Friss topikok

Facebook

Blogajánló:

Címkék

agresszió (1) ágy (1) ajándék (1) állat (2) altatás (1) alvás (5) Andy Warhol (1) Angelina Jolie (1) anya (24) anyák napja (1) anyaság (1) apa (12) autó (1) baba (16) babakocsi (1) babar (1) baleset (1) bántalmazás (1) Barack Obama (1) barát (1) BBC (1) beszéd (1) betegség (1) bikini (1) biztonság (6) blog (1) blogindító (1) bölcső (1) bölcsőde (1) Boyhood (1) család (4) császármetszés (1) csecsemő (1) Dave Young (1) daycare (1) demográfia (1) depresszió (1) dicséret (1) dilemma (1) Disney (2) divat (3) dizájn (1) egészség (8) Egyesült Államok (1) elalvás (1) életmentés (1) erdei iskola (1) erőszak (1) eszköz (1) étkezés (3) fagyi (1) fegyelmezés (1) feladat (1) félelem (1) féltés (1) felvételi (1) fenyítés (1) férfi (2) férj (1) film (1) fiú (1) foci (1) fotó (12) fotózás (1) függés (1) fulladás (1) gasztro (1) generáció (1) Guiness rekord (1) gyerek (92) gyerekek (1) gyerekmunka (1) gyereknevelés (1) gyerekszáj (1) gyermekjogok (1) gyűjtés (1) haj (1) halál (1) házasság (1) házimunka (1) hercegnő (1) hétköznap (1) hiszti (1) hobbi (1) hőség (1) humor (1) húsvét (1) időbeosztás (1) idős (1) időzavar (1) internet (5) iskola (8) iskolakezdés (1) játék (4) jelnyelv (1) jogok (1) kaland (1) kamasz (1) Karácsony (1) karácsony (1) karrier (1) Katalin hercegnő (1) késés (1) Kína (1) kisebb (1) kisebbek (2) kismama (1) költségek (1) kommunikáció (1) könyv (1) korcsolyázás (1) korhatár (1) középső (1) közlekedés (2) köznevelés (1) kreatív (2) különóra (1) kultúra (1) kutatás (2) kutya (3) Lackfi János (1) lakberendezés (1) lány (1) lelki (1) Lenore Skenazy (2) lista (1) lótusz szülés (1) maci (1) maszat (1) mellrák (1) menza (1) mese (2) mozgás (1) mozi (2) munka (5) művészet (2) múzeum (1) Nagy-Britannia (1) nagyobbak (1) nevelés (14) Norvégia (1) nosztalgia (1) Now I lay me down to sleep (1) nyár (3) nyaralás (1) oktatás (7) oltás (1) olvasás (3) önbizalom (1) öröklés (1) otthon (1) óvoda (2) pedagógia (1) pedálos (1) pizsama (1) pizza (1) placenta (1) pornó (1) pszichológia (1) pszichológus (1) repülő (1) retro (1) Save the Children (1) Steve Hanson (1) stressz (1) Svájc (1) számítógép (1) szín (1) színház (1) szoptatás (5) szülés (5) születés (2) születésnap (2) szülinap (1) szülő (8) szünet (1) tanács (2) tanácsadó (1) tanácsok (1) tankönyv (1) tanszer (1) tanulás (3) társasjáték (1) technológia (1) terápia (1) terhesség (3) természet (1) test (1) testvér (2) testvérek (2) tetoválás (1) tigrisanya (1) tipp (1) tippek (2) tojás (1) torta (1) továbbtanulás (1) trauma (2) újév (1) újszülött (1) UNICEF (1) ünnep (1) utazás (3) üzenet (1) vakáció (1) válás (1) vallomás (1) Varró Dániel (1) vélemény (2) vendégposzt (3) verés (2) videó (2) vízimentés (1) zaklatás (2) zene (1) Címkefelhő

14. november

Háromévesen bentlakásos óvodában

Ehhez mit szóltok, ilyen is van. Engem a hideg is kiráz a gondolatra, hogy háromévesen ott kellene hagynom valahol a gyerekemet egy hétre, és kvázi hétvégi szülőként működnék. Pedig például Kínában több intézmény is ad ilyesmire lehetőséget.

kínai_bantlakásos2.jpg

Becslések szerint több ezer gyerek jár ilyen intézménybe Kína szerte, írja a BBC, az okok mögötte többfélék, az egyik óvoda vezetője szerint például az, hogy a szülők szerint a gyerekek így függetlenebbek lesznek, mások szülőknek nincs idejük velük foglalkozni, megint mások azon aggódnak, hogy a családdal élő nagyszülők el fogják rontani a gyereket, ezért küldik az intézménybe őket.

Az óvoda havi díja körülbelül 225 ezer forint, az egyik kislány szülei úgy vélik, így a gyereknek jobb esélyei lesznek a társadalmi túlélésben később, így ők maguk hamarabb elengedték, de nagyon élvezik az időt, amit vele töltenek. A 90-es években volt a rendszer a legnépszerűbb, amikor státusszimbólum volt a bentlakásos ovi, manapság azonban egyre több alakul át normál óvodává.

kínai_bentlakásos3.jpg

Hétvégén jönnek a szülők a gyerekekért

Egyre többször hívják fel ott is a figyelmet a pszichológusok arra, hogy a gyerekeknek fontos, hogy ebben az életkorban több időt töltsenek a szüleikkel, és nem egy esetben terápiára szorulnak, mert sérülnek az élménytől. Han Mei Ling pszichológus szerint csak a szülők elképzelése, hogy ettől függetlenné válnak a gyerekek, a módszer valójában brutális.

Hát, nem tudom, nekem még a bentlakásos iskolától is borsódzik a hátam. Mondjuk sosem volt részem az élményben, de azt látom a gyerekemen, hogy még a dolog gondolata is elrémiszti. Mindig megkérdezi, hogy ha majd középiskolába vagy egyetemre megy, akkor az „ottalvós"-e, mert olyanba nem akar menni. 7 évesen még úgy gondolja, felnőttként is legszívesebben csak a szomszédba költözne. Az egyetlen hely, amiért megtenne egy ilyen nagy lépést az Harry Potter varázslóiskolája, a Roxfort. De elképzelése szerint ott is a közeli faluban laknánk...

Ti el tudnátok ilyesmit képzelni? 

Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.

{AnyaMama}

9 komment

oktatás gyerek Kína

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamama.blog.hu/api/trackback/id/tr525632285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsoka78 2013.11.14. 15:02:54

A kínaiak nevelési módszere másban is elég spártai. Azért már középiskolában jó buli a kolesz, legalábbis nekem az volt. De míg nem kamaszodik és nem akar független lenni önmagától addig szerintem árt.

gabardin 2013.11.14. 18:20:09

"hetesoviba" jártam, hétfőtől-szombatig, nem volt egyszerű...

AnyaMama 2013.11.14. 20:31:22

@gabardin: Nincs kedved megírni, hogy milyen emlékeid vannak róla, mi maradt meg?

gabardin 2013.11.14. 22:12:12

@AnyaMama: sok mindenre emlékszem, az épületre, az óvónőre, az igazgatónőre, a babaszobára, az ágyakra, az egyenruhára, a betegszobára, a kertre, a fehér patentos gumicsizmákra, hogy mentünk gesztenyét gyűjteni, nyáron a kertben lévő fáról kaptuk a cseresznyét, karácsonykor kis fehér szoknyácskában, fehér hajpántban adtuk elő az éj mélyből fölcsengő-t stb.

sarkany89 2013.11.16. 10:10:23

@gabardin: Az én fiam is járt hetes bölcsődébe. Akkor ezt azért találtam jónak, mert nem volt lakásom- válás után voltam. Csak így tudtam megoldani. Ott naponta lehetett látogatni. Nem tudom, most vannak-e ilyen bölcsik.

óvónéni 2013.11.16. 21:01:44

Más az,mikor kényszer viszi rá erre a szülőt,és más,amikor tévhit táplálja és azt hiszi, jót tesz vele a gyerekének.Ez önbecsapás. Miközben a szülők életét ez megkönnyíti, a gyerekek érzelmi biztonságérzetét egy életre tönkreteszi, sőt, megkockáztatom, hogy felér egy cserbenhagyással és a gyerek lelkileg egyértelműen csak rosszul jön ki belőle- A kis kori egyszemélyű kötődés meglétének hiánya kihat a gyerek felnőtt kori lelki érzelmi életére is. Sőt- nagy korában majd nem tud hatni a saját gyerekére a kötődés hiánya miatt.

gabardin 2013.11.18. 15:37:57

Nem egyszerű a téma, még gyűjtögetem az erőt, hogy írjak róla mélyebben.
Nyilván nem sokat segít az sem, ha jön valaki tanult ember és közli, hogy emiatt nem tudok hatni a gyerekeimre.
Mindig foglalkoztatott a kérdés, hogy mikor mondhatja el magáról egy szülő, hogy jól csinálta a dolgokat, jó nevelte a gyerekét.
Amikor sikerrel túléli a kamaszkort? Amikor elvégzi az egyetemet és saját lábra áll? Amikor megházasodik? Amikor nem kell elválnia? Amikor gyerekeket vállal ő is?
És folytathatnám...
És meddig jó ha tudsz hatnia gyerekedre?
Na de gyűjtöm az erőt, mert ha egy szülőt is sikerül a történetemmel eltántorítani az önként vállalt hetes ovitól, az már megérte.

óvónéni 2013.11.18. 20:13:43

@gabardin: Jó kérdés
Hatni leginkább a hitelességemmel,a felvállalt hibáimmal, a felvállalt érzelmeimmel, a szeretetemmel, a kötődésemmel , a megbízhatóságommal tudok hatni szerintem,és azzal,ha olyannak fogadom el magamat és őt is, és az élethelyzetet, amilyenek vagyunk,mert ez az alapja, hogy együtt tudjunk működni- kis korban ezekkel és nem mással hatok,mint még a közös élményekkel, a nagy mesélésekkel, összebújásokkal, nevetésekkel- és amikor bánat van és feszültség, akkor meg azzal,hogy nem hazudok,hanem elfogadom, hogy az van és összekapaszkodva megoldjuk. - aki az első hat évben egy jó érzelmi kapcsolatot épített ki a gyerekeivel, akinek nem célja,hogy minél kevesebbet legyen vele,de ha keveset is, azt tartalmasan tölti el vele, és szívesen- az hatott a gyerekére-

Mothers17 2013.11.24. 17:33:51

Én kéthetes bentlakásos oviba jártam Budapesten a II kerületben. (Utána egyhetes bentlakásos suliba.) A szülők írhattak levelet vagy képeslapot az oviba a gyerekeiknek. amit az óvónők felolvastak nekik. Az egyik képeslap, amit kaptam, különösen megrázó volt. A képen egy síró kisgyerek volt. A hátára pedig ez volt írva: "Így szoktál sírni te is." Ez igaz, mindig sírtam, amikor bevitt a kéthetes időszak első hétfőjén. De ez a néhány szó akkor felfoghatatlanul rosszulesett. Amúgy jó ovi volt, és anyám is kedves volt, de egyszerűen nem fért bele az életébe a gyereknevelés, sem akkor, sem később...
{AnyaMama}