Friss topikok

Facebook

Blogajánló:

Határátkelő

Címkék

agresszió (1) ágy (1) ajándék (1) állat (2) altatás (1) alvás (5) Andy Warhol (1) Angelina Jolie (1) anya (24) anyák napja (1) anyaság (1) apa (12) autó (1) baba (16) babakocsi (1) babar (1) baleset (1) bántalmazás (1) Barack Obama (1) barát (1) BBC (1) beszéd (1) betegség (1) bikini (1) biztonság (6) blog (1) blogindító (1) bölcső (1) bölcsőde (1) Boyhood (1) család (4) császármetszés (1) csecsemő (1) Dave Young (1) daycare (1) demográfia (1) depresszió (1) dicséret (1) dilemma (1) Disney (2) divat (3) dizájn (1) egészség (8) Egyesült Államok (1) elalvás (1) életmentés (1) erdei iskola (1) erőszak (1) eszköz (1) étkezés (3) fagyi (1) fegyelmezés (1) feladat (1) félelem (1) féltés (1) felvételi (1) fenyítés (1) férfi (2) férj (1) film (1) fiú (1) foci (1) fotó (12) fotózás (1) függés (1) fulladás (1) gasztro (1) generáció (1) Guiness rekord (1) gyerek (92) gyerekek (1) gyerekmunka (1) gyereknevelés (1) gyerekszáj (1) gyermekjogok (1) gyűjtés (1) haj (1) halál (1) házasság (1) házimunka (1) hercegnő (1) hétköznap (1) hiszti (1) hobbi (1) hőség (1) humor (1) húsvét (1) időbeosztás (1) idős (1) időzavar (1) internet (5) iskola (8) iskolakezdés (1) játék (4) jelnyelv (1) jogok (1) kaland (1) kamasz (1) karácsony (1) Karácsony (1) karrier (1) Katalin hercegnő (1) késés (1) Kína (1) kisebb (1) kisebbek (2) kismama (1) költségek (1) kommunikáció (1) könyv (1) korcsolyázás (1) korhatár (1) középső (1) közlekedés (2) köznevelés (1) kreatív (2) különóra (1) kultúra (1) kutatás (2) kutya (3) Lackfi János (1) lakberendezés (1) lány (1) lelki (1) Lenore Skenazy (2) lista (1) lótusz szülés (1) maci (1) maszat (1) mellrák (1) menza (1) mese (2) mozgás (1) mozi (2) munka (5) művészet (2) múzeum (1) Nagy-Britannia (1) nagyobbak (1) nevelés (14) Norvégia (1) nosztalgia (1) Now I lay me down to sleep (1) nyár (3) nyaralás (1) oktatás (7) oltás (1) olvasás (3) önbizalom (1) öröklés (1) otthon (1) óvoda (2) pedagógia (1) pedálos (1) pizsama (1) pizza (1) placenta (1) pornó (1) pszichológia (1) pszichológus (1) repülő (1) retro (1) Save the Children (1) Steve Hanson (1) stressz (1) Svájc (1) számítógép (1) szín (1) színház (1) szoptatás (5) szülés (5) születés (2) születésnap (2) szülinap (1) szülő (8) szünet (1) tanács (2) tanácsadó (1) tanácsok (1) tankönyv (1) tanszer (1) tanulás (3) társasjáték (1) technológia (1) terápia (1) terhesség (3) természet (1) test (1) testvér (2) testvérek (2) tetoválás (1) tigrisanya (1) tipp (1) tippek (2) tojás (1) torta (1) továbbtanulás (1) trauma (2) újév (1) újszülött (1) UNICEF (1) ünnep (1) utazás (3) üzenet (1) vakáció (1) válás (1) vallomás (1) Varró Dániel (1) vélemény (2) vendégposzt (3) verés (2) videó (2) vízimentés (1) zaklatás (2) zene (1) Címkefelhő

05. június

Dicsérjünk? Ha igen, hogyan?

Miközben sok helyen azt hallani, hogy dicsérni kell a gyereket minél többet, hogy az önértékelése épüljön, mások azt mondják, hogy a gyerekek a sok nem is megalapozott dicséret miatt nincsenek tisztában a valós képességeikkel, esetleg elbízzák magukat, de akár az önértékelésük is sérülhet. 

dicseret_superkid.jpg

Olvastam erről egy érdekes cikket, és beszélgettem is róla különböző emberekkel. Miközben lehet, hogy Amerikában már túl sok a dicséret, Magyarországon sok szülőnek még mindig nem árt tanulni ezt a műfajt. Itt igenis számítanak a kulturális különbségek, a beidegződések, és nem utolsó sorban az oktatási rendszer is, ami azért valljuk meg, nálunk nem igazán az önbizalom erősítésére, a magabiztosság kiépítésére épül.

A szakemberek szerint jól dicsérni fontos, a cselekedetet, a valódi teljesítményt magát érdemes dicsérni. Nem általánosságban vagy egy tulajdonságot, mert az akár később gátlásokat is kialakíthat. A gyerek ugyanis attól kezdve ennek a képnek igyekszik majd megfelelni, és kevésbé akar új kihívásokat keresni, új dolgokat kipróbálni, mert fél, hogy az esetleges kudarc éppen a róla alkotott, mondjuk „okos" képet rombolja.

Carol Dweck a Stanford Egyetem professzora éppen ebben a témában folytatott mélyreható kutatásokat több évtizedig, és azt találta, hogy a nem „jó" dicséret éppenséggel károsan hathat az önértékelésre, ami ezért sérülékennyé válhat. Ellenben, ha a szülő a folyamatot dicséri, az erőfeszítést, ahogy a gyerek megoldja a problémát, akkor a gyerek jobban fog teljesíteni és keresni fogja a kihívásokat.

A professzorral az azóta megszűnt Kihívás című műsorban készült beszélgetés a Kossuth Rádióban, aki elmondta, hogy az Egyesült Államokban létezett egy úgy nevezett „Önbizalom mozgalom", ami azt tanította a szülőknek, hogy a legfontosabb dolog, hogy önbizalmat adjanak a gyerekeiknek, és ezt úgy kell csinálni, hogy dicsérik az intelligenciájukat, tehetségüket. Úgy beépült a köztudatba, hogy már ezt diktálta a józan ész.

Az iskolákban a tanárok fontosabbnak tartották az önbizalom fejlesztését, mint például a matematika, az olvasás tanítását. Manapság is van, ahol így gondolják. Az valóban fontos, hogy a gyerekek jól érezzék magukat a bőrükben, de ennek nem ez a módja. Meg kell tanítani őket, hogy szeressék a kihívásokat, szeressenek tanulni. Hogyan próbáljanak meg nehéz feladatokat megoldani, ezzel  építve és fenntartva saját önbizalmukat.

Azt is elmondta, hogy hogyan csinálták a vizsgálatokat: „Sima IQ tesztet adtunk a kezükbe. Aztán az egyik gyereknek az intelligenciáját dicsértük, a másiknak azt mondtuk, hogy milyen keményen dolgozott, a harmadiknak pedig egyszerűen, hogy ez egy jó eredmény. Az első gyerek ez után egyszerű feladatot kért, nem olyat, amiből tanulhatna, mert nem akart hibázni. A második gyerek további kihívásokra vágyott, tehát már itt nagy különbséget láttunk. Aztán, amikor valóban nehéz feladattal állítottuk őket szembe, akkor az első gyerek elvesztette a motivációját, önbizalmát, nem tudott úgy teljesíteni, végül teljesen feladta. A második szerette a nehéz feladatot, dolgozott rajta. Sőt az intelligensnek mondott gyerek végül hazudott az eredményeiről a többieknek. Annyira meglepett minket is, hogy ilyen markáns eredményeket kaptunk, hogy ötször végeztük újra a vizsgálatot, de mindig ugyanarra jutottunk."

A kutatásokból könyv is született, ami sok mindenben ellentmond a divatos nevelési elveknek, de mint a professzor mondta, ezek az elvek is időről-időre változnak, amit józan észnek gondolunk, az sem mindig igaz. Ugyanis a józan észre is befolyással van a mindenkori kultúra, ami éppen vagy jó, vagy nem a gyerekeknek. Ezért van szükség a kutatásokra. "A mi szüleink nem dicsértek minket állandóan, az ő kultúrájuknak nem volt a része. Sok szülő mondja, hogy őt sem dicsérték mindig, de ők maguk, mintha agymosáson mentek volna keresztül, dicsérték a gyerekeiket, akik aztán kevésbé érdeklődőek, kevésbé rugalmasak mint ők maguk voltak. A kultúra befolyásolja mit is gondolunk, mi is minősül józan észnek."

Ez a kulturális különbség, ahogy ezt az elején is említettem, azért komoly hatással van, így a magyar gyerekeknél egyelőre nem kell attól tartani, nyilván nagy általánosságban, hogy túltengene a dicséret és az önbizalom. Ezt hangsúlyozta ugyanebben a beszélgetésben Futó Judit gyermekpszichológus is, ahogy azt is, hogy a reális dicséret a fontos. A valós sikert, a hozzá vezető utat kell méltatni, a gyerekhez önmagához mérten. Ugyanakkor az is cél, hogy a gyerek el tudja viselni a kudarcot, tudja tovább csinálni, tanulva a korábbi hibákból. Ha reális a dicséret, akkor alakul ki magában a gyerekben is a kép, ami alapján a saját tetteit is értékelni tudja.

Az ember próbálkozik, de nem minden mondatot gondol végig mindig, mielőtt kimondja. Arra már a kezdetektől nagyon igyekszem figyelni, hogy ha valami nekem nem tetszőt csinálnak, akkor ne őket szidjam, hanem azt, amit akkor és ahogyan csináltak.

De mennyire lehetünk őszinték a gyerekekkel, amikor elénk hozzák az alkotásaikat, és bár a sajátjáé minden szülőnek a legszebb, mégis meddig mondjuk azt, hogy nagyon jó lett, vagy nagyon szép, amikor esetleg nem is annyira, mert hazudni nem szép, különösen az ember gyerekének. Főleg azért, mert úgyis megérzi, ha a dicséret nem őszinte.

Én ezekben az esetekben azt az utat szoktam választani, hogy a kép vagy tárgy azon részleteit dicsérem meg, amit annak is tartok vagy a cselekvésből azt, amiben fejlődött, és mondok egy valamit, amin még lehetne alakítani, akár tovább rajzolni, vagy kicsit jobban kidolgozni. Nem biztos, hogy ez a jó módszer, ti hogyan csináljátok?

És a külsővel kapcsolatos önképről még nem is esett szó, ahol a szülői visszajelzés szintén kardinális kérdés...

Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.

{AnyaMama}

Szólj hozzá!

gyerek nevelés önbizalom dicséret

A bejegyzés trackback címe:

https://anyamama.blog.hu/api/trackback/id/tr205344743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
{AnyaMama}