Friss topikok

Facebook

Blogajánló:

Határátkelő

Címkék

agresszió (1) ágy (1) ajándék (1) állat (2) altatás (1) alvás (5) Andy Warhol (1) Angelina Jolie (1) anya (24) anyák napja (1) anyaság (1) apa (12) autó (1) baba (16) babakocsi (1) babar (1) baleset (1) bántalmazás (1) Barack Obama (1) barát (1) BBC (1) beszéd (1) betegség (1) bikini (1) biztonság (6) blog (1) blogindító (1) bölcső (1) bölcsőde (1) Boyhood (1) család (4) császármetszés (1) csecsemő (1) Dave Young (1) daycare (1) demográfia (1) depresszió (1) dicséret (1) dilemma (1) Disney (2) divat (3) dizájn (1) egészség (8) Egyesült Államok (1) elalvás (1) életmentés (1) erdei iskola (1) erőszak (1) eszköz (1) étkezés (3) fagyi (1) fegyelmezés (1) feladat (1) félelem (1) féltés (1) felvételi (1) fenyítés (1) férfi (2) férj (1) film (1) fiú (1) foci (1) fotó (12) fotózás (1) függés (1) fulladás (1) gasztro (1) generáció (1) Guiness rekord (1) gyerek (92) gyerekek (1) gyerekmunka (1) gyereknevelés (1) gyerekszáj (1) gyermekjogok (1) gyűjtés (1) haj (1) halál (1) házasság (1) házimunka (1) hercegnő (1) hétköznap (1) hiszti (1) hobbi (1) hőség (1) humor (1) húsvét (1) időbeosztás (1) idős (1) időzavar (1) internet (5) iskola (8) iskolakezdés (1) játék (4) jelnyelv (1) jogok (1) kaland (1) kamasz (1) karácsony (1) Karácsony (1) karrier (1) Katalin hercegnő (1) késés (1) Kína (1) kisebb (1) kisebbek (2) kismama (1) költségek (1) kommunikáció (1) könyv (1) korcsolyázás (1) korhatár (1) középső (1) közlekedés (2) köznevelés (1) kreatív (2) különóra (1) kultúra (1) kutatás (2) kutya (3) Lackfi János (1) lakberendezés (1) lány (1) lelki (1) Lenore Skenazy (2) lista (1) lótusz szülés (1) maci (1) maszat (1) mellrák (1) menza (1) mese (2) mozgás (1) mozi (2) munka (5) művészet (2) múzeum (1) Nagy-Britannia (1) nagyobbak (1) nevelés (14) Norvégia (1) nosztalgia (1) Now I lay me down to sleep (1) nyár (3) nyaralás (1) oktatás (7) oltás (1) olvasás (3) önbizalom (1) öröklés (1) otthon (1) óvoda (2) pedagógia (1) pedálos (1) pizsama (1) pizza (1) placenta (1) pornó (1) pszichológia (1) pszichológus (1) repülő (1) retro (1) Save the Children (1) Steve Hanson (1) stressz (1) Svájc (1) számítógép (1) szín (1) színház (1) szoptatás (5) szülés (5) születés (2) születésnap (2) szülinap (1) szülő (8) szünet (1) tanács (2) tanácsadó (1) tanácsok (1) tankönyv (1) tanszer (1) tanulás (3) társasjáték (1) technológia (1) terápia (1) terhesség (3) természet (1) test (1) testvér (2) testvérek (2) tetoválás (1) tigrisanya (1) tipp (1) tippek (2) tojás (1) torta (1) továbbtanulás (1) trauma (2) újév (1) újszülött (1) UNICEF (1) ünnep (1) utazás (3) üzenet (1) vakáció (1) válás (1) vallomás (1) Varró Dániel (1) vélemény (2) vendégposzt (3) verés (2) videó (2) vízimentés (1) zaklatás (2) zene (1) Címkefelhő

18. december

Minden éjjel átjön

Na jó, majdnem minden éjjel. Néha vannak kivételek és ezt nem mulasztom el megdicsérni. Nagyon vádolni sem tudom, mert én is ilyen voltam, állandóan átjártam a szüleimhez, de nálam legalább ez a szokás az iskolakezdéssel többé-kevésbé megszűnt, ahogy a fiamnál is, de a lányomnál nem.

egy ágyban.jpg

A további ok, amiért nem tudok igazán haragudni, az hogy nem is emlékszik rá, általában nagyjából alszik, amikor érkezik, csak bebújik mellém a takaró alá és alszik tovább. A legjobb, hogy leggyakrabban én is. Van, hogy konstatálom, hogy itt van, de sokszor csak valószínűleg jóval később veszem észre, úgy hajnal felé, amikor már nagyon kényelmetlenül szorulok össze közte és az apja között, pont az ágy felező vonalánál. (Az egyedi kényelmetlenség, hogy a francia ágyunk két külön ágyból van összerakva egy kerettel, így a közepe a legnagyobb kitolás.)

Ilyenkor általában én fogom menekülőre a dolgot, szerencsére már rendes méretű ágya van, csak a plüssállatokkal kell megharcolnom a helyért, így reggelre esetenként én ébredek az övében. Van, amikor ennyire nem rossz a helyzet, maradok a saját ágyamban, csak a takarót húzkodjuk egymásról.

Persze megtehetném, hogy visszaküldöm, amikor jön, ilyen is előfordult, visszakísérem, aztán ha szerencsém van, gyorsan tovább alszik, ha kevésbé, akkor mellé fekszem (mert ugye rosszat álmodott), és ott alszom el én is. A másik, amiért nem mindig tudom visszaküldeni egyszerűen az, hogy nem ébredek fel rá. Pedig akkor lehetnék határozott és szigorú anya, hogy márpedig indulás vissza az ágyadba.

Úgyhogy így állunk, nem állítom, hogy mindig kényelmesek így az éjszakák. De még mindig jobb, mint amikor évekig mellettük feküdtünk este, amíg el nem aludtak, gyakran mi is elaludtunk, így nem volt egy normális esténk (ez enyhe túlzás, mert volt, hogy két szót alig váltottunk) a férjemmel. Ez szerencsére már múlt idő. Persze hiba volt rászoktatni őket, de ezen már késő bánkódni.

Szerencsére az ember érzi, hogy nincs egyedül a problémával, most olvastam egy anyuka írását, aki úgy akadályozza meg, hogy a gyerekei állandóan kijárkáljanak lefekvés környékén, hogy a lépcső tetején strázsál, és mantrázza a gyerekeknek, hogy maradj az ágyban, nincs több víz, nincs több pisi (a szerk.), ha nem maradsz az ágyban holnap nem nézhetsz TV-t stb.

Ez az anyuka is sok mindent kipróbált, táblázatot, matricát (ezzel én is próbálkoztam, volt hogy bejött, volt, hogy nem), kialakítani egy lefektetési rutint, büntetést stb. Nem működött, így döntött a lépcső tetején üldögélés mellett, milyen szerencse, hogy laptopon eközben is lehet dolgozni, és a mantra mellett.

Egy apuka szintén azon őrlődik, és kért már tanácsot több fórumon, hogy hogyan altassa el a fiát, aki nem tud nélküle elaludni, mert félelmei vannak. Pszichológusok, szülők azt mondták neki, hogy bár lehet, hogy nem lesz kellemes a folyamat, de következetesen szoktassa le róla. Jöjjön ki este a szobából és pont.

De ahogy az apuka írja a Huffington Post cikkében, nem minden gyerekre működik ugyanaz a módszer, ahogy nem minden szülőre sem. Lehet, hogy a fia önállósága szempontjából nem ideális az együttalvás, mégsem tudja őt egyedül hagyni a félelmeivel. Mint írja, valószínűleg előbb-utóbb eljön az a pont, amikor a gyerek majd eléggé biztonságban érzi magát, és nem kell vele mennie alvótársnak a kollégiumba is.

Ti hogy csináltátok? Volt vagy van hasonló problémátok? Ha igen, és van kedvetek megosztani, írjátok meg.

{AnyaMama}

3 komment

gyerek anya apa alvás

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamama.blog.hu/api/trackback/id/tr335697340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

prolee 2013.12.18. 19:19:58

Mi úgy csináltuk, hogy az ikrek szobájában aludtunk azon az ágyon, (két összetolt diákheverő), amit nekik szántunk nagy korukban. Fejünknél volt a kiságy. Aztán a gyerekek kiszöktek a kiságyból a nagy ágyba, mi meg kiszöktünk a saját hálószobánkba.
Oda nem jöttek utánunk.

sírjatok 2013.12.19. 05:13:14

Pff én elképzelhetetlennek tartom, hogy ne engedjem a gyerekemnek, hogy nálam aludjon, ha akar. Mondjuk engem nem is zavar egyáltalán, ha ott van, annak persze rosszabb, akit tényleg zavar az alvásban.

zsoka78 2014.01.03. 13:45:06

Nálunk pontosan ugyanez van. Határozottan azt állítottam, míg nem volt gyerekem, hogy velem soha nem fog egy ágyban aludni, bármi lesz, tartom magam hozzá. Aztán győzött a fáradság, meg az, hogy olyan kevés időt töltünk együtt, sajnálom elzavarni, pedig már nagyon kényelmetlen és nem pihenem ki magam rendesen. Várom, míg magától elmúlik. Persze lehetnék határozott, de egyrészt lusta vagyok éjszaka felkelni és visszakísérni az ágyába többször is, másrészt az én lányomnak szerintem tényleg lelki törést okozna, ha elzavarnám. Apa és a lány jót alszik, míg én az ágy közepén vigyázzállásban lapjára fordulva alszok, legalább ők nem fáradtan ébrednek.
{AnyaMama}