Friss topikok

Facebook

Blogajánló:

Határátkelő

Címkék

agresszió (1) ágy (1) ajándék (1) állat (2) altatás (1) alvás (5) Andy Warhol (1) Angelina Jolie (1) anya (24) anyák napja (1) anyaság (1) apa (12) autó (1) baba (16) babakocsi (1) babar (1) baleset (1) bántalmazás (1) Barack Obama (1) barát (1) BBC (1) beszéd (1) betegség (1) bikini (1) biztonság (6) blog (1) blogindító (1) bölcső (1) bölcsőde (1) Boyhood (1) család (4) császármetszés (1) csecsemő (1) Dave Young (1) daycare (1) demográfia (1) depresszió (1) dicséret (1) dilemma (1) Disney (2) divat (3) dizájn (1) egészség (8) Egyesült Államok (1) elalvás (1) életmentés (1) erdei iskola (1) erőszak (1) eszköz (1) étkezés (3) fagyi (1) fegyelmezés (1) feladat (1) félelem (1) féltés (1) felvételi (1) fenyítés (1) férfi (2) férj (1) film (1) fiú (1) foci (1) fotó (12) fotózás (1) függés (1) fulladás (1) gasztro (1) generáció (1) Guiness rekord (1) gyerek (92) gyerekek (1) gyerekmunka (1) gyereknevelés (1) gyerekszáj (1) gyermekjogok (1) gyűjtés (1) haj (1) halál (1) házasság (1) házimunka (1) hercegnő (1) hétköznap (1) hiszti (1) hobbi (1) hőség (1) humor (1) húsvét (1) időbeosztás (1) idős (1) időzavar (1) internet (5) iskola (8) iskolakezdés (1) játék (4) jelnyelv (1) jogok (1) kaland (1) kamasz (1) karácsony (1) Karácsony (1) karrier (1) Katalin hercegnő (1) késés (1) Kína (1) kisebb (1) kisebbek (2) kismama (1) költségek (1) kommunikáció (1) könyv (1) korcsolyázás (1) korhatár (1) középső (1) közlekedés (2) köznevelés (1) kreatív (2) különóra (1) kultúra (1) kutatás (2) kutya (3) Lackfi János (1) lakberendezés (1) lány (1) lelki (1) Lenore Skenazy (2) lista (1) lótusz szülés (1) maci (1) maszat (1) mellrák (1) menza (1) mese (2) mozgás (1) mozi (2) munka (5) művészet (2) múzeum (1) Nagy-Britannia (1) nagyobbak (1) nevelés (14) Norvégia (1) nosztalgia (1) Now I lay me down to sleep (1) nyár (3) nyaralás (1) oktatás (7) oltás (1) olvasás (3) önbizalom (1) öröklés (1) otthon (1) óvoda (2) pedagógia (1) pedálos (1) pizsama (1) pizza (1) placenta (1) pornó (1) pszichológia (1) pszichológus (1) repülő (1) retro (1) Save the Children (1) Steve Hanson (1) stressz (1) Svájc (1) számítógép (1) szín (1) színház (1) szoptatás (5) szülés (5) születés (2) születésnap (2) szülinap (1) szülő (8) szünet (1) tanács (2) tanácsadó (1) tanácsok (1) tankönyv (1) tanszer (1) tanulás (3) társasjáték (1) technológia (1) terápia (1) terhesség (3) természet (1) test (1) testvér (2) testvérek (2) tetoválás (1) tigrisanya (1) tipp (1) tippek (2) tojás (1) torta (1) továbbtanulás (1) trauma (2) újév (1) újszülött (1) UNICEF (1) ünnep (1) utazás (3) üzenet (1) vakáció (1) válás (1) vallomás (1) Varró Dániel (1) vélemény (2) vendégposzt (3) verés (2) videó (2) vízimentés (1) zaklatás (2) zene (1) Címkefelhő

13. március

Mindjártcsakmég...

Az ember nagyon könnyen ítélkezik, amikor nincs benne egy helyzetben. Nagyon könnyű azt mondani, hogy én ezt tuti jobban csinálnám, aztán amikor belekerülsz egy helyzetbe, bizony egyáltalán nem biztos, hogy olyan egyszerű mindenen felülemelkedve, akár varázsütésre megoldani egy szituációt. Ez a gyerekneveléssel hatványozottan így van, legalábbis tapasztalatom szerint.

figyelem.jpg

Nemrég olvastam egy anyuka helyzetértékelését arról, hogy ő miben volt biztos, hogy mi mindent nem fog csinálni, vagy mi mindent nem fog megengedni stb., ha gyerekei lesznek. Christina azt mondja, soha ne mondd, hogy soha. Engem leginkább az a pont fogott meg, amikor arról írt, hogy mielőtt még lettek, úgy gondolta az ő gyerekei majd figyelnek rá. Most úgy gondolja, egyszerűen hiányzik ez a képesség kora gyerekkorban. Hallanak, de nem figyelnek, egészen addig nem, amíg vásári kikiáltói magaslatokra nem emelkedik hangerőben, hogy egyáltalán bármilyen reakciót kiváltson.

Nos, komoly közösséget érzek mostanság az anyukával, mert én is hasonló szélmalomharcot vívok. Szólok szépen, többször, jön a válasz, „jó mindjárt…” ez ismétlődik néhányszor. Immár emeltebb hangon hangzik el újra a kérés, „jó, de még…”, és a legjobb, hogy azt gondolják anya idegeit azzal a pici szócskával az elején el lehet simítani. Aztán mikor a hangom már fülsértővé válik, azaz kiabálok, vagy kiabálva mondom, hogy miért kell mindig eljutni addig, hogy kiabáljak…akkor talán történik lépés az ügyben, legyen szó akár zsebkendők vagy túró rudi papírok kidobásáról, kabát elakasztásáról vagy bepakolásról másnapra a suliban.

Legjobban utálok büntetéssel fenyegetőzni, mert erre nagyon jól emlékszem gyerekkoromból, hogy az ilyen jellegű zsarolást mennyire utáltam, de az a helyzet, hogy néha nem tudom elkerülni, mert nem érzem, hogy más hatna. Persze ott a pozitív megerősítés, meg az én-üzenet, de őszintén bevallom bizonyos pillanatokban nem tudom őket hatékonyan alkalmazni.

A fentiek – vagyis a zsarolás, érdekérvényesítés - finomabbik formája az üzletkötés. Vagyis állandó tárgyalásban vagyunk, ha te így, akkor én meg úgy. Ha eszel még három falat levest vagy a főzeléket, kapsz édességet… és így tovább. Ezt alighanem mindenki ismeri a hétköznapokból. De végül is az életre készítjük fel őket, nemde?

Tippek, technikák, ötletek, szenvedések, ki mit fogadott meg, amit nem tartott be, jöhetnek!

Legközelebb összegyűjtök néhány tippet is arra, hogy hogyan próbáljuk meg mégis rávenni őket arra, hogy ránk figyeljenek, anélkül, hogy visító fúriává kéne válnunk. 

Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.

 

{AnyaMama}

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamama.blog.hu/api/trackback/id/tr315857842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsoka78 2014.03.14. 09:08:50

Én azt fogadtam meg, hogy velünk SOHA nem fog egy ágyban aludni a gyerek. Aztán miután vissza mentem dolgozni győzött a fáradság és nem ébredtem fel, ha szólt éjszaka, így mondtam neki, hogy jöjjön át hozzánk, ha nem hallom meg. Azóta is jön rendszeresen, pedig már 7 éves. Persze le lehetne szoktatni róla, de nem szeretnék drasztikus módszerekhez folyamodni, mert így is alig töltünk együtt időt, nem akarom elzavarni, mert tudom, hogy úgy élné meg, hogy nem szeretem olyan mimóza lelkű. De azért lassacskán javul a helyzet, nem jön már minden nap.
Én sokszor tudatosan kiabálok, nem azért, mert ideges vagyok, hanem azért, mert másképp nem figyel rám. Szerintem ez nem a legjobb módszer, mert azt hiszi ilyenkor, hogy valami rosszat csinált és haragszom, de nem tudtam még rájönni, hogyan lehetne másképp. Ha van valakinek jó ötlete, várom.

AnyaMama 2014.03.14. 12:45:04

@zsoka78: Szándékom szerint egy következő posztban lesz néhány ötlet, aztán, hogy mennyire használhatóak, majd tesztelitek.
{AnyaMama}