Ha már múltkor a szabadtéri játékok fontosságáról esett szó, meg hogy a mai gyerekeket, legalább is a nyugati kultúrában sok szempontból egy túlóvó, másrészt a technológiára alapuló környezet veszi körül. Akkor most jöjjön néhány kép egy igen látványos gyűjteményből, ahol a gyerekek éppenséggel a kinti játékokat élvezik, azokban merülnek el. Lehet az bárhol a világon, hiszen bizonyos tevékenységek univerzálisan örömet adnak a gyerekeknek.
Ezek a játékok ráadásul időtlenek, hiszen a legegyszerűbb eszközökkel, vagy akár anélkül játsszák őket már sok-sok évszázada. A buborékfújáshoz is a gyerekeivel talál vissza az ember, de szerintem felnőttként is rendkívül szórakoztató.
Ugyanez a helyzet az ugrókötéllel, ami testmozgásnak sem utolsó, amellett, hogy egyedül és többen egyaránt lehet játszani. Legyen az Dél-Afrikában vagy Indonéziában.
Szinte nincs olyan gyerek, aki ne szeretné és élvezné a vizet, ha játszhat benne. Egészen piciben vagy nagyban. (Tadzsigisztánban vagy Indonéziában.)
Természetesen a foci sem maradhat ki a sorból, hiszen a kisfiúk világszerte még az átlagnál is lelkesebben játsszák ezekben a hetekben. Mianmarban és Ugandában.
Ugyanilyen univerzális játékszer a bicikli, ami a vietnami gyerekeknek is örömet okoz. Az én gyerekeim négyévesen tanultak meg, kisfiamat a szomszéd kislány húzta, ha ő megtanult, akkor ő sem maradhatott le. Persze volt a mögötte rohanás, bottal tologatás, de kb. két nap alatt az elindulás és megállás is ment. Kislányommal próbálkoztunk, nem érezte, nem figyelt oda, nem ment, aztán ez egy "varázsütésre" elmúlt és mikor megérett rá, kb. szintén 2 napba telt az elsajátítása.
És nincs olyan gyerek, aki ne szeretne valamilyen állatot, ne könyörögne a szüleinek kitartóan azért, hogy valamilyen jószágot kapjon. Így van ez Oroszországban és Thaiföldön is.
