Nemrég egy anyukán keresztül jutott el hozzám az alább olvasható „kiáltvány”, ami ugyan alighanem konkrét eset kapcsán szülőtársnak szól, de szólhatna bárkinek, a probléma általánosítható. Nagyon sok gyermekintézményben kiplakátolható lenne hasonló kérés, felszólítás.
„Kedves bölcsistárs anyuka! A gyermeked ugatva köhögését és orrfolyását nem a reggeli orrdugulás okozta, és a szeme sem attól volt vörös, a tekintete pedig üveges!! Én értem, hogy nehéz megoldani a gyerek otthoni felügyeletet, de annak a szerencsétlen gyereknek sem jó ugatva köhögve, náthásan, nem az anyjával lenni. Nem beszélve arról, hogy az én gyerekem is elkapja. – Tudom, a közösségi élet ezzel jár, na de akkor is!”
Emlékszem, nálunk az oviban minden téli szülői értekezleten téma volt, kérték az óvónők, kérte az óvoda vezetője, hogy ne hozzák be betegen a gyerekeket, mert azon túl, hogy az a kicsinek nem jó, esetleg egy 2-3 vagy hétvégével 5 nap alatt kikezelhető fertőzésből, akár több hétig húzódó betegeskedés lehet. Ahogy a fenti esethez is többen hozzáfűzték, ezzel ráadásul nem egy szülőnek, hanem számosnak okozhat aztán kiesést a munkából.
Nálunk rendszeres volt, hogy a Doktor nénink azért írt ki hosszabb időre, tartotta otthon a gyerekeket, hogy ne szedjen össze a közösségben rögtön a gyógyulás után valamit, a legyengült immunrendszerére, amivel még rosszabb állapotba eshet vissza.
Persze tudom, hogy nagyon sok esetben az állásával játszhat valaki, ha a gyereke mondjuk betegesebb, és nincs nagyszülő vagy babysitter, akivel meg lehetne oldani a felvigyázást. Ez az egész probléma egészen addig fenn fog állni, amíg a kommunikáció ugyan az, hogy egyenlő esélyeket a gyermekes nőknek, a gyakorlat azonban számos helyen ezzel homlokegyenest ellenkezik.
Az külön remek, amikor már az állásinterjún megkérdezik, hogy ugye van kire hagyni a gyereket, ha beteg? Ha nem egyenesen ez: hogy ugye nem mostanában akar szülni?
Ugyanis abban, hogy valakinek gyereke van, ez is benne van, sőt az is, hogy utána még ő maga is lebetegszik, akár rosszabbul lesz, mint a saját gyereke. Ha pedig így megy dolgozni, mert kénytelen, akkor munkahelyen is komoly népsűrűségritkítást okozhat. Ahogy szintén egy hozzászóló írta, el kellene végre ismerni, hogy annak minden öröme mellett, az anyaság igenis munka.
Ha szeretnétek megosztani ti is történeteiteket vagy tapasztalataitokat, akár a többiekkel is, várjuk a leveleket az anyamamablog@gmail.com-ra, vagy megtaláltok minket a Facebookon is.