Friss topikok

Facebook

Blogajánló:

Határátkelő

Címkék

agresszió (1) ágy (1) ajándék (1) állat (2) altatás (1) alvás (5) Andy Warhol (1) Angelina Jolie (1) anya (24) anyák napja (1) anyaság (1) apa (12) autó (1) baba (16) babakocsi (1) babar (1) baleset (1) bántalmazás (1) Barack Obama (1) barát (1) BBC (1) beszéd (1) betegség (1) bikini (1) biztonság (6) blog (1) blogindító (1) bölcső (1) bölcsőde (1) Boyhood (1) család (4) császármetszés (1) csecsemő (1) Dave Young (1) daycare (1) demográfia (1) depresszió (1) dicséret (1) dilemma (1) Disney (2) divat (3) dizájn (1) egészség (8) Egyesült Államok (1) elalvás (1) életmentés (1) erdei iskola (1) erőszak (1) eszköz (1) étkezés (3) fagyi (1) fegyelmezés (1) feladat (1) félelem (1) féltés (1) felvételi (1) fenyítés (1) férfi (2) férj (1) film (1) fiú (1) foci (1) fotó (12) fotózás (1) függés (1) fulladás (1) gasztro (1) generáció (1) Guiness rekord (1) gyerek (92) gyerekek (1) gyerekmunka (1) gyereknevelés (1) gyerekszáj (1) gyermekjogok (1) gyűjtés (1) haj (1) halál (1) házasság (1) házimunka (1) hercegnő (1) hétköznap (1) hiszti (1) hobbi (1) hőség (1) humor (1) húsvét (1) időbeosztás (1) idős (1) időzavar (1) internet (5) iskola (8) iskolakezdés (1) játék (4) jelnyelv (1) jogok (1) kaland (1) kamasz (1) karácsony (1) Karácsony (1) karrier (1) Katalin hercegnő (1) késés (1) Kína (1) kisebb (1) kisebbek (2) kismama (1) költségek (1) kommunikáció (1) könyv (1) korcsolyázás (1) korhatár (1) középső (1) közlekedés (2) köznevelés (1) kreatív (2) különóra (1) kultúra (1) kutatás (2) kutya (3) Lackfi János (1) lakberendezés (1) lány (1) lelki (1) Lenore Skenazy (2) lista (1) lótusz szülés (1) maci (1) maszat (1) mellrák (1) menza (1) mese (2) mozgás (1) mozi (2) munka (5) művészet (2) múzeum (1) Nagy-Britannia (1) nagyobbak (1) nevelés (14) Norvégia (1) nosztalgia (1) Now I lay me down to sleep (1) nyár (3) nyaralás (1) oktatás (7) oltás (1) olvasás (3) önbizalom (1) öröklés (1) otthon (1) óvoda (2) pedagógia (1) pedálos (1) pizsama (1) pizza (1) placenta (1) pornó (1) pszichológia (1) pszichológus (1) repülő (1) retro (1) Save the Children (1) Steve Hanson (1) stressz (1) Svájc (1) számítógép (1) szín (1) színház (1) szoptatás (5) szülés (5) születés (2) születésnap (2) szülinap (1) szülő (8) szünet (1) tanács (2) tanácsadó (1) tanácsok (1) tankönyv (1) tanszer (1) tanulás (3) társasjáték (1) technológia (1) terápia (1) terhesség (3) természet (1) test (1) testvér (2) testvérek (2) tetoválás (1) tigrisanya (1) tipp (1) tippek (2) tojás (1) torta (1) továbbtanulás (1) trauma (2) újév (1) újszülött (1) UNICEF (1) ünnep (1) utazás (3) üzenet (1) vakáció (1) válás (1) vallomás (1) Varró Dániel (1) vélemény (2) vendégposzt (3) verés (2) videó (2) vízimentés (1) zaklatás (2) zene (1) Címkefelhő

28. február

Testvérháború

Őszintén, időnként meg tudok őrülni tőlük, amikor tépik egymást. Mellékesen ez mostanság szinte minden nap, reggel hatványozottan, így van. Nekem csak kettővel kell megküzdenem, köztük „igazságot tennem” vagy legalábbis szétválasztani őket, hogy ne menjenek át a szóbeliből a test-test elleni harcba, felrémlik, milyen lehet, amikor többen nyüstölik egymást.

testvérek2.jpg

Egyszerűen nem bírják ki, hogy ne szóljanak be egymásnak, hol azért mert az egyik lassan eszik, hol azért, mert a másik még lassabban öltözik fel, de azt most én olvastam…, de „Anya, rám lépett…”, „de ő meg bokán rúgott” vagy nem hagy békén. És ilyenkor az egyre kisebb tűrőképességgel rendelkező anya (vagyis én), minden jobb meggyőződése ellenére nem hagyja, hogy maguk oldják meg a vitát egymás közt, hanem beavatkozik, gyakran erre kakas, erre tyúk módon, vagy némi büntetést kilátásba helyezve.

Hogy ez jól van-e így? Egy oktatási és viselkedési szakértő ezt nyilván jobban tudja. Dr. Gail Gross azt mondja, vannak módszerek arra, hogy a dolgok ne csússzanak ki a kezünkből. A szakember először is leírja a dolog evolúciós eredetét, hogy a dolog teljesen természetes, példaként hozva rá a bébi cápákat, akik még a méhben elemésztik egymást, amíg csak egy marad, vagy a fészekből egymást kilökő madárfiókákat.

Azt talán nem is kell elmondani, hogy a dolog ott kezdődik, amikor az elsőszülött a testvér megérkezésével elveszíti addigi egyeduralkodó szerepét, hogy ő állt szülei figyelmének középpontjában. Ráadásul egy idő után rájön, hogy ez most már örökre így marad. Utána jöhet a következő lépés, hogy a másikra jobban figyelnek, talán jobban is szeretik. Ilyenkor jön a düh, esetleg agresszió, kisebb nagytesónál a „vidd vissza”, „dobd ki” stb. felszólítások. Vagy a babás viselkedés, hátha ez visszahódítja neki anyut meg aput.

Ezek a korai tapasztalatok könnyen meghatározóak lehetnek később is a testvérek kapcsolatára, de felnőttkori döntéseikre, munkavállalásra, saját családjukban betöltött szerepükre.

Hogy mik a tippek? Általában ismeretségi körben is az első kérdés, amikor második gyerek kerül szóba, hogy mi az ideális korkülönbség. Szerintem erre nagyon nehéz a válasz, és nagyon sok körülmény befolyásolja.

Legyen legalább 3 év köztük! – így vélekedik „általános szabályként” a szakértő, mert így a nagyobb már elindul az önállósodás felé, illetve megszerezte már az alap biztonsági élményt.

Fegyelmezzük magunkat, hogy kifelé ne mutassunk részrehajlást egyik irányban sem.

Mielőtt a másik megszületik, készítsük fel a nagyobbat, hogy mi fog történni, hogyan tud majd ebben részt venni.

Viselkedjünk szülőként. A sokat ismételgetett tanács, hogy legyen számukra külön-külön is időnk mindig előkerül, de személy szerint úgy gondolom fontos is, mert teljesen más hangulata tud lenni egy ilyen csak kettőnk közt lezajlott beszélgetésnek, sétának stb, egészen más a viselkedésük. Ráadásul plusz hozadék, hogy a felnőttel közös 1 személyes programon nincs lehetőségük az összeveszésre. Kivétel talán azon, hogy miért nem én megyek.

Legyen a nagyobb a szövetségesünk, segíthessen.

Ne kelljen felelősséget vállalnia a kisebbért. Ne legyen babysitter!

Ne kelljen megosztania a saját játékait, amik csak az övéi.

Ne hozzuk kínos helyzetbe az idősebbet, ne mondjuk neki, hogy te vagy a nagyobb, okosabb…, hogy én ezt mennyiszer hallottam annak idején idősebb nővérként, és bár tudom, hogy nem jó, nekem is kiszalad időnként a számon. Inkább érezzünk együtt vele.

Soha ne hasonlítsuk őket egymáshoz. Jegyeiket, kinézetüket. Ne versenyeztessük őket, hanem együttműködésre neveljünk. (Itt szó esik a nyerő-nem nyerő típusú társasjátékokról is, amiket szintén nem ajánl a szakértő, mert az is versenyhelyzetet teremt. Én ezt egy kicsit erősnek érzem. Hiszen ilyen szituációkat, hogy valaki veszít, az életben is kezelni kell, és azt is, hogy megfordulhat a szerencse. Kétségtelen, hogy gyakori, hogy egy valaki dühöng vagy sír a végén.)

Ne mondjuk, hogy csináljon úgy, viselkedjen úgy, mint a másik.

Ne vitassuk meg egyiket a másikkal a háta mögött.

Ne manipuláljunk.

Legyünk igazságosak. Ha ez olyan egyszerű lenne, pláne ha nem láttam az eredeti szituációt. Ezt szerintem nem lehet tökéletesen csinálni, ha valaki mégis tudja a receptet, ne habozzon megosztani. Az igazságosság a gyereknek azt is jelenti, hogy ugyanúgy szeretjük, mint a másikat. Nálunk épp mostanság tört el a mécses a nagyobbnál, hogy mindig rá szólunk előbb…

Figyeljünk oda arra, amit a gyerek mond vagy mesél. Ez az időbefektetés megéri.

Ezekkel a kitételekkel legtöbben elméletben tisztában vagyunk, a gyakorlati, tudatos megvalósítás a mindennapi szituációkban azonban már egy más helyzet.

Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.

{AnyaMama}

3 komment

gyerek nevelés testvérek

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamama.blog.hu/api/trackback/id/tr925836564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

laci_52 2014.02.28. 18:17:06

"Legyen legalább 3 év köztük!"

És ha ikrek születnek?

Tapasztalatból írom, az az igazán izgalmas!

AnyaMama 2014.02.28. 18:34:08

@laci_52: Szívesen olvasnám a tapasztalataidat!

Kovácsné · http://kovacsne.blog.hu 2014.02.28. 21:38:00

Nincs a két lányom közt másfél év, az első két közös évbe beleőszültem (szó szerint). Aztán hosszú, türelmes (helyenként hangos (: ) munkával egymáshoz szoktattam őket, most a lehetőségek keretein belül imádják és rendszeresen segítik egymást, hetente alig párszor kell leszaggatni az istent az égből (:
{AnyaMama}