortárs költőkkel?

Ne mondjon a gyerek Lackfit és Varrót… Ettől kész vagyok, és már nem egyszer, nem egy helyről hallom. A szomorú pedig az, hogy ezt nem akárkik mondják, hanem tanítók a gyerekeknek illetve szülőknek az iskolában vagy éppen szavalóverseny előtt. Nem tudom megérteni, hogy miért, egyáltalán honnan jön ez az ellenállás, gyakran fiatal tanerőknél, akiknek az is a feladata lenne, hogy a klasszikusok mellett a kortársat is megmutassák a gyerekeknek, akár kalauzolják őket a választásban.

vers.jpg

Mindezek helyett, amikor a gyerek vagy a szülő kezdeményez, mert olvasnak, hallgatják, szeretik a kortárs költőket, akkor még el is veszik a kedvet, a lendületet. Lehet, hogy elfogult vagyok, mert bizony mi is szeretjük a fent említett költők verseit, mert van bennük humor, nyelvi játék, mert a mai gyerekeknek, gyerekekről szólnak. 

Az egyik posztot a Facebookra éppen Lackfi János tette ki, amelyben egy esetet ír le, amelyben a tanító néni megmondta a szülőknek, hogy választhatnak a szavalóversenyen Lackfit és Varrót, de készüljenek fel előre, hogy a gyerekek nem fognak velük nyerni. Szinte megszólalásig hasonló eset játszódott le barátnőm gyerekének iskolájában. A kisfiú rendszeresen olvas Varró verseket, kívülről fújja a Maszat-hegy nagy részét, az Akinek a lába hatos verseit stb., ezeket az iskolában is el szokta mondani, a többieket is szórakoztatja vele. Nem is olyan régen a tanító magához hívta és mondta neki, hogy ne mondjon ilyen csúnyaságokat az iskolában, illetve a versmondó-versenyre is valami szebb verssel készüljön. (???)

A legszebb pedig, hogy Lackfi János posztja alatt idős tanerő is kommentel, celebköltőkként emlegetve a szerzőket, akik már ki tudja, hol lesznek néhány év múlva, mert mindig lesznek új Lackfik, új Varrók és egyáltalán, miért kell megint a pedagógusokba belerúgni. Bennem pedig felmegy a pumpa, hiszen nem általában a pedagógusokba rúg bele senki. Senkit nem becsülök jobban, mint azokat a tanítókat, tanárokat, akik elhivatottan, lelkesen és a gyakran nagyon rossz körülmények (nem feltétlenül tárgyi értelemben) is kreatívan és nyitottan igyekeznek tanítani a gyerekeket, hanem azokba, akik akár felső sugalmazásra, akár maguktól korlátoltak.

Igen, majd 80-100 év múlva is legyenek új Lackfik, új Varrók, akiket lehet olvasni, mert frissek lesznek, azokhoz a gyerekekhez szólnak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a klasszikusok nem kellenek, mert igen, ismerjék meg őket is, de ne legyen már kizárólagosság, és ne legyen már csak a meglévő kánon, mert ilyen hozzáállás mellett ez a kör soha nem bővülhet.

Miért nem lehet túllátni a kánonon?

Szinte állandóan zajlik a vita szakmai berkeken belül, és egyre többször a nyilvánosság előtt is, hogy mik legyenek a kötelező olvasmányok, ha már visszatért az oktatáspolitika és a törvény ahhoz a rendszerhez, hogy kell kötelező olvasmány (más kérdés, hogy erről kinek, mi a véleménye), hogyan férnek vagy nem férnek el ebben a listában a kortársak. Márpedig tetszik, nem tetszik, a gyerekek, akik olvasnak, elsősorban ezeket olvassák, természetesen ezt nem mértem fel tudományos pontossággal, csak a környezetemben ezt tapasztalom.

Mindkét gyerekem nagy olvasó, erről már korábban is írtam, igyekszem nem akármit és igen vegyesen a kezükbe adni, hogy választhassanak. Most fejeztük be a Kétévi vakációt közösen, most éppen Roald Dahlt olvasunk, a gyerekek maguknak most éppen 39 kulcsot és Időfutár-sorozatot. De volt már Kästner, Csukás István Keménykalap és krumpliorr, Vakáció a halott utcában. Olvasták az összes Harry Pottert, A Tudás könyvei sorozatot, az összes Ruminit, a fiam szerette a Pál utcai fiúkat, a Trapitit nem annyira, és őszintén bevallom Vernétől az Utazás a föld középpontja felé nekem sem ment már. Egyszerűen lassú, túl sok leíró részlettel, pedig szeretem Vernét és nagyon sokat olvastam tőle. Amikor az egyik komoly probléma, hogy a gyerekek nagy része egyáltalán nem szeret olvasni, alig vesz a kezébe könyvet, akkor miért kell éppen azokat a könyveket kikerülni, amiken keresztül meg lehetne őket szólítani.

Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.

{AnyaMama}

1 komment

olvasás gyerek pedagógia Varró Dániel Lackfi János

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamama.blog.hu/api/trackback/id/tr777196183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.02.22. 12:29:44

"Mi baja a tanítóknak a kortárs költőkkel?"

Mi bajUK a tanítóknak a kortárs költőkkel?

Lehet nyelvtannácizni.

A témához: Esetleg Faludy néhány finoman szólva "pajzánabb" versével lehetne kezdeni a megszerettetést? Összekötve a szexuális felvilágosító órákkal, két legyet egy csapásra alapon.

Micsoda siker lenne, ha a gyerkőcök a sima bazmegelés helyett Faludy veretes soraival káromkodnának. Lehetne dicsekedni ország-világ előtt, miszerint nálunk olyan sikeres az oktatás, hogy még az utcagyerekek kortárs költők sorait fújják.
{AnyaMama}