Friss topikok

Facebook

Blogajánló:

Címkék

agresszió (1) ágy (1) ajándék (1) állat (2) altatás (1) alvás (5) Andy Warhol (1) Angelina Jolie (1) anya (24) anyák napja (1) anyaság (1) apa (12) autó (1) baba (16) babakocsi (1) babar (1) baleset (1) bántalmazás (1) Barack Obama (1) barát (1) BBC (1) beszéd (1) betegség (1) bikini (1) biztonság (6) blog (1) blogindító (1) bölcső (1) bölcsőde (1) Boyhood (1) család (4) császármetszés (1) csecsemő (1) Dave Young (1) daycare (1) demográfia (1) depresszió (1) dicséret (1) dilemma (1) Disney (2) divat (3) dizájn (1) egészség (8) Egyesült Államok (1) elalvás (1) életmentés (1) erdei iskola (1) erőszak (1) eszköz (1) étkezés (3) fagyi (1) fegyelmezés (1) feladat (1) félelem (1) féltés (1) felvételi (1) fenyítés (1) férfi (2) férj (1) film (1) fiú (1) foci (1) fotó (12) fotózás (1) függés (1) fulladás (1) gasztro (1) generáció (1) Guiness rekord (1) gyerek (92) gyerekek (1) gyerekmunka (1) gyereknevelés (1) gyerekszáj (1) gyermekjogok (1) gyűjtés (1) haj (1) halál (1) házasság (1) házimunka (1) hercegnő (1) hétköznap (1) hiszti (1) hobbi (1) hőség (1) humor (1) húsvét (1) időbeosztás (1) idős (1) időzavar (1) internet (5) iskola (8) iskolakezdés (1) játék (4) jelnyelv (1) jogok (1) kaland (1) kamasz (1) Karácsony (1) karácsony (1) karrier (1) Katalin hercegnő (1) késés (1) Kína (1) kisebb (1) kisebbek (2) kismama (1) költségek (1) kommunikáció (1) könyv (1) korcsolyázás (1) korhatár (1) középső (1) közlekedés (2) köznevelés (1) kreatív (2) különóra (1) kultúra (1) kutatás (2) kutya (3) Lackfi János (1) lakberendezés (1) lány (1) lelki (1) Lenore Skenazy (2) lista (1) lótusz szülés (1) maci (1) maszat (1) mellrák (1) menza (1) mese (2) mozgás (1) mozi (2) munka (5) művészet (2) múzeum (1) Nagy-Britannia (1) nagyobbak (1) nevelés (14) Norvégia (1) nosztalgia (1) Now I lay me down to sleep (1) nyár (3) nyaralás (1) oktatás (7) oltás (1) olvasás (3) önbizalom (1) öröklés (1) otthon (1) óvoda (2) pedagógia (1) pedálos (1) pizsama (1) pizza (1) placenta (1) pornó (1) pszichológia (1) pszichológus (1) repülő (1) retro (1) Save the Children (1) Steve Hanson (1) stressz (1) Svájc (1) számítógép (1) szín (1) színház (1) szoptatás (5) szülés (5) születés (2) születésnap (2) szülinap (1) szülő (8) szünet (1) tanács (2) tanácsadó (1) tanácsok (1) tankönyv (1) tanszer (1) tanulás (3) társasjáték (1) technológia (1) terápia (1) terhesség (3) természet (1) test (1) testvér (2) testvérek (2) tetoválás (1) tigrisanya (1) tipp (1) tippek (2) tojás (1) torta (1) továbbtanulás (1) trauma (2) újév (1) újszülött (1) UNICEF (1) ünnep (1) utazás (3) üzenet (1) vakáció (1) válás (1) vallomás (1) Varró Dániel (1) vélemény (2) vendégposzt (3) verés (2) videó (2) vízimentés (1) zaklatás (2) zene (1) Címkefelhő

13. április

Már a zene sem a régi és más hazugságok

A mai posztot egy vendégszerző jegyzi, aki ráadásul férfi. Ami persze nem baj, főleg, hogy egy szerintem elég érdekes témával jelentkezett emailben, mégpedig a zenéről és a nosztalgiáról írt. Amíg ti olvassátok, én megyek is és meghallgatok valami jó kis zenét a nyolcvanas évekből…

Duran Duran.jpg

Egy olyan jelenség miatt írok, amin elég sokat gondolkodtam mostanában, mióta lassan érintett leszek (erről majd később), és ami eléggé zavar is. Nem vagyok ugyan anya, csak egy (hol egyszerű, hol komplikált) apa, de nagyon hálás vagyok, hogy ha egyetlen poszt erejéig is, de befogadtok ide.

Két gyermekem van, akik most értek abba a korba, amikor komolyabban elkezdte őket érdekelni a popzene, azaz elhagytuk Halász Juditot és az Alma együttest (noha nekem egyikkel sem volt bajom, csak kb. 1300 órányi hallgatás után), és lassan megérkeznek a trendi előadók.

Ennek kapcsán gondoltam írni arról, ami engem eléggé zavar, nevezetesen a „régen minden jobb volt” hozzáállás. 

Anno, még a születésük előtt élt bennem egy (azóta kiderült: balga) elképzelés arról, hogy amikor eljön az ideje, és a gyerekeim elkezdik szeretni az általam rémesnek tartott aktuális sztárokat, majd szépen leültetem őket és megmutogatom nekik az én kedvenceimet és elmagyarázom, szerintem azok miért jobbak.

Arra gondoltam, az egyszerűség kedvéért kezdhetnénk majd a The Beatlesszel, és aztán haladhatnánk tovább, jöhetne a Stones, aztán a Queen, az Aerosmith, majd a nyolcvanas évek sztárjai, a Duran Duran, végül ráfutnánk a kilencvenes évekre, Radiohead, Oasis, ilyenek. Végül a gyermekeim okosan rám néznének és belátnák, Apa milyen okos, meggyőző és elkezdenének jó zenéket hallgatni.

Iszonyatos hülyeség lett volna.

A minap éppen gyerekkorom (na jó: kiskamasz-korom) egyik nagy kedvencét, a Duran Durant hallgattam az autóban, üvöltött a Rio, húúú, milyen szuper az a basszustéma benne, és hogy szól a szaxofon, és közben végig pergett bennem a videóklip is. Aztán otthon véletlenül belefutottam egy A-ha nótába, wow, ez is milyen jó volt, együtt énekeltem Morten Harkettel… és akkor rájöttem.

Arra jöttem rá, hogy ezeket a zenéket a nyolcvanas évek felnőtteinek többsége ugyanúgy semmibe vette, divatprüntyögésnek tartotta, mint én most Miley Cyrust, vagy Justin Biebert. (Na jó, utóbbi az is…)

Ahova ki akarok lyukadni, hogy azért mondjuk a 80-as évek zenéinek egy jelentős része szemét volt, és csak azért szeretjük ma is, mert nosztalgiázunk, felidézi bennünk a tinikorunk, az iskolai bulikat, az első lassúzásokat.

Semmivel nem voltunk jobbak, mint a mostaniak. Justin Biebert hallgatnak? Mi George Michaelt szerettük (a Father Figure videója olyan botrányos volt, hogy emlékeim szerint betiltották). Felháborító, ahogyan Miley Cyrus twerkel? És amit Madonna művelt? Nem is beszélve Sabrináról, és Samantha Foxról!

Vagy ott van a One Direction, amibe csak azért hallgatok bele, mert nem lehet nem belehallgatni, de őszintén szólva a Bros mennyivel volt jobb? (És akkor a Modern Talkingot meg sem említem…) Na ugye!

Arra szeretnék kilyukadni, hogy a mai slágerzene semmivel sem rosszabb, mint a mi időnkben, csak más, és alighanem mi változtunk meg. Tudatosan próbálok nem ragaszkodni a régi kedvencekhez (bár jó őket néha újrahallgatni), tudatosan próbálok lépést tartani a gyerekeimmel és meglátni mindazt a jót a mai popzenében, amit ők látnak. (Noha én már aligha fogok 13 évesen lassúzni valami buliban…)

A gyermekeim generációja is elköveti majd a saját hibáit, zenei téren is, de ez nem baj. Ami pedig engem illet, remélem, megérem, és marad annyi humorérzékem majd, hogy 30 év múlva röhöghessek rajtuk, amikor az unokáimat osztják, hogy „bezzeg Justin Bieber mennyivel jobb volt”.

{AnyaMama}

5 komment

zene nosztalgia vendégposzt

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamama.blog.hu/api/trackback/id/tr356023432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Krajcs · http://uralicowboy.blog.hu 2014.04.15. 16:37:09

Ahogy régen lehetett fost hallgatni, úgy ma is lehet - és az ellenkezője is igaz.
Bennem valahogy nem vetődik fel, hogy majd a gyerekemnek beállítsam a Coco Jumbo-t, mint zenei értéket, holott most is jót lehet pörögni rá valami retro buliban.
Helyén kell kezelni a dolgokat. Jó eséllyel, ha értelmesebb a gyerek, idővel magának is megtalálja az érdemes darabokat.

Az meg, hogy régen és most ezen felül van-e színvonalbeli különbség? Én csak annyit tudok, hogy a Pantera kései albumait egyszerűen senki nem tudja megközelíteni; holott nem annak idején kezdtem hallgatni őket, hanem együtt a többivel kb 10 éve, így nem lehet elfogultsággal vádolni.

oleszt 2014.05.02. 19:37:10

Szerintem ez teljesen igaz. Mikor én kinőttem a new kids on the block-ból azt hittem a fiú zenekarok kimentek a divatból, és techno van helyette (azt mondjuk már nem hallgattam). És nemrég szembesültem vele, hogy mindig vannak újak a kiscsajoknak, csak a nevük különbözik. Tényleg kb 25 évig nem is hallottam egy ilyen sztárról sem, de most bepótolom a lányaimmal. Emellett mikor én hallgatok vmi régi zenét szokták mondani, hogy ez jó. De előfordult az is valamelyik nap, hogy egyikük azt kérte ne hallgassak már komolyzenét. És ezt viccesnek találtam, nem az ő életükben íródtak, és divatjamúlt

zsoka78 2014.05.10. 11:23:25

@oleszt: és mi volt az a komoly zene? :) Ez vicces.

zsoka78 2014.05.10. 11:32:10

Az én lányom szereti azokat a zenéket, amiket én hallgatok és szokta is énekelgetni, nem disco zenék, hanem valódi hangszerrel előadott zenék elég vegyes stílusban, mikor milyen kedvem van. De szereti hallgatni azt is, amit a nővére hallgat, aki már kamasz és tudja mi a menő. Szerintem meg kellene ismerniük mindenféle zenét és majd kialakul az ízlésük és az igényük a minőségi zenére. A szülőnek abban van szerepe, hogy mást is megismertessen vele azon kívül, ami az iskolában meg a haverok közt menő, meg amit ezerrel tolnak a rádióból, tv-ből, mert ha nem hall mást az nem is tetszhet neki.
{AnyaMama}
süti beállítások módosítása